Képviselőházi napló, 1896. XI. kötet • 1897. deczember 16–1898. január 17.

Ülésnapok - 1896-204

204. országos iilé# 1897. áeciember 23-án, osfltSrtOUn. 151 ártól: honnan merítette a jogot, minket így megtámadni ? Hisz az elnökség, melyet az elnök úr személyében pártkiilönbség nélkül tisztelünk, bizony nyal teljesítette volna kötelességét, ha bármely oldalról az osztrák parlamenti jelenetekhez hasonló dolgokra vetemedett volna valaki. De a magyar parlament, hál' Istennek, sokkal magasabban áll, semhogy bármely párt ily módszerig sülyedne, mint a minőnek szomorú tanúi voltunk mi és nevető, sőt kárörvendő tanúja egész Európa. A miniszterelnök úr mégis jónak látta minket ezzel gyanúsítani. Mi okon? Hát nem szakszerfíleg íoiy e vita, még csak nem is tisztán tán politikai szempontból? Ott volt Kossuth Ferencz, Komjáthy Béla, tegnap gróf Benyovszky Sándor, ma Fáy István t. barátaim beszéde! Mind számszerű adatokra támaszkodva nyugodt, higgadt érveléssel küzdöttek, nem adva okot semmi elnöki figyelmeztetésre. Hát mégis miért gyanúsít a t. miniszterelnök úr? Bizouynyal ő kívánná, neki kedves lenne, (Élénk helyeslés a szélső hátoldalon.) ha e párt az osztrák parlament fegyvereivel küzdene. De ezt az örömet nem fogjuk megszerezni a miniszterelnök urnak, ha csak a végső erőszakos eszközökkel nem kényszerít rá. Elég módunk van e nagyfontosságú ügyről elmondani nézeteinket; nincs szükségünk rendkívüli szczénák rendezésére. Nem teszszük ezt meg már csak azért sem, mert tudjuk, hogy kapva-kapna rajta s ez előtte kedves körülményekre hivatkozva, valami parlamenti államcsínyt kívánna rendezni. Mi ennek eszközlőj nem leszünk. Ha akar államcsínyt, csinálja nálunk nélkül; rendeztessen kraválokat a saját pártjával. (Élénk tetszés és helyeslés a szélső baloldalon.) Ezek előrebocsátása után, hogy bebizonyítsam, hogy mi higgadtan és szenvedély nélkül szólunk a tárgyhoz s a mennyire kiki jártas a törvényjavaslat anyagában, tárgyilagosan : én is ezen a hangon kívánok a törvényjavaslathoz szólani. Minket az a kevésszámú kormánypárti képviselő, a ki beszélt, a hírlapokról nem is szólva, — bár a közhangulatot azok csinálják, — mindegyik azzal vádolt, mert egészen a vádakozásig mentek, hogy mi politikát csinálunk és csak a magunk pártpolitikai szempontjából fogjuk fel a törvényjavaslatot., Van ebben igaz is, de azok a szónokok, kikre az imént rámutattak, megezáfolták, hogy nem is igaz. Az alapfelfogást, a mennyire pártpolitikánkkal összefügg, természetesen nem tagadjuk meg, nem is fogjuk soha. Fejtegetéseink első sorban nemzetgazdaságiak. De megengedi a t. ház, teljesen jogosult felfogás is. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Harmincz esztendős programmunk egyik legfontosabb pontjaként vette be az a párt, a melyhez régi idő óta tartozom és szerencsés vagyok ma is tartozhatni, az önálló vámterületet. Ennek a programúinak alapján tiszteltek meg v.i lasztóim hat országgyűlésen keresztül mandátummal. (Éljenzés és élénk helyeslés a szélső baloldalon.) A hatodik országgyűlésben is ezen gazdasági programm hirdetésével az önálló vámterület alapján kerültem bele. Hát kérdem a t. házat, hogy mikép állhatnék meg a választóim előtt, a kik nagyon értelmes polgárok és szavazatuk pénzért meg nem vásárolható, a kik becsületes és tisztességes meggyőződésű hazafiak, micsoda homlokkal állhatnék én meg előttük, a ki már öt országgyűlésen keresztül hirdettem az önálló vámterület üdvös voltát, a ki rámutogattam arra, mintegy a fa tetején fénylő, díszlő, szép, telt piros almára, azt mondván : no ti szegény magyar kisiparosok, kiket az osztrák gyáripar és czélzatoB vámrendszer tett tönkre, ennek a rendszernek a megdűlésében találjátok meg az orvoslást, csakis ebben, csakis az önálló vámterületben fog a ti boldogúlástok újra feltámadni, mert másként lehetetlen. Hirdettem ezt mint szent meggyőződést, de nemcsak én, ott van gróf Zichy Jenő t. képviselőtársam, a ki csaknem egy életet szentelt a magyar kisipar fellendítésére és igen sokan mások, a kiknek a kisipar és a mezőgazdaság tekintetében ez a meggyőződésük és hitük. Pedig akkor magasan volt a fa ormán az a szép piros alma, hozzá nem érhettem, csak felmutathattam rá; és most, a mikor kedvező körülmények következtében megérett és lehullott, most le se hajoljak érte, hogy felvegyem ? (Élénk helyeslés és éljenzés a szélső baloldalon.) Nemcsak hogy fossz politikus volna mindegyik, a ki ezt tenné közülünk, de programmjának megszegője' árulója, sőt nem volna egyenes és tiszta jellemű férfiú politikai szempontból, a ki választói elé merne állani, ha meg nem ragadná az alkalmat most, a midőn programmunk a megvalósuláshoz közeledik, és el nem követne tőle telhetőleg mindent az önálló vámterület kivívása érdekében. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Kérdem tehát sine ira et studio, ki veheti ezt tőlünk rossz néven? Nem volnánk a képviselőházba valók és nem volnánk számbavehető, szótartó férfiak, ha most el nem követnénk mindent, hogy az önálló vámterületet hazánknak kivívjuk. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Én legalább soha sem mernék választóim előtt megjelenni, ha felszólalásommal, szavazatommal, tőlem telhető alkotmányos működésemmel nern igyekezném azon, hogy programmunknak 3zen régi eredeti pontját megvalósítsuk, ha csak oly felfogás, a milyen tegnap a miniszterelnök úr részéről nyilvánult, minket ebben erő-