Képviselőházi napló, 1896. XI. kötet • 1897. deczember 16–1898. január 17.

Ülésnapok - 1896-204

148 20*. országos ttlés 1S97, deczember 28-án, csütörtökön. az önfentartási ösztön parancsolja annak használatát, ha most azt megragadni elmulapztnnók. Ha krizis lesz, hát hadd legyen, reánk veszélylyel nem jár. Éa meggyőződésem az, hogy a krizis lejártával, — mint a nagy betegségből fellábbadt beteg, a gyógyulás útján, — fog haladni nemzetünk is a közjóiét rózsás kikötőjébe. (He lyeslés. Úgy van! a szélső baloldalon.) A mint már ebbeli álláspontunknak többen kifejezést is adtak, én is ismétlem, hogy távolról sincs szándékunkban Ausztriával vámháborúba elegyedni. Mi a leglojálisabb feltételek mellett szerződünk vele s készek vagyunk — természetesen a viszonosság fentartásával — neki a legmesszebbre terjedhető előnyöket nyújtani; de a vámszövetséget vele újra megkötni soha semmi körülmények között hajlandók nem vagyunk, (Úgy van! a szélső baloldalon.) Es ha ebből vámháború lesz, hát ám legyen. Az ily béke, mint a mostani, rosszabb a háborúnál, mert a háborúnak kedvező kimenetele is lehet; de az ily béke mellett csakis romlásra számíthatunk. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Nekünk pedig kötelességünk az, hogy nemzetünk ily nagyfontosságú érdekét minden, még háborű árán is, megvédelmezzük. (Élénk helyeslés. Úgy van! a szLlső baloldalon.) T. ház ! Gyermekkorom óta sokat hallottam emlegetni, hogy a 67-iki kiegyezésnek alapgondolata az volt, hogy Magyarországnak szabad rendelkezési joga maradjon ott a törvény ben, de Ausztria maradjon meg mindazokban az előnyökben, a melyeket századok óta Magyarország rovására élvezett. Megvallom, t. ház, hogy azt évek hosszú során át elhinni nem tudtam, s itt kell, hogy báró Bánffy Dezső miniszterelnök úrnak zengjek hozsannát, mert hisz ő volt az ég küldöttje, ha nem is tüzes nyelv alakjában, a ki engemet is meg tudott tanítani arra, hogy az az állítás nem valami légből kapott koholmány, hanem tökéletes igazság. Megtanított pedig azzal a móddal, a melylyel e törvényjavaslatot beterjesztette, s azokkal az eszközökkel, a melyekkel azt védelmezi. (Igaz ! Úgy van! a szélső baloldalon.) A mód, t. ház, abban az érdeme szerint kellőképen nem qualifikálható bíínös mulasztásban rejlik, a melylyel a kormány elnök ezt a javaslatot ily elkésve terjesztette a ház elé. Hát nem-e joggal következtethetjük azt, hogy ő akarattal élt ez elkésésnél ? mert azt remélte, hogy ez által kényszerhelyzetet teremtve, e kényszerhelyzetre való hivatkozással fog a parlamenttől kicsikarhatni hozzájárulást az Ausztriával való vámszövetség megkötéséhez? (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Nem-e joggal következtethetjük, hogy az elkésés csak taktika volt, melylyel pressziót gyakorolhat e házra; s nem-e joggal vonhatjuk le a következtetésekből azon konzequencziát, hogy ez az eljárás a magyar kormányelnöktől nem egyéb, mint egy görcsös ragaszkodás a 67-iki kiegyezés alapgondolatához? (Igaz ! Úgy van! a szélső baloldalon.) S nem-e erősítenek meg e feltevéseinkben azon eszközök, a melyekkel e törvényjavaslatot védelmezik, a midőn álláspontjuk védelmezésére meggyőző érveket felhozni nem tudnak, hivatkoznak az ellenzék lojalitására, hogy azt ezzel, mint léppel a madarat, megfogják ? (Igaz! Úgy van! a szélső balodalon.) A törvény világos szavait iparkodnak mindenképen elcsavarni, törvényen kívüli állapotot helyeznek kilátásba, s az ellen nem tiltakoznak, hogy ha másként nem lehet, rendelettel, tehát törvényszegéssel, alkotmánysértéssel, államcsínynyel fogják keresztülvinni e javaslatot? (Igaz ! Úgy van! a szélső baloldalon.) s midőn az ellenzék hazafias akczióját ezzel sem tudják elnémítani, akkor bele vonják a játékba ő Felségének, Magyarország koronás királyának szentes sérthetetlen személyét. (Igaz ! Úqy van! a szélső baloldalon.) No, t. ház, hát azt kérdem én, hogy: honnan veszi a jogot a kormány, vagy a képviselőház bármely tagja, hogy ő Felsége nevét kortes-feladatok teljesítésével hozza kapcsolatba ; honnan veszi a bátorságot azon állításhoz, hogy ő Felsége a magyar nemzetnek törvénybe iktatott jogát akkor, a midőn ez a törvény-rendelkezés önkényt a nemzetre vissza száll, megadni nem akarja ; hogy meri azt állítani a képviselőházban bárki is, hogy ő Felsége az Ausztriával való vámszövetséget rendeleti, törvénytelen úton is föntartatni akarja; hát nem tudják-e azok, kik ezt állítják, hogy ezzel mit mondottak, hát nem tudják-e azt, hogy ő Felsége, Magyarország apostoli királya, minden törvényre, tehát az 1867 Xll.törvcnyczikk 68. §-ának megtartására is megesküdött s nem tudják-e, hogy az ő nevének ilyetén felhasználásával ő Felségét az esküszegés vádjával illetik. (Igaz! Zajos helyeslés a szélső baloldalon.) No hát, t. ház, azon az ügyön, melyet ily fegyverekkel védnek, nem volt, de nem is lehet áldás soha. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ez, t, ház, ha a döntés pillanatában ő Felsége mégis ilyetén megoldáshoz adná beleegyezését, az ódiumot akkor is csak a kormányelnökre tudnám hárítani, mert ez csak azon meggyőződésemben erősítene meg, hogy a magyar miniszterelnök, ő Felségét nem a magyar érdek kifejezésében, nem a törvény értelmében, hanem a 67-iki kiegyezés alapgondolata szellemében informálta. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) A művet tegnap koronázta meg a miniszterelnök úr azzal a kijelentésévei, hogy a vi-