Képviselőházi napló, 1896. XI. kötet • 1897. deczember 16–1898. január 17.

Ülésnapok - 1896-204

20*. omágoe ülés 1897. decaember 23-án, cstttorto'kfa. 149 szonyt a két állam között szorosabra óhajtja húzni. No hát ilyen kijelentéssel élni e parlamentben még magyar miniszter nem mert megkoezkáztatni. Éz a kijelentés alkalmas arra, hogy az ellenzéket a legszélsőbb védelembe kergesse bele, mert ez a kijelentés a magyar érdekek teljes feladása, és sokkal jobb lett volna, ha a miniszter ezt a kijelentést nem magyarázgatta volna, mert akkor még fenmaradt volna az a mentsége, hogy ezen kijelentése egy lapsus volt, a mi utóvégre is még nem oly nagy hiba. De ezzel a konzignáczióval bizonyította be, hogy ez egyszer megfeledkezett arról a diplomáeziai tantételről, hogy a nyelv nem arra való, hogy beszéljen, hanem arra, hogy gondolatait eltitkolja, őszinte volt a szokatlanság, és ez őszinteségével elárulta, hogy törekvése nem más, mint merénylet a magyar nemzet érdeke, a magyar állam önállósága ellen. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Hiába emlegeti ezentúl a kényszerhelyzetet — hiába keresi ebből álutakon a kimenekedést, hisz ép a kényszerhelyzetet is ő teremtette megázzál a sötétben bujkáló erőszakos politikával, mely őt jellemzi. De hogy aztán ebből az általa teremtett kényszerhelyzetből az ellenzék hátán meneküljön ki, ez a törekvése hajótörést fog szenvedni, és hogy ezt az illúzióját — ha ebben élne — a kellő értékére leszállítsam, ezennel ünnepélyesenkijelentem azt, hogy árulást követne el elvei, nemzete s hazája ellen e pártnak bármely tagja, hogy ha ezen törvénybe lefektetett jogának visszakövetelésétől csak részben eláll ana is. Erre egyszersmind a választ is megadhatom azon kijelentésemben, hogy ezt tenni a pártnak egyetlen egy tagja sem fogja. Mi szemébe nézünk minden bekövetkezhető eseménynek, de politikai programmunkból, törvény és jogunkból engedni soha egy jottát sem fogunk. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) A kibontakozásra két út áll a miniszterelnök előtt, vagy új törvényjavaslatot ad be az Önálló vámterület felállítására, vagy lemond. Bármely utat választja is, tisztességgel vonul vissza arról a polczról, a melyen Magyarországnak annyi kárt okozott, a melyen a magyar nemzet ellen annyi bűnt követett el. A harmadik út törvényszegés^ alkotmánysértéshez vezet. Tetszése szerint választhat ezek között, mert hisz a választás hatalmábau van, — de mielőtt még választana, engedje meg, ha figyelmeztetem, hogy ő Magyarországnak felelős miniszterelnöke,; s tetteivel nem c»ak felfelé a koronának, de lefelé a nemzetnek is felelősséggel tartozik. Engedje, ha figyelmét felhívom arra, a mi keli, hogy egyéni büszkeségét is képezze, nevére, családja tradiczióira, családjának és nevének történeti múltjára. Tekintsen végig a múltakon, kérjen tanácsot az ősök szellemétől, s nézze meg, ha ezek közt volna-e helye annak az unokának, a ki Magyarország alkotmányát meghamisította — és akkor válaszszon. Lássuk meg hát, hogy csakugyan igaza van-e a költőnek abban, hogy csak sast nemzenek a sasok, — avagy csak bagoly fia van a sólyomnak. — Nem fogadom el a törvényjavaslatot. (Élénk helyeslés és éljenzés a szélső baloldalon. Szónokot többen üdvöslik.) Rakovszky István jegyző: Thaly Kálmán! Thaly Kálmán: T. ház! _ (Barijuk! Halljuk!) Mielőtt magához a törvényjavaslathoz szólanék, követem előttem most szólott fiatal képviselőtársunk : Fáy István példáját, a ki a miaiszterelnök úr által tegnap elkövetett merényletről nyilatkozott és azt érdeme szerint méltatta. Azonban a miniszterelnök úr tegnapi nyil itkozata nemcsak arra az egy passzusra terjed ki ; foglaltatnak benne még egyebek is, a melyeket szó nélkül nem Nagyhatunk. Különben is méltóztassanak rá elkészülve lenni, hogy olyan hang, olyan fenyegetés, olyan közjogi sérelmek kijelentése után, a minőket a tegnapi miniszterelnöki nyilatkozat tartalmaz, ennek a pártnak számos tagja fog azokkal foglalkozni. (Ügy van! a szélső baloldalon.) Rátérek először is arra a passzusra, a melyet Fáy István t. barátom is itt elenuezett. Nehogy azonban hűtlen idézéssel vádoltassam, a kormánypárt lapjából, a Magyar Újságból olvasok fel egy passzust, a mely, remélem, csak híven közli lithografia után az illető passzust. Törté netiró létemre reám nézve épen az volna a legnagyobb megbélyegzés, ha nem híven idéznék; követem tehát ezt a politikai pályán is. A miniszterelnök úr tegnapi felszólalásának egyik mondata, a melyet utóbb kikorrigáhu igyekezett, szórói-szóra így hangzik (olvassa): »De az érdekünkben semmi esetre sincs, hogy itt, midőn nem a többség akarata, nem az általános közvélemény, hanem csak egy kisebbség akarata gátolja az állami gépezet működését, mi ezt kihasználjuk; kihasználjuk azon másik féllel szemben* — Ausztriát értvén alatta, miután erről beszélt — »czéltudatosan, a melylyel együtt élnünk érdekünkben áll, és a mely féllel való viszonyainknak nem szétbontása, hanem erősebbre összehúzása képezi érdekünket«. Mi ugyan azt hallottuk, hogy összehozást mondott, de miután ő maga úgy olvasta másodszor, hát legyen összehúzása. Miután ezen kijelentés méltó felháborodást idézett elő, a miniszterelnök úr nem késett maga utólag még egyszer felolvasni a gyorsírói jegyzetekből azt a passzust és némi kommentárokkal ellátni. Akkor ilyeténképen kommentálta (olvassa): »Hát lehetséges, hogy az a kifejezés»erősebbre összehúzás« a képviselő uraknak nem tetszetős,