Képviselőházi napló, 1896. XI. kötet • 1897. deczember 16–1898. január 17.

Ülésnapok - 1896-203

deczember 22-én, szerdán. 140 208. országos ülés 1897. nagyon részletesen hozzá fognak szólani a miniszterelnök úr jelenlegi felszólalásához; és így én talán most áttérhetek beszédem tulajdonképeni tárgyára. (Halljuk! Halljuk!) Én, t. ház, föltétlenül az önálló vámterületnek vagyok a hive, (Helyeslés a szélső baloldalon.) nemcsak azért, mert az pártunk programmja, hanem azért is, mert meggyőződésem az, hogy nemzetünk csak akkor lehet boldog és csak úgy élhet meg, hogy ha az önálló vámterületet életbe léptetjük. Ezen meggyőződésre engem úgy a természet törvényei, mint politikai, uemzetgazdászati és pénzügyi indokok vezettek. T. ház ! Ha Magyarország sanyarú helyzetét tekintjük, ha látjuk azt, hogy Magyarországnak egész boldogsága, jóléte a természet szeszélyétől függ, hogy mennyire csüng Magyarország népe egy esőn, és mily óriási veszedelem Magyarországnak egy szárazság, vagy egy májusjuniusi fagy, lehetetlen, hogy arra a meggyőződésre ne jussunk, hogy Magyarországot kell, hogy iparos-állammá tegyük, ha ilyen veszélyektől biztosítani akarjuk. Hiszen szárazság és fagy van más országban is, de azért Francziaországot, Angliát, vagy Poroszországot, hol az ipar ki van fejlődve, az úgy nem érintheti, mert olyan országban, hol az ipar kifejlődött, ott a lakosság számának legnagyobb része iparos vagy pedig iparos és gazdász és csak nagyon csekély része él tisztán gazdászatból. És igy a természeti csapás az egész országot nem érheti. De, t. ház, egy ilyen tisztán gazdasággal foglalkozó országban az is baj, ha nagy termés, vagy kivitel van, mert azt jól tudjuk, tudják a gazdák, hogy nagy termés mellett a gabona kivitelével a földnek termő erejét is kiviszszük. A természet törvényei mutatják azt, hogy ha a földet folytonosan és erősen mívelik, be kell következni előbb a gyakori rossz éveknek és később a föltétlen terméketlenségnek. Hiszen, hogy más példát ne említsek, ott van Mesopotáraia és Kánaán, (Derültség a jobboldalon.) mindkettő tejjel-mézzel folyó volt és mégis a hosszú termelés folytán a föld termő ereje teljesen kimerült, és ma terméketlen országok. Tehát ugyancsak a természeti törvények alapján mindent el kell követni, hogy Magyarországot iparos-állammá tegyük, ez szükséges és az ország érdekében álló dolog. Tovább megyek, egy mezőgazdasági államban négyszögkilométerenként csak igen kevés, 2—3000, legfeljebb 4000 lélek élhet meg, míg ellenben egy iparos-államban 20—30—40.000 lélek, vagy több is megél. Jólétnek csak az az ország örvendhet, a mely egyúttal iparos-ország is. Példa reá Anglia, a mely ezelőtt 250—300 évvel mondhatni koldus volt, és csak azóta lett ilyeu gazdag állammá, mióta Erzsébet királyné az ipart megteremtette. Azt mondják, hogy miért nem lesz hát Magyarország iparos-országgá? A sült galamb egyik államnak sem repült a szájába. Pranezia-, Olasz- és Oroszország is véd vámmal teremtette meg az ipart és ma mind a három ország jólétnek örvend. De politikai szempontból is feltétlenül az önálló vámterületnek vagyok hive. Valljuk be, Magyarországot a külföldön, különösen Ázsiában, Afrikában csak mint Ausztria részét ismerik, ott is csak a tudományos emberek. Ha tehát az önálló vámterületet felállítjuk, ez esetben a magyar konzulságokat is fel kell állítani magyar ezímerrel és magyar jelvényekkel, akkor száz év alatt az egész világon meg fogják tudui, hogy létezik Európában Magyarország is. Közgazdászait szempontból is feltétlenül szükséges az önálló vámterület. Magyarország egy fejletlen ország, Ausztria egy fejlett iparral bíró ország. Hogy lehetséges tehát az, hogy két ilyen homlokegyenest ellenkező érdekű ország vámközösségben éljen, mikor mindegyiknek más az érdeke. A mi éidekünk az, hogy gabonánkat mentül kevesebb vámmal adjak el és vigyük ki, Ausztria érdeke, hogy iparezikkeit Magyarországon vám nélkül, külállamokban mentül kisebb vám mellett értékesítse. T. ház! Két ilyeu ellentétes érdekű ország között a vámszövetség valóságos szerencsétlenség még a gazdasággal foglalkozó polgárokra is, mert a mi vámszövetségünk nem igy köttetett és nem is hiszem, hogy úgy fog köttetni, hogy gazdáink, földbirtokosaink érdekei megvédessenek. Hanem a vámszövetség úgy köttetett és félek, úgy fog köttetni, hogy tisztán Ausztria iparát biztosítsa. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Azt is mondják, hogy nekünk veszélyes az öuálló vámterület, mert abban az esetben gabonánkat és terményeinket nem bírjuk értékesíteni. A ki csak egy kissé olvasta az ide vonatkozó adatokat, meg-győződhetett arról, hogy ez a félelem teljesen alaptalan. Mert hiszen mi terményeinknek nagyon csekély részét adjuk el Ausztriában, Hiszen az utolsó években 27—28 millió, sőtl893-ban csak hat millió foiint értékű gabonát adtunk el Ausztriában. A többit mind a világpiaczokra vittük. Hát miért félünk az önálló vámterülettől, mikor nincs ok félelemre. Ausztria a maga kenyerét nem fogja megdrágítani, de nincs okunk félni, mert a világpiaczokon terményeink legnagyobb részét, a mint eddig eladtuk, ezután is eladhatjuk, csak legyen mit eladni. Tehát nem ez az oka, hogy mi az önálló vámterületet fel nem állítjuk, mert esetleg azáltal gazdáinknak kárt okozunk, hanem csakis az a kétségtelen ok; hogy Bécsben fél-