Képviselőházi napló, 1896. XI. kötet • 1897. deczember 16–1898. január 17.

Ülésnapok - 1896-203

203. országos ülés 1897. deczemljer 22-én, szerdán. 141 tik az osztrák iparosokat, mert ha az önálló vámterületet felállítjuk, a mi nyers terményeinket a világpiaczokon mi eladhatjuk legfeljebb métermázsánként 20 krajczár árkülönbséggel mindig értékesíthetjük. De ha felállítjuk az ónálló vámterületet, az esetben Ausztria nem lesz képes iparczikkeit eladni, mert Magyarország akkor neki teljesen külföld lesz és nem lesz Magyarországon olyan ember, a ki a rossz osztrák gyártmányokat megvegye, mikor a kitűnő angol és franezia gyártmányokat ugyanazon árakon megveheti. Ausztria egészen ránk van utalva, mert ha mi az ő iparczikkeit kitiltjuk, vagy erős vámsorompókkal elzárjuk, neki mint iparos, államnak fennállása úgyszólván lehetetlen lesz. Tehát, ha mi az önálló vámterületet felállítjuk és magunkat sorompóval elzárjuk, a mint kimutattam, az reánk nem lehet veszedelmes, mert statisztikai adatok mutatják, hogy nyers terményeinket a világpiaczokon mindig és csak csekély árkülönbséggel eladhatjuk. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Hát, t. ház, nem akarok hosszas lenni, (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) csak egyetlen dolgot akarok még említeni. Nekünk hosszú éveken keresztül rendezetlen pénzügyi viszonyaink voltak. Mi volt ennek oka ? Tisztán a vámszöve^ség, a közös vámterület. Statisztikai adatok bizonyítják, hogy ha az önálló vámterületet felállítottuk volna, az esetben csak az Ausztriából bejött 329 millió értékű iparczikkek után vámbevételeink évenként 69 millió frtot kaptunk volna. A deficzit egy évben sem volt annyi. Tehát ezen egyetlen tétel által, eltekintve a többi érdekektől, a pénzügyi egyensúlyt helyreállíthattuk volna. Hátha még ezen óriási milliókat saját kulturális érdekeinkre fordítottuk volna, ma Magyarország boldog lehetne. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) De eltekintve ettől a nagy tételtől, van számos más indoka is annak, hogy az önálló vámterület Magyarország föltétlen érdeke. Itt van, hogy ne mondjak mást, a sör-, a dohány-, szesz-, czukor-, hús- és borfogyasztási adó. Mindnyájan tudják önök, legjobban tudja a pénzügyminiszter úr, hogy csak a három tételnél: a szesz-, sör- és czukornál Magyarország évenként milliókat fizet Ausztriának, mert a helyett, hogy felállítanák a fogyasztási adóra uézve azt a rendszert, hogy mindenütt az fizeti a fogyasztási adót, a ki fogyasztja a czikket, a három tételre: a sörre, czukorra és szeszre nem ezt a helyes rendszert követik, hanem azt, hogy ott fizetik, a hol termelik, ez pedig azért történik, mert ezen czikkekből a behozatal Ausztriából és nem Magyarországból Ausztriába történik. A húsra és borra nézve pedig, a mely czikkek Magyarországból Ausztriába történik a bevitel, ott fizetik a fogyasztási adót, a hol a czikkeket fogyasztják. No hát magyar kormány volt az, a mely a magyar nemzet érdeke ellenére oly vámszövetséget kötött, (Igaz: Úgy van! a szélső baloldalon.) hogy Magyarországot világosan csak ezen fogyasztási adótételeknél milliomokig engedte megraboltatni, (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) erre finomabb szót használni nem lehet ? Ott van a czukorprémium kérdése. Hát ezt sem osztja meg a termelés arányában, s erre nézve sem mondja ki, hogy az az ország fizeti a prémiumot a melyik országból a kivitel történik, hanem fizetjük közösen Ausztria és Magyarország összes termelése után, és ennél a tételnél Magyarországot Ausztria csaknem két millió forinttal károsítja. Hogy mennyire veszedelmes, mennyire hátrányos Magyarországnak Ausztriával szemben a közös vámterület, mutatják a statisztikai kimutatások, a melyek szerint be van bizonyítva, hogy az Ausztriából hozzánk való behozatal évenként rendesen 329 és 340 millió között váltakozik; mi pedig Ausztriába csak 61 millió értékíí iparczikkeket visííink be Ausztriába. T. ház! Ha ilyen adatok után mondhatja valaki, indokolhatja valaki a vámszövetséget politikai indokokkal — mondja meg azt nyíltan és őszintén: én megértem és tisztelem mindenkinek ellenvéleményét, bármilyen helytelen legyen is, de azt mondani, hogy Magyarország érdeke a vámszövetség: ez bűn; ezt magyar ember önérzettel és joggal nem mondhatja Én tehát Magyarországnak — érdekében programmom alapján — is wi önálló vámterületet óhajtom, (Éljenzés a szélső baloldalon.) testtel-lélekkel Kossuth Ferencz, pártom vezérének határozati javaslatához csatlakozom. (Élénk éljenzés a szélső baloldalon.) B. Bánffy Dezső miniszterelnök: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Méltóztassanak megengedni, hogy egynéhány szót még szóljak a kérdéshez. Beszédem vége felé, (felkiáltások a szélső balol dalon: Rektifikál ? Halljuk! Halljuk !) összetartozásról, vagy összehúzásról szóltam és a mint vettem észre, némelyeknél az nagy ^visszatetszést szült. Thaly Kálmán: Méltán! (Zaj. Halljuk! Halljuk 1) B. Bánffy Dezső miniszterelnök:... Sőt, t. ház, Olay Lajos t. képviselő úr beszédének elején mindjárt evvel is foglalkozott, s ezért engem igen erősen támadott. (Halljuk/ Halljuk!) Elhozattam, t. ház, korrekczió nélkül — nem nyúltam hozzá — a gyorsírói jegyzeteknek már közönséges írásba áttett lapjait és azokat elolvasva, megvallom egész őszintén, nem értem, hol méltóztatnak ebben sérelmet találni