Képviselőházi napló, 1896. XI. kötet • 1897. deczember 16–1898. január 17.

Ülésnapok - 1896-203

203. országos ülés 1897. deczember 22-én, sserdán. 137 gás a szélső baloldalon.) önök esetleg azokkal a fegyverekkel, a melyekkel Ausztriában meggátolták a parlamenti gépezet működését . . . (Nagy zaj és felkiáltások a szélső baloldalon: Kit gyanúsít ?) Elnök (csenget): Kérem a képviselő urakat, hallgassák csendben a szónokot és ne zavarják ! (Helyeslés jobbfelől.) Justh Gyula: Kit gyanúsít! (Úgy van! Kit gyanúsít! a szélső báloldalon,) Elnök: Kérem a képviselő urat, ne szakítsa félbe a szónokot: B. Bánffy Dezső miniszterelnök: Azokkal a fegyverekkel, t. ház, lehetséges, itt e házban is meg fogják gátolni azt, hogy ezen nmst tárgyalás alatt levő javaslatból törvény ne legyen. Méltóztassanak meggyőződve lenni, hogy a kormány ezen helyzetnek fontos és nehéz voltát ismeri, azzal számol. Nem vagyok abban a helyzetben, vagy talán nem látom szükségét annak, hogy ez esetre vonatkozólag is teendő intézkedések iránt most nyiiátkozhassam, de biztosíthatom a t. házat, hogy a kormány a helyzet komoly voltára való tekintettel felelőssége tudatában nem fogja elmulasztani még azon esetben sem, ha önök is itt a házban, a parlamenti gépezet működését megakadályozzák, kötelességét teljesíteni; teljesíteni az ország érdekében az anyagi és politikai érdekek megvédésére mindazt, (Nagy zaj és mozgás a szélső baloldalon.) a mi szükséges arra, hogy az ország többségével szemben a felelősséget bármily körülmények közt is elvállalhassa. És ezekre való tekintettel távol áll tőlem, hogy bele. kívánjak menni azokba a részletekbe, a melyek különösen közgazdasági részére tartoznak ezen kérdésnek. Helyes volt gróf Apponyi Albert képviselő úrnak az a kijelentése, hogy talán nem épen volt czélszerű és időszerű ezen tárgyalás alkalmával ezen kérdésekre is kitérni, ha daczára annak, hogy eltértek egyesek ezen szerintem is helyes állásponttól, én nem térek el és maradok azon az alapon tisztán, a melynek eredménye volt az, hogy a törvényjavaslat most itt a ház asztalán fekszik. Ezekre való tekintettel kell azt elfogadni és-azzal biztosítani úgy, a mint legjobban lehet biztosítani az országot, hogy az anyagi biztosítás mellett közjogi sérelem az ország alkotmányán ne essék. (Élénk helyeslés jobbfel'ól. Nagy zaj és ellenmondások a szélső baloldalon.) Mintán ezen törvényjavaslatban úgy az egyik, mint a másik garanczia le van fektetve, nem tehetek egyebet, mint hogy kérem a t. házat: méltóztassék a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni. (Élénk helyeslés jobbfelől. Nagy zaj és mozgás a szélső baloldalon.) Mert, t. ház, mint már egy alkalommal KÉPVH. KAPLÓ. 1896—1901. XI. KÖTET. j elmondani szerencsém volt, elismerem azt, hogy | a vám- ós kereskedelmi szerződés Ausztriával fel lévén mondva, 1898. január 1-én szorosan j véve vám- és kereskedelmi szerződés nem lété\ ben a külön vámterület elvi álláspontján állunk; j ezen törvényjavaslat ezen álláspotból indul ki j (Helyeslés jobbfelől.), de nem zárja ki lehetőségét | annak, a mi a kormány czélja s azt hiszem, az | ország érdeke, hogy Ausztriával újabb vám- és | kereskedelmi szövetséget hozzon létre az ország l érdekeinek biztosításával, és nem zárja ki azt, j hogy ha nem sikerűi, záros határidő után az ország érdekeinek szem előtt tartásával intézkedhessünk úgy, hogy szerződéses állapotot teremtsünk, a külön vámterületet is felállítva, minden körülmények közt úgy, a hogy az ország érdekei parancsolják (Élénk helyeslés a jobboldalon. Mozgás a szélső baloldalon.), az ország érdekei megkívánják. (Zajos helyeslés jobbfelől.) Ne méltóztassanak a helyzet lehetetlenné tételével oly állapotot teremteni, a melyből a kibontakozást keresni vajmi nehéz, mert a mint Mezőssy Béla képviselő úr fiatal kedélylyel, de talán kevesebb tapasztalattal (Közbekiáltás a szélső baloldalon : De nagyobb igazsággal!) tegnap hivatkozott e kor történetírójára, én is hivatkoznám azon kor történetírójára, a ki megírhatja, hogy esetleg a hirdetett, de a házban még ki nem jelentett akczió következtében megingott alapjában az alkotmány; én hivatkozhatnám azon kor történetírójára, a ki elmondhatja, hogy szemben egy nagy többséggel, 400 embernek akaratával, 30—40 emberből álló kisebbség meggátolta a többség akaratának érvényesülését. (Igaz! Ügy van! a jobboldalon. Zajos ellenmondások a ssélső baloldalon) Én nem akarom, hogy oly idők jöjjenek az országra, nem akarom, hogy alkalma legyen egy krónikásnak ezt megírni; de attól tartok, hogy ha tovább és tovább megy ily úton ez a küzdelem: azon kor történetének és a jelenlegi akcziónak megírója kénytelen lesz arra. Isten ne adja ezt! Remélem hogy a nagy közvélemény, az ország közvéleménye megmutatja önöknek is azt, hogy veszedelmes lehetetlenségre visz útjuk. (Helyeslés a jobboldalon. Zajos ellenmondások, nagy zaj a szélső baloldalon.) Midőn Ausztriában az alkotmányos élet bizonyos akadályokba ütközik, ne méltóztassanak felhasználni akarni az alkalmat arra, hogy érvényesítsük épen azt, a mi épen közös érdekünkben nincs. (Élénk helyeslés a jobbóldalon.) Minket történelmi múlt, a pragmitica sanctio, s az 1867: XTI. törvéuyczikk diszpozicziói kötnek egymáshoz, Nem történetesen, hanem természetesen alakúit ezen viszony. Ennek megvannak a természetes okai, megvannak a maga előnyei. Mi ezen előnyök között akarunk élni és mi ezen előnyöket feladni nem akarjuk. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) 18