Képviselőházi napló, 1896. XI. kötet • 1897. deczember 16–1898. január 17.

Ülésnapok - 1896-203

\ gg 208. országos Blés 1897. deczember 23-én, szerdán. Vannak annak a törvény intézkedéseinek oly részei, melyek feltétlenül kötelezők és a melyek bizonyos viszonyok között, milyenek a kereskedelmi és gazdasági kérdésekre vonatkozók, önállóan intézhetők el; de az érdekünkben semmi esetre sincs, hogy itt, midőn nem á többség akarata, nem az általános közvélemény, hanem csak egy kisebbség akarata gátolja az államgépezet működését, mi ezt kihasználjuk, kihasználjuk azon másik féllel szemben ezéltudatosan, a melylyel együtt élnünk érdekünkben áll, és a mely féllel való viszonyainknak nem szétbontása, hanem erősebbre összehúzása kéj)ezi érdekünket. (Élénk helyeslés és éljenzés a jobboldalon. Zajos ellenmondások, nguglalanság és nagy zaj a szélső baloldalon.) Bartha Miklós: Mi akar ez lenni? (Nagy zaj.) Justh Gyula: Legalább tudjuk a czélt! (Nagy zaj és mozgás.) Thaly Kálmán: Itt a Gesamintreich! Itt van Kolonics ideje! (Igaz! Úgy van/ a szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) B.Bánffy Dezső miniszterelnök: Mindezek az indokok arra, . . . (Nagy zaj a szélső baloldalon.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Kérem, a képviselő urakat most már néven fogom megnevezni. B. Bánffy Dezső miniszterelnök hogy arra kérjem a t. házat, hogy a törvényjavaslatot elfogadva, méltóztassanak Kossuth Ferencz t. képviselő úr határozati javaslatát mellőzni, fiz Enyedy Lukács t. képviselő úr által beadott határozsiti javaslatot pedig elfogadni. (Élénk helyeslés és éljenzés a jobboldalon. Föíkiáltások a, szélső baloldalon: Hoeh! Hock! Hosszantartó, nagy zaj.) Rakovszky István jegyző: Olay Lajos! Elnök. Kérem az urakat itt a jobboldalon, legyenek csendben. (Nagy zaj a szélső baloldalon.) Justh Gyula: Tűrik nyugodtan, hogy ilyet beszéljen egy miniszterelnök a magyar képviselőházban ! (Zaj a szélső baloldalon.) Elnök: Most már kérek a baloldalon csendet! (Zaj.) Olay Lajos: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Nagyon jól tette a miniszterelnök úr a maga mentségére, hogy gróf Apponyi Albert t. képviselőtársamra oly sokat hivatkozott, mert legalább nem ölte meg a nemzetben azt a reményt, hogy fog még azon a helyen olyan ember is ülni, a ki nem meri mondani azt, hogy Magyarország érdeke az, hogy mentől erősebb összehúzódásban éljünk Ausztriával. (Hosszantartó nagy zaj a szélső haloldalon.) Justh Gyula: Bach és Schmerling beszélt így! (Zaj.) Olay Lajos: Van még remény arra, hogy nem mindig fognak a miniszteri székben azon a czímen ülni, hogy Kossuth Lajos temetésén meg nem jelentek. (Élénk helyeslés a seélső baloldalon.) Én hiszem, hogy még ebbe a miniszteri székbe hazafias és igazán szerzett érdemek alapján fognak magyar emberek jutni, és nem Bécs érdekében fogják oda jövőben a miniszterelnököket ültetni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ha gróf Apponyi Albert ülne ott, én tudom, hiszem, hogy őszinte lett volna és meg merte volna mondani azt, a mit a miniszterelnök úr nem mert megmondani, a miniszterelnök nem mondotta meg az igazat, hanem politikai indokokból elhallgatta. Mi a helyzet képe? Az, hogy Bécsnek a mi alkotmányunkba kelleténél több befolyása van. Nem történhet semmi, ha Bécsben nem akarják, arra előleges beleegyezést nem aduak. Mi nem vagyunk önjogúak, nekünk nem szabad azt cselekednünk, a mi az érdekünk; csak akkor, ha Bécsben arra előleges engedélyt adnak. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ha gróf Apponyi Albert ült volna azon a széken, (Zaj. Elnök csenget.) azt mondta volna, hogy sajnos, olyan a helyzet, mely a nemzetre nagyon veszélyes lehet, a nemzet választhat: én kész vagyok a bársonyszéktől megválni, mert nekem meggyőződésem, hogy politikai indokokból Bécs akaratát még ezúttal teljesnVni kell, teljesíteni azonban csak úgy ; — bocsánat, ha talán nem mindig használom a képviselő úr teljes czímét; — hogy ha már Bécs akarata folytán ezt a szerencsétlen egyezséget meg keli kötni Ausztriával, abból a nemzetre hátrány ne háramoljék. Nem abban rejlik előbbi kormányaink hazafiatlansága, hogy 1872., 1878., í888-ban megkötötték a vámszövetséget, hanem a hazafiatlanság ott rejlik, hogy tudva az ország világos kárára kötötték meg. (Igaz! Úgy van ! a szélső baloldalon.) Mikor Deák Ferencz 1867-ben a vámszövetséget megkötötte, még nem követett el bűnt, mert akkor még nem ismerték a statisztikai adatokat; azok mind Bécs reudelkezésére állottak és azokat ottan szigorúan elrejtették, megőrizték. 1875-ben azonban és különösen 1878 ban már világos statisztikai adataink voltak, 1888-ban még világosabbak, a melyekből napnál fényesebben be volt bizonyítva az, hogy még ezen vámszövetség is — eltekintve hogy önálló vámot nem szedhetünk, csak maga a kiegyezés által — az országnak évenként legalább 10 millió kárával jár. " Én azt hiszem, hogy Lustkandl sem mert volna többet mondani, mint a mennyit az igen tisztelt miniszterelnök úr itt a házban elmondott, csak azért, hogy Bécsben magának még több érdemet szerezzen.