Képviselőházi napló, 1896. XI. kötet • 1897. deczember 16–1898. január 17.

Ülésnapok - 1896-203

308. országos fllés 1897. d< tényleg jónak mutatkozó biztos rendszert elvetni. Azt mondják, ez nem volna helyes azért, mert ha a hajó egyszer révbe ér, azt a hajót Nagy­juk meg békén abban a révben, ne bocsássuk tengerre, de gondoijunk az út veszélyeire. (Hall­juk! Halljuk! a szélső baloldalon.) Hát, t. képviselőház, én azt hiszem, hogy ez lehet nagyon eszélyes, mondhatnám talán túl­ságosan eszélyes politika annyiban, a mennyiben azt a túlságos félelem sugallja, a mennyiben láthatatlan veszélyeket fest a falra; de oly politika, a mely hivatva van minden téren Ma­gyarország függetlenségét, Önállóságát s a hala­dás érdekeit előmozdítani, nem lehet soha. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ha mindig visszariadnánk a kezdet nehézségeitől, az út képzelt veszedelmeitől, akkor nem volna más hátra, mint megmaradni folytonosan a régi álla­pot mellett, a mely régi állapot az én sze­memben a közjogi és közgazdasági tespedés állapota. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Ne féljünk mi az út veszélyeitől; ha valaha nyitva állott Magyarország hajója előtt az út, ha valaha veszélytelen volt e hajó útja, úgy épen e pil­lanatban az. (Úgy van! Úgy van! a szélső balol­dalon.) Ne hangoztassuk tehát a rideg közjogi és közgazdasági konzervatizmus tanát, a mely kettő ott, a t, túloldalnál mindig együtt jár; hanem járjon együtt Magyarország politikai független­sége az ország közgazdasági függetlenségével és anyagi érdekeivel. (Élénk helyeslés és éljenzés a ssélső baloldalon.) Kecsegtetnek minket önök a t. túloldalról mindennel, kecsegtetnek azzal, hogy viseljük magunkat jól, engedjük törvényerőre emelkedni a javaslatot, mert azzal majd átkerül onnan a szomszédból a monarchia hatalmi állá­sának súlypontja ide mihozzánk. Hát, t. ház, mi nem akarunk tojástánczot járni, nem akarjuk, hogy a monarchiában is úgy legyen, mint Ausztriában van, melynek miniszter­elnökei egyszer egyik párttal paktálnak, más­szor másik párttal, egyszer egyiknek tesznek engedményeket, másszor a másiknak ; nem azt akarjuk, hogy a súlypont onnan ide átjöjjön, mert nagyon jól tudjuk, hogy az az átjött súly­pont kedvezőtlen viszonyok között megint vissza­vándorolhat Ausztriába. Mi ellenkezőleg oly álla­potok létesítését akarjuk, hogy Magyarországnak mindig és minden körülmények között meglegyen a maga súlya s ezt a súlyt állandóan úgy vél­jük elérhetni, hogyha létesítjük az ország köz­jogi önállóságát és közgazdasági függetlenségét. (Élénk helyeslés és éljenzés a szélső baloldalon.) Nem a monarchia súlya kell ide nekünk Magyar­országra, hanem mi a magunk súlyát akarjuk kellően kifejezésre juttatni és a magunk lábán akarunk minden körülmények között erőteljesen megállani, (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) scaemfter 22-én, szerdán. jgg Ijesztgetnek bennünket a túloldalról minden­féle veszélylyel, például a nemzetiségi kérdés felidézésével. Már hozzá vagyunk szokva, t. ház, hogy valahányszor a t. túloldal valami nemzet­es szabadságellenes dolgot tervez, mindig a nemzetiségi kérdésre utal s mindig azt mondja, hogy a nemzetiségi kérdés helyes megoldása érdekében szükséges az egyik, vagy a másik intézkedés. Megengedem, hogy némely dologban czélszertíen lehet ezt a kérdést ezen irányban felhasználni, de ebben az ügyben nem. Mert mi úgy vagyunk meggyőződve ezen az oldalon, és úgy vagyok meggyőződve különösen én, hogy ha az ország él a maga jogával, ha létesíti az önálló magyar bankot s az önálló magyar vám­terület, ennek olyan kedvező anyagi eredmények lesznek a következményei, melyek velünk együtt fogják érni a nemzetiségeket, s hogy ezek, ha felvirul itt az anyagi jólét, hajlandóbbak lesznek a magyar állameszmével összeférni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Mi már azért sem elégszünk meg a jog­fentartás szürke elméletével, mert ez Magyar­ország jogait egy nagyon magas szegre akasztja, olyan szegre, a melyre azokat felvinni talán lehet, de a mely olyan magasan áll felettünk, hogy attól félünk, hogy onnan lehozni nem fog­juk sohasem. Az eddigi tapasztalatok ezt az aggodalmunkat teljesen igazolják. Mi azért is akarjuk már most felállítani ezen intézménye­ket, a melyek mellőzhetetlenül meghozzák az ország közgazdasági felvirágzását, mert minél job' ban megmaradunk a mostani közösügyes viszony­ban, minél tovább tart Magyarország és Ausztria között a vám- és kereskedelmi szövetség, önök szerint annál nehezebb lesz azokat a szorossá vált kapcsokat megszakítani és létesíteni az ön­álló intézményeket. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ha ez így van, azt hiszem, önök már azért sem kívánhatják tőlünk, hogy az önök törvény­javaslatához hozzájáruljunk, mert az egyik párt a másiktól neai kívánhatja, hogy a saját állás­pontja ellen kovácsoljon fegyvert. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ezért foglalunk el olyan állás­pontot, a milyen t. pártelnököm és vezérem ha­tározati javaslatában kifejezésre jut; mert tudjuk, hogy az ország függetlenül és szabadon nyil­vánuló közvéleménye ebben a kérdésben a hátunk mögöit áll. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon. Nagy zaj és ellenmondás jobbfelől.) Tudjuk pedig ezt abból az okból . . . (Nagy zaj.) Elnök (csenget.): Csendet kérek, képviselő urak! Meskó László: . . . mert „hogyha ez nem volna így, a t. kormány és a t. túloldal már eddig a bizalmi feliratok özönével volna^elárasztva, pedig tudtommal csak egyetlenegy törvény­hatóság akadt még, mely helyeselte a kor-

Next

/
Oldalképek
Tartalom