Képviselőházi napló, 1896. XI. kötet • 1897. deczember 16–1898. január 17.
Ülésnapok - 1896-203
308. országos fllés 1897. d< tényleg jónak mutatkozó biztos rendszert elvetni. Azt mondják, ez nem volna helyes azért, mert ha a hajó egyszer révbe ér, azt a hajót Nagyjuk meg békén abban a révben, ne bocsássuk tengerre, de gondoijunk az út veszélyeire. (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) Hát, t. képviselőház, én azt hiszem, hogy ez lehet nagyon eszélyes, mondhatnám talán túlságosan eszélyes politika annyiban, a mennyiben azt a túlságos félelem sugallja, a mennyiben láthatatlan veszélyeket fest a falra; de oly politika, a mely hivatva van minden téren Magyarország függetlenségét, Önállóságát s a haladás érdekeit előmozdítani, nem lehet soha. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ha mindig visszariadnánk a kezdet nehézségeitől, az út képzelt veszedelmeitől, akkor nem volna más hátra, mint megmaradni folytonosan a régi állapot mellett, a mely régi állapot az én szememben a közjogi és közgazdasági tespedés állapota. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Ne féljünk mi az út veszélyeitől; ha valaha nyitva állott Magyarország hajója előtt az út, ha valaha veszélytelen volt e hajó útja, úgy épen e pillanatban az. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ne hangoztassuk tehát a rideg közjogi és közgazdasági konzervatizmus tanát, a mely kettő ott, a t, túloldalnál mindig együtt jár; hanem járjon együtt Magyarország politikai függetlensége az ország közgazdasági függetlenségével és anyagi érdekeivel. (Élénk helyeslés és éljenzés a ssélső baloldalon.) Kecsegtetnek minket önök a t. túloldalról mindennel, kecsegtetnek azzal, hogy viseljük magunkat jól, engedjük törvényerőre emelkedni a javaslatot, mert azzal majd átkerül onnan a szomszédból a monarchia hatalmi állásának súlypontja ide mihozzánk. Hát, t. ház, mi nem akarunk tojástánczot járni, nem akarjuk, hogy a monarchiában is úgy legyen, mint Ausztriában van, melynek miniszterelnökei egyszer egyik párttal paktálnak, másszor másik párttal, egyszer egyiknek tesznek engedményeket, másszor a másiknak ; nem azt akarjuk, hogy a súlypont onnan ide átjöjjön, mert nagyon jól tudjuk, hogy az az átjött súlypont kedvezőtlen viszonyok között megint visszavándorolhat Ausztriába. Mi ellenkezőleg oly állapotok létesítését akarjuk, hogy Magyarországnak mindig és minden körülmények között meglegyen a maga súlya s ezt a súlyt állandóan úgy véljük elérhetni, hogyha létesítjük az ország közjogi önállóságát és közgazdasági függetlenségét. (Élénk helyeslés és éljenzés a szélső baloldalon.) Nem a monarchia súlya kell ide nekünk Magyarországra, hanem mi a magunk súlyát akarjuk kellően kifejezésre juttatni és a magunk lábán akarunk minden körülmények között erőteljesen megállani, (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) scaemfter 22-én, szerdán. jgg Ijesztgetnek bennünket a túloldalról mindenféle veszélylyel, például a nemzetiségi kérdés felidézésével. Már hozzá vagyunk szokva, t. ház, hogy valahányszor a t. túloldal valami nemzetes szabadságellenes dolgot tervez, mindig a nemzetiségi kérdésre utal s mindig azt mondja, hogy a nemzetiségi kérdés helyes megoldása érdekében szükséges az egyik, vagy a másik intézkedés. Megengedem, hogy némely dologban czélszertíen lehet ezt a kérdést ezen irányban felhasználni, de ebben az ügyben nem. Mert mi úgy vagyunk meggyőződve ezen az oldalon, és úgy vagyok meggyőződve különösen én, hogy ha az ország él a maga jogával, ha létesíti az önálló magyar bankot s az önálló magyar vámterület, ennek olyan kedvező anyagi eredmények lesznek a következményei, melyek velünk együtt fogják érni a nemzetiségeket, s hogy ezek, ha felvirul itt az anyagi jólét, hajlandóbbak lesznek a magyar állameszmével összeférni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Mi már azért sem elégszünk meg a jogfentartás szürke elméletével, mert ez Magyarország jogait egy nagyon magas szegre akasztja, olyan szegre, a melyre azokat felvinni talán lehet, de a mely olyan magasan áll felettünk, hogy attól félünk, hogy onnan lehozni nem fogjuk sohasem. Az eddigi tapasztalatok ezt az aggodalmunkat teljesen igazolják. Mi azért is akarjuk már most felállítani ezen intézményeket, a melyek mellőzhetetlenül meghozzák az ország közgazdasági felvirágzását, mert minél job' ban megmaradunk a mostani közösügyes viszonyban, minél tovább tart Magyarország és Ausztria között a vám- és kereskedelmi szövetség, önök szerint annál nehezebb lesz azokat a szorossá vált kapcsokat megszakítani és létesíteni az önálló intézményeket. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ha ez így van, azt hiszem, önök már azért sem kívánhatják tőlünk, hogy az önök törvényjavaslatához hozzájáruljunk, mert az egyik párt a másiktól neai kívánhatja, hogy a saját álláspontja ellen kovácsoljon fegyvert. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ezért foglalunk el olyan álláspontot, a milyen t. pártelnököm és vezérem határozati javaslatában kifejezésre jut; mert tudjuk, hogy az ország függetlenül és szabadon nyilvánuló közvéleménye ebben a kérdésben a hátunk mögöit áll. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon. Nagy zaj és ellenmondás jobbfelől.) Tudjuk pedig ezt abból az okból . . . (Nagy zaj.) Elnök (csenget.): Csendet kérek, képviselő urak! Meskó László: . . . mert „hogyha ez nem volna így, a t. kormány és a t. túloldal már eddig a bizalmi feliratok özönével volna^elárasztva, pedig tudtommal csak egyetlenegy törvényhatóság akadt még, mely helyeselte a kor-