Képviselőházi napló, 1896. XI. kötet • 1897. deczember 16–1898. január 17.

Ülésnapok - 1896-203

208. orgüftgos ülés 1887. deczember 28-én, szerdán. 131 Aüt hiszem, egy általánosan elfogadott igazság, hogy az ország azokat a kötelezettségeket tartozik akár szövetségeseivel, akár a dinasztiával szemben megtartani, a melyek a törvényben vannak körülírva. Olyan kötelezettség, a mely azt mondaná, hogy mi Ausztriával a végtelenségig alkudozni vagyunk kénytelenek, akkor, a mikor a túlsó félen teljesen zilált, alkotmányellenes állapotok vannak, mikor nincs a kihez szóljunk, nincs a ki velünk a túlsó oldalon szóbaálljon, a törvényben egyszerűen nincs, akkor azt hiszem, a magyar közjog szempontjából sem szószegésről, sem szótartásról szólani nem lehet, (Helyeslés a szélső baloldalon.) Nem lehet tehát a pártot és senkit szószegéssel vádolni, mikor e javaslat ellen szavaz, és mikor csatlakozik Kossuth Ferencz határozati javaslatához. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Enyedy Lukács t. képviselő úr beszédére is van néhány szavam. (Halljuk/ Halljuk

I a szélső baloldalon.) Enyedy Lukács t. képviselőtársam beszédében nagy örömmel mutatott arra a jelenségre, a mely újabban a Lajthán túl — szerinte — beállott . . (Zaj a jobboldalon.) Elnök: Kérem, itt a jobboldalon ne konverzáljanak! (Helyeslés a szélső baloldalon.) Meskó László: .. . hogy tudniillik eloszlott az idegenkedés és eloszlottak azok a nehézségek, melyek az önálló magyar bank és az önálló vámterület létesítésének eddig útjában állottak. Hát hogy odaát Bécsben hogyan gondolkodnak ; hogy valóban eloszlottak-e azok a nehézségek, vagy csak Enyedy Lukács t. képviselőtársam képzeli, hogy eloszlottak: e tekintetben legyen szabad hivatkoznom a »Neue Freie Presse* egy megjegyzésére, a mely másnap, miután itt t. barátom a maga beszédét elmondotta, úgy jellemezte azt, hogy az egy kiszámított, öntudatos tőrdöfés a monarchia egységének szivébe. (Derültség a szélső baloldalon.) Hát hogy ez valami nagy bizalomról, vagy előzékenységről tanúskodnék, vagy azt jelentené, hogy a kétségtelenül fenforgott nehézségek odaát teljesen eloszlottak, azt, azt hiszem, mindnyájan tagadni vagyunk kénytelenek. De ezzel tovább nem foglalkozom, rábízom Enyedy Lukács t. képviselőtársamra és báró Bánffy Dezső miniszterelnökre, ki Enyedy Lukács ezeu szavait helyeselte, hogy végezzék el a maguk dolgát a Neue Freie Pressével, és azon körökkel, melyek a Presse háta mögött állanak, maguk. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Enyedy Lukács t. képviselő úrnak egész beszédére különben az a megjegyzésem, hogy az egy nyilvánvaló szemrehányás és vád volt a t. kormánynyal szemben, mert hiszen mit akar ő határozati javaslatával elérni ? El akarja érni azt, hogy utasíttassék a kormány mindazon adatok összegyűjtésére és közzétételére, a melyek egyrészt egy autonóm vámtarifára, másrészt az Ausztriával kötendő vám- és kereskedelmi egyezmény általános tarifáira vonatkoznak; akarja azt, hogy csináljon a kormány egy autonóm vámtarifa-tervezetet, és hogy terjeszsze mindezen adatokat egy az ország különböző rétegeiből: iparosokból, kereskedőkből, gazdákból összehívandó tanácskozmány elé, és nagyon hangsúlyozza, hogy egy oly tanácskozmány elé terjesztessék e javaslat, a hol mindenki szabadon mondhatja meg a maga véleményét. Hát, t. ház, én azt tartom, (Halljuk!) hogy ennél súlyosabb vádat a túloldalról a kormány ellen még nem emelt senki. Hiszen mindezen adatoknak, tervezeteknek már régen készen kellene lenniök: (Úgy van! Ügy van! a szélső baloldalon.) ezeket az adatokat és tervezeteket a t. kormány tartozott volna már régen nemcsak elkészíteni, de közzé is tenni, (Ügy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) hogy a közvélemény azokat tárgyalás alá vegye, hogy a közvélemény kiképződjék; hogy a közvélemény állást foglaljon és megalakuljon; (Ugy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) hiszen ezt nem most utolsó órában kellett volna tenni, hanem évekkel ezelőtt, (Úgy van! Ügy van! a szélső baloldalon.) hogy a kérdés gondosan, kellően és alaposan előkészíttessék. (Ügy van! Úgy van! a széhS baloldalon.) Mindez nem történt meg. Ez egy oly vád, a mely joggal száll a t. kormány fejére. (Ügy van! Ügy van! a szélső báloldalon.) A mi a bankszabadalmat, illetve annak meghosszabbítását illeti, arra nézve csak egy megjegyzésem van Lukács László t. pénzügyminiszter úrnak — ki itt e házban még nem nyilatkozott — azon beszédére, melyet a pénzügyi bizottságban mondott el. A pénzügyi bizottságban a pénzügyminiszter úr úgy nyilatkozott, hogy ő igenis tudja nagyon jól, hogy Magyarországnak joga is van, ereje is van ahhoz, hogy az önálló magyar bankot felállítsa, de hát neki az a nézete, hogy az új helyzet aligha lenne jobb az eddiginél. Hát én nagy köszönettel tartozom különöset! a t. pénzügyminiszter úrnak, a ki legalább közjogi tekintetben nem mondható az ország közjogai kiváló őrének, hogy ezt az egyet legalább a pénzügyi bizottságban elismerte, de hát még megengedem azt is, ámbár elvem ellenére, — csak a vitatkozásban, — hogy az új állapot a magyar bank felállítása esetén a jelenleginél jobb nem lenne, mint a hogy a t. pénzügyminiszter úr mondja. De hát kérdem tőle, hogy vájjon már maga az a körülmény, hogy az a bank egészen a mi bankunk: önálló magyar nemzeti bank lenne, nem sarkalja-e őt arra, hogy létesítse? Hát az 17*