Képviselőházi napló, 1896. XI. kötet • 1897. deczember 16–1898. január 17.

Ülésnapok - 1896-203

208. országos ülés 1897, deciember 28-én, seerdin. 127 Világos tehát ebből, hogy még oly szakközeg is, a milyen az ipar- és kereskedelmi kamara kiküldött bizottsága, részben legalább, politikai és közjogi természetűnek tekinti ezt a kérdést, a mi világosan a mellett szól, hogy nemcsak erről az oldalról, hanem általában a t. túloldalról is közjogi jelentőséget tulajdonítanak a vám- és kereskedelmi ügyeknek. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalán.) Miért hangsúlyozná különben maga az ipar- és kereskedelmi kamara ezt a szoros egységes viszonyt közjogi téren Ausztriával, ha nem úgy volna, mint a hogy mondom? Miért hangzott volna el például a szabadelvű párt egyik legtekintélyesebb vezérférfia részéről az, hogy Magyarországnak e perczben kerülnie kell mindent, a mi a bomlás színezetét viseli magán? Én úgy látom, hogy épen ez a vám és kereskedelmi szoros egység minek felbomlását bizonyos körök visszariadnak, a minek felbomlásától hajlandók az osztrák-magyar monarchia nagyhatalmi állása veszélyeztetésének tekinteni. Egy másik észrevétel, a melylyel szintén igen gyakran találkozunk a túloldalon, az, hogy a függetlenségi párt az önálló magyar bank és az önálló vámterület kérdésének dogmaszerti jelentőséget tulajdonít. Hát igaz, t. ház, hogy mi mindent, a mi pártunk programmjábau letéve van, határozott meggyőződésünk kifolyásának tekintünk, (Helyeslés a szélső haloldalon.) és ha önök a dogmát így értelmezik, akkor elfogadjuk, hogy igenis ezt az elvet dogmának tartjuk. (Helyeslés a szélső baloldalon.) He megjegyzem, hogy mi nem azért hiszünk az önálló bank és önálló vámterület létesítésének a helyességében, mert dogmának tekintjük, hanem ellenkezőleg, azért tettük dogmává, mert az a meggyőződésünk, hogy az ország közgazdaságilag csak ekként virágozhat fel. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) De ennek az észrevételnek a megtételére sem tartom jogosítottnak a t. túloldalt, mert mit tapasztaltunk például akkor, ónkor ezt a javaslatot a pénzügyi bizottság tárgyalta? Azt, hogy igen előkelő helyről a függetlenségi párt ottani tagjainak az érvelésével szemben egyáltalában nem hoztak fel semmi érveket, nem bocsátkoztak a felhozott érvek czáfolásába, hanem egy igen tekintélyes vezérférfia a szabadelvű pártnak egyszerűen és majdnem kizárólag csak annak a kijelentésére szorítkozott, hogy átok fogja sújtani a magyar nemzet részéről azokat, a kik ma az állandó vámterület mellett foglalnak állást s annak létesítését kívánják. (Zaj a szélső baloldalon.) Hát kérdem én, hogy a ki érvelés helyett átkozódással áll elő, nem az áll-e a dogma alapján? Mert ki részéről tapasztaljuk az átkozódást leginkább, ha nem azok részéről, a kik szívósan hisznek egy dogmának & csalhatatlanságában és azt egyedül czélravezetőnek és üdvözítőnek tartják. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Ezek után legyen szabad néhány észrevételt tennem azon beszédre, a melylyel Pulszky Ágost előadó úr itt a tárgyalást megkezdette. (Halljuk! Halljuk! a szélső báloldalon.) Pulszky Ágost előadó úr beszédét azzal kezdte, hogy hiszen az önálló vámterület elvén semmi csorba nem esik, minden e jog elismerése mellett fog történni, hogy jogi kérdés e helyütt fenn sem forog és elmondta még azt is, hogy a magyar ember a maga jogára nagyon féltékeny. Ez tökéletesen igaz. De azt tartom, hogy ha a magyar ember a maga jogára féltékeny, nemcsak azt akarja elérni vele, hogy az a joga törvénybe legyen iktatva, hanem el akarja érni azt is, hogy az a jog, a melyet ő törvényesen biztosítani kivan, keresztül legyen vive az életben és ha azzal a joggal járnak bizonyos hasznok és előnyök, a nemzet helyeztiSsék ezen előnyök és hasznok élvezetébe. (Úgy van! Ügy van! a szélső baloldalon.) Legyen szabad itt különben megjegyeznem, hogy sehol oly tátongó űr nincs egyrészt a tőrvénykönyv, másrészt a valóságos viszonyok közt, mint Magyarországon. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Azt tartom, t. ház, hogy elég sok jogunk van már a törvényben fentartva. Ne szaporítsuk most is ezeket a csak fentartott jogokat egygyel, hanem éljünk valahára ezzel a joggal, a mely a nemzet anyagi felvirágozására és boldogulására fog vezetni. (Úgy van! Ügy van! a szélső baloldalon.) Mert mit látunk törvénykönyveinkben? Látjuk azt, hogy abban fenn van tartva az önálló magyar udvartartás s az 1867: XII. törvényezikkben meg van említve meg a magyar hadsereg is. De ha azért elindulnánk Buda várába, vagy bárhova és keresnők a magyar udvartartást és a magyar hadsereget, seholsem találnók meg. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Én azt tartom, hogy nekünk azt az ürt, mely egyrészt az élet, másrészt pedig a törvénykönyv között van, át kell hidalnunk, nekünk a kettőt össze kell kötnünk ée ma, a mikor az 1867: XII. törvényezikk megadja rá az alkalmat és a lehetőséget, létesítenünk kell az önálló vámterületet; (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) mert ha ezt nem teszszük, akkor megint oda jutunk, hogy Magyar országnak lesz egygyel több fentartott joga, de nem lesz megoltalmazott, megvédelmezett és életbelépett anyagi érdeke. (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon.) Egy másik érve a t. előadónak a javaslat mellett az volt, hogy a pénzügyi bizottság nem tartotta szükségesnek, hogy a kormány kezét a jövőre nézve bármely tekintetben megkösseé Hát