Képviselőházi napló, 1896. XI. kötet • 1897. deczember 16–1898. január 17.

Ülésnapok - 1896-203

128 208. országos ülés 1897. dercember 22-én, szerdán. ebben mi itt, ezen az oldalon ráismerünk az önök által régóta követett rendszerre, ráismerünk a szabad kéznek arra a politikájára, a mely igenis csak arra való, hogy egyrészt fentartott jogokat iktasson a törvénybe, másrészt azonban, mikor azon jogok megvalósítására kerül a sor; hivatkozva a szabad kézre, hivatkozva az időviszonyok czélszerütlenségére, ismét csak ne léptesse életbe azokat. (Igaz! Úgy vau! a, szélső hálóidalon.) így tettek önök minden téren, igy tettek önök sokszor közigazgatási és közgazdasági téren is, mikor például sohasem hangoztatták az országnak azt a szükségét, hogy a közigazgatási reform végrehajtandó; mikor azonban ezt hangoztatta egy ellenzéki párt s meggyőzte annak szükségességéről az országot, akkor önök ismét a pillanat, nem tudom miféle tekintetek hatása alatt kisajátították azt a programmpontot és megvalósítani akarták. Ide vezet a szabad kéznek elvtelen politikája. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Azt is felhozta Pulszky Ágost előadó űr, hogy ez igazságot mindig az idő szokta bebizonyítani, hanem a sikert mi itt ezen az oldalon az idő rövidségétől reméljük. Én azt hiszem, hogy ez a szemrehányás minket terhelhet legkevésbbé. Mi sohasem voltnuk, most sem vagyunk annak a politikának a hivei, melynek az az elve, a melynek az a jelszava elsősorban, hogy minden órának leszakaszd virágját; mi itt igenis mindig elvekért küzdöttünk, és a mikor elvekért küzdöttünk, sohasem néztük azt, hogy a pillanatnyi taktikai érdekek mit kivannak; (Élénk helyeslés a szélső baloldalon,) mi hivek maradtunk elveinkhez még akkor is, midőn ezzel a t. túloldalt, a t. kormányt mentettük meg. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) De ha Pulszky Ágost t. előadó úr az idő által akarja mindenképen kipróbálni az elvek helyességét, én akkor azt a kérést intézem hozzá, hogy engedjen nekünk is erre időt. Mert hiszen talán nem lehet úgy érteni ezt az időpróbát, hogy mindig csak a t. túloldal elveinek a helyességét próbáljuk ki; valahára nekünk is meg kell kapnunk a próbának azt a módját, hogy a magunk elveinek helyességéről meggyőződhessünk. (Elérik tetszés a szélső baloldalon.) Azt hiszem, kijebsnthetem nemcsak magam. hanem elvtársaim részéről is, hogy ha az idő esetleg nem nekünk adna igazat, hogy ha az idő azt igazolná, hogy a mi gondolkodásunk bármi téren nem volt helyes, bármely téren ellenkezett a nemzet érdekeivel: mi ezt készségesen fogjuk bevallani, ég készségesen fogunk más alapra állani. (Jlelyeslés a szélső baloldalon) Holló Lajos: Kérünk mi is 30 évetl (Derültség a szélső baloldalon.) Meskó László: Pulszky Ágost igen tisztelt képviselő úr kijelentette továbbá, felénk fordulva, hogy a szélső baloldalt, vagyis a függetlenségi és 48-as pártot is terheli a mai pillanatban felelősség. Hát igen, ezt a felelősséget mi teljes mértékben átérezzük és teljes mértékben el is vállaljuk, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) De mi azt tartjuk, hogy ezzel a felelősséggel elsősorban magunknak és választóinknak, a nemzet azon részének tartozunk, a mely bennünket ide, erre a helyre küldött. (Igaz! Úgy van ! a szélső baloldalon.) É« én azt hiszem, hogy ha mi nem foglalnék el azt az álláspontot a kormány javaslatával szemben, a melyet elfoglalunk, épen ezen felelősség elvénél fogva, a mi választóink, a nemzet azon része, a mely bennünket ide küldött, volna az, mely legtöbb joggal vonhat bennünket felelősségre. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Úgy vagyunk meggyőződve, hogy mikor mi a Kossuth Ferencz által benyújtott határozati javaslatot pártoljuk, akkor olyat cselekszünk, a miért a felelősséget 30 éves programmunk alapján nyugodtan elvállalhatjuk, s nyugodtan állhatunk a felelősség érj etében a nemzet ítélőszéke elé. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Beszédje végén még két észrevételt tesz a t. előadó úr. Az egyik észrevétel vonatkozik arra, micsoda állapotok következnek itt be, ha a szőnyegen lévő törvényjavaslat 1398. január elsejétől fogva nem léphet életbe; a másik pedig arra, hogy ne kényszerítsünk át senkit a Rubikonon. Erro nézve megjegyzem, hogy azért, hogy a javaslat törvényerőre nem emelkedése esetén január elsejétől fogva mi fog történni, egészen a t. túloldalt, egészen a t. kormányt éri a felelősség. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Hiszen tőlünk csak senkisem követelheti azt, hogy mi az ország ügyeinek viteléért, az ország szekerének esetleges megakadásáért felelősek legyünk akkor, mikor nem mi vagyunk a kormányon és neoa mi támogatjuk a kormányt. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Arra még nem volt eset a parlamentek történetében, hogy a többség ne önmagában kereste volna a kibontakozás útját, hanem az ellenzéktől várta volna, hogy a hínárból kimentse. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ily naiv ellenzéket, legalább mi bennünk, a t. kormány találni nem fog. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) A mi pedig a Rubikonon való átlépést illeti, azt kérdezném a t. előadó úrtól, s ha őt kötelessége másfelé nem szólítaná, ki az oka annak, hogy a t. szabadelvű párt a Rubikonhoz jutott; azt kérdezném tőle, mint katonaviselt embertől, ki tudtommal 1878-ban a boszniai hadjárat alatt hősiesen küzdött, igen jeles katonai képessége-