Képviselőházi napló, 1896. XI. kötet • 1897. deczember 16–1898. január 17.

Ülésnapok - 1896-203

124 203. országos ülés 189?. deesember 22-én, szerdán. azután hitelt nyújtanak a kisebb budapesti pénzintézeteknek, a melyek mint nyerészkedésre alapított részvénytársaságok, szintén kiveszik a maguk hasznát, és csak így kerül a pénz a vidéki takarékpénztárakhoz. Ezek, mint szintén nyerészkedésre állapított részvénytársaságok, hasonlóképen megdézsmálják a pénzt, s így a szegény kölcsönvevő harmadik kézből jutván a pénzhez, 8—10°/o-ot, sőt néha többet is kénytelen fizetni. (Zaj.) Ha már most hitelviszonyainknak megfelelő önálló nemzeti bankunk volna, akkor ez a nyomorúságos állapot megszűnnék. (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) Attól az osztrák banktól nem is pretendálhatja az ember, hogy ismerje és tudja a mi vidéki takarékpénztárainknak állapotát, hogy melyik szolid, melyik nem. Hanem ha itt lenne egy önálló nemzeti bank az ország központjában és szivében, innen könnyebben lenne képes megszerezni a szükséges informácziókat az illető takarékpénztárak hitelképességére nézve. Ha pedig látná azok hitelképességét, akkor 4°/o-os kamatláb mellett engedélyezne nekik is hitelt. Ha ilyen pénzt kapnának az intézetek, akkor ha ki is vennék a dézsmájokat, részvénytársaság létesülne, a kölcsöiivevőnck mégis 5°/o-os hitelt nyújthatnának, míg így a szegény agyonsanyargatott gazda 10°/o-kal kénytelen dolgozni, (Igás! tfgy van! a szélső baloldalon.) De van itten egy másik dolog is. Ott van az Országos Hitelszövetkezet. Tudjuk, hogy annak megalapításában kiváló része volt gróf Károlyi Sándor t. képviselőtársunknak. Azt is tudjuk, hogy az a hitelszövetkezet teljesen szolid alapokra van fektetve úgy, hogy ott semmiféle rizikója nem volna a nemzeti banknak. És mégis mit látunk? Azt, hogy annak sem nyújt hitelt a nemzeti bank. Ezt hozta fel legalább gróf Károlyi Sándor képviselő úr, a mikor itt a munkás és munkaadó közti törvényt tárgyaltuk, és a mikor fölemlítette, — a szoczializmus bajairól beszélvén, —hogy a pénz drágaság is mindenfélebajokat idéz elő. Ugyanakkor fel is hívta a t, kormány figyelmét, hogy nyújtson segélyt a hitelszövetkezeteknek. Ezt pedig a kormány nagyon megteheti, mert pénz a pénztári maradványokban elég áll rendelkezésére. Ha jól emlékszem, í895 ben, a mikor itt is kisebbszeru krach volt, az önző, egoista nemzeti bank csak. tíz milliót bocsátott kamat nélkül rendelkezésre. Miért nem teljesítheti tehát a t. kormány a hitelszövetkezeteknek azt a szerény igényét, hogy egy pár milliót rendelkezésükre bocsásson? A kormány ezt nem teszi, tulajdonkép nem is feladata, hanem feladata volna a magyar nemzeti banknak. Milyen áldásosán mííkö'dik az a vidéki hitelszövetkezet, de nem bir zöldágra vergődni, mert nincs elég tőkéje. Ha a nemzed bank hitelt nyújtana neki, varázsütésre megszűnnének ezek a nyomorúságos hitelviszonyok, mig különben elpusztul az ország. Ha a mezőgazdaság terhét viselni akarja, hitelre szorul, de 10°/o-os hitellel nem boldogulhat. Ha a föld csekély jövedelmét szembeállítjuk a borzasztó földadóval és az ezzel kapcsolatos terhekkel és meggondoljuk, hogy a gazda csak 10°/o-ra kaphat pénzt, akkor beláthatjuk, hogy a gazdaosztálynak tőnkre kell mennie. Pedig ez az osztály tartotta fenn az országot egy évtizeden át és ha ez tönkremegy, akkor Magyarország fog tönkremenni. (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ha tehát más ok nem volna az önálló jegybank mellett, mint ez, akkor is kötelességünk felállítani. Idejutottunk a közös gazdálkodással. A mezőgazdaság és hitelviszonyok nyomorúságos helyzete parancsolólag követeli, hogy igénybe vegyük Önrendelkezési jogunkat. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Pártunk ezzel a követelésével teljesen törvényes alapon áll s azt, mint beszédem elején említettem, semmi szín alatt el nem Nagyjuk. A kormányt és többséget is kérjük, ne lépjen arra a lejtőre, a melyen megállapodás többé nincs. Ha a nemzet összetart szorosan s a törvényes téren áll, nincsen az a hatalom, a mely ellenállhasson, a nemzet jogog aspirácziójának. így vívta Deák Ferencz is a 67-es kiegyezést az abszolút hatalommal szemben. Az abszolút hatalom kénytelen volt meghódolni a nemzet kivánata előtt. Most is csak azt mondom, hogy a mely nemzet kormánya szorosan a jogalapon áll, azt a nemzetet félteni nem kell. Többé demonstrálnunk sem kell azt, hogy nem mi szakítottuk meg a viszonyt, hiszen ezt bebizonyítottuk fényesen és világosan, midőn az egy évről szóló provizóriumos javaslatot elfogadta a ház; tudniillik mi akkor, ha nem szavaztuk is meg nagyobb erőt nem fejtettünk ki, a minek az lett az eredménye, hogy el lett fogadva. Tehát az osztrákok csak magukat vádolhatják és okolhatják, hiszen tudjuk, mily erőfeszítést fejtett ki az osztrák kormány a Reicksrathban, hogy ezt a provizóriumos javaslatot elfogadhassa; mini zíer krízis is állott be, Badenit menesztették és helyébe Gautsch lépett, de ő sem boldogult velük. A gyűlölt kormány ellen obstruálhattak volna egyéb kérdésben, lett volna akár hány alkalmuk reá, de ők azért obstruáltak, i:ehogy törvényerőre emelkedjék a provizóriumos javaslatot. Különben az osztrákok tudják, hogy ők mit cselekednek, őket ne féltsük, van nekik magukhoz való eszük. Én hiszem, hogy nekünk is lesz annyi eszünk, hogy tudni fogunk ügyeinket úgy intézni, a mint azt saját érdekeink megkívánják. Mi vámháborúba mm megyünk bele Ausztriával, ne rémüljenek