Képviselőházi napló, 1896. XI. kötet • 1897. deczember 16–1898. január 17.

Ülésnapok - 1896-203

SOS. orsságos ülés 1897. deczember 22-én, szerdán. 125 meg a tönkrejutó félben levő gazdák, hanem igenis lesz kölcsönös érdekeiknek megfelelő vámszerződés, lígy fogunk szerződni, mint szabad nemzet szabad nemzettel. (Helyeslés a szélső hal- \ oldalon.) j Bevégzem beszédemet, kitértem mindezekre a kérdésekre és kimutattam azt, hogy mi a jog és törvény alapján állunk, kifejtettem, hogy nemcsak quid juris, hanem quid consilii is Magyarországot semmi néven nevezendő anyagi kár nem éri, ha mi majd magunk lábán fogunk járni. Az ódium sem illethet minket, hogy mi szakítottuk meg a viszonyt Ausztriával. Hisz mi belementünk abba, belement a ház, elfogadtuk; törvényerőre emelkedett részünkről, de az osztrákok nem fogadták el. Tehát a dolog most úgy áll, hogy a szerződések január lén lejárnak ; azokat az osztrákok többé megújítani nem akarták, (Halljuk/ Halljuk/) mi pedig azokat egyoldalúkig meg uem újabbíthatjnk. Ez képtelenség volna. Hiszen, ha privát emberek szerződnek, akkor is, ha egyiktik megújítani nem akarta, a másik egyoldalúlag hiába újítaná meg a szerződést. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Hogy pedig az osztrákok május 1-éig sem fogják megújítani, az világos. Hiszen ha akarnák, elfogadhatnák ezt a provizóriumos, egy évre szóló javaslatot még most, de nem teszik, és ez épen azt mutatja, hogy nekik a szerződés abszolúte nem kell. (Úgy van! Úgy van! a ssélsö baloldalon) Ennek következménye, hogy a szerződések lejárván, feléléd önrendelkezési jogunk. Ausztriával többé e tekintetben nem tárgyalhatunk, először, mert Ők nem is akarnak velünk tárgyalni, másrészről, mert a 67-iki törvényben világosan benne van, hogy a csak teljesen alkotmányos Ausztriával tárgyalhatunk és egyezkedhetünk. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Most megszűnik minden, ez fait accompli; nekünk férfiasan, a törvényes téren maradva, az önálló vámterület álláspontjára kell helyezkednünk. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) A t. kormánynak előttünk fekvő provizóriumos javaslatából az ember tulajdonképen nem tudja és nem láthatja át, hogy mit akar vele a kormány elérni. Ez a javaslat nem világos, nem őszinte, hanem hivatva vau a 67-es szerződést és egyezséget visszafejleszteni. Már pedig mi ilyenekbe nem megyünk bele, nem mehetünk bele, és épen azért ott a provizóriumos javaslatot nem fogadhatom el, hanem határozottan ragaszkodom pártunk határozati javaslatához. (Élénk helyeslés és éljenzés a szélső baloldalon.) Rakovszky István jegyző: Meskó László! (Halljuk! Halljuk !) Meskó László: T. képviselőház! (Halljuk !) Gróf Apponyi Albert t. képviselőtársam, kinek beszédét nagy élvezettel hallgatták nemcsak azok, a kik az abban lefektetett elveket helyesük, ('Zaj, Halljuk! Halljuk!) hanem nagy élvezettel hallgattuk a magas színvonalon álló beszédet mi is, a kik ellenkező elvi állásponton vagyunk, élvezette! nemcsak szónoki szépségeiért, hanem az abban megnyilvánuló őszinte meggyőződésért is, — nagyhatású és nagyjelentőségű beszédét azzal végezte, hogy teljesítse ebben a pillanatban a haza iránti kötelességét mindenki, iigy a hogy legjobbnak látja. E felhívás folytán akarom teljesíteni kötelességemet én is, a mikor felszólalok, s a mikor előre kijelentem, hogy nem fogok törekedni az újdonság ingerére, mert azt tartom, hogy mi a ház ezen oldalán régi igazságokért, régi fegyverekkel küzdünk: olyan fegyverekkel, a melyek ereje már ki van próbálva, (Ügy van! a szélső baloldalon.) s a melyeket nekünk új fegyverekkel felcserélni semmi legkisebb okunk nincsen. (Ügy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Bármennyire hangoztatták a vita folyamán különösen a t. túloldal szónokai azt, hogy most nem arról van szó, vájjon az önálló vámterület, vagy a közös vámterület helyesebb-e az ország közgazdasági érdekeire nézve, mégis kétségtelen, hogy ezen vitának a tengelye a körűi forog, hogy az ország érdekeire nézve a közös, vagy az önálló vámterület előnyös-e. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Hiszen maguk azon t. szónokok, maga gróf Apponyi Albert mélyen tisztelt képviselőtársam is, a ki még azt is hibának jelezte, hogy az ellenzéknek az önálló vámterület érdekében felhangzó érveléseit egyáltalában figyelemre méltatta a t. túloldal, kénytelenek voltak ezzel a kérdéssel, tehát a kérdés érdemével foglalkozni és azt hiszem, ezek után bízvást állíthatom, hogy erre a vitára különösen az a szempont bir döntő súlylyal, hogy mi helyesebb az országra, az önálló, vagy a közös vámterület? (Úgy van! Úgy van! a ssélsö baloldalon.) Hiszen a t. kormány azért terjesztette be a javaslatot, hogy alkalma legyen még négy hónapon át alkudozni Ausztriával a közösség érdekében, (Úgy van! a szélső baloldalon.) mi pedig azért ellenezzük, hogy a további alkudozásnak eléje vágjunk, Már maga ez a körülmény azt bizonyítja, hogy itt tulajdonképen és szorosan nem csak a provizóriumnak el-, vagy el nem fogadásáról, hanem arról a nagy elvről van szó, melyet az imént kifejeztem. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Azon, azt hiszem, senkisem csodálkozik, hogy a függetlenségi és 48-as párt, a melyhez tartozni szerencsééi van, ma is azt az elvet vallja, hogy az önálló vámterület álláspontjára helyezkedik. Erre az álláspontra helyezkedik különösen azért, mert ezt nem csak az ország