Képviselőházi napló, 1896. XI. kötet • 1897. deczember 16–1898. január 17.

Ülésnapok - 1896-203

120 203. országos ülés 1897. ieczember 22-én, szerdán. intézkedik, hogy foganatosíthassuk ezt a jogunkat, hanem e helyett újabb provizórium alakjában a jövő' év május l-ig meg akarja újítani a most lejáró szerződéseket. Ilyen intézkedést pedig az 1867-es törvényeknek sem betűjéből, sem szelleméből kimagyarázni nem lehet. Mert ez a második provizórium alapjában véve nem más, mint a január elsején lejáró törvények egyoldalú meghosszabbítása május l-ig. De egyúttal nagyon veszedelmes tér is, melyre a kormány rálép; e veszedelmes lejtőről nincs visszatérés, az csakis örvénybe vezethet. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Nekünk a törvényes térhez pártkülönbség nélkül ragaszkodnunk kell. Hiszen az abszolat hatalommal szemben sem volt egyéb védelmünk, mint az, hogy a nemzet a törvényes téren állott, mely előtt az abszolút hatalom végre mégis kénytelen volt meghajolni. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Nagyon hangsúlyozzák, hogy a kompromisszum szükséges. Én is nagyon melegen a kompromisszum mellett vagyok. De mit követelünk mi? A törvények szoros és szigorú megtartását. Nem követelünk törvénytelenséget, csak azt, hogy a törvények betűje és szelleme megtartassák. A kormány azonban letér a törvényes alapról és egy új theóriát állít fel ebben a javaslatban. Ha tehát a kormány kívánja a kompromisszumot, mi abba a legnagyobb készséggel belemegyünk; csak lépjen a kormány is a törvényes térre s akkor köztünk szent a békesség. Áttérek immár azon ellenvetések taglalására, a melyek úgy az Önálló vámterület, valamint a magyar nemzeti bank felállítására nézve felhozatnak. Megjegyzem mindenek előtt, hogy mi közöttünk nincs olyan együgyű ember, a ki azt pretendálná, hogy a t. kormány szimplieziter dekretálja az önálló vámterületet és a magyar nemzeti bank felállítását, mert mindannyian jól tudjuk, hogy egyszerű dekretálással sem önálló vámterületet, sem önálló nemzeti bankot felállítani nem lehet. Tudjuk, hogy élihez nagyon alapos tanácskozások, tárgyalások szükségesek, hogy ehhez előkészületekre és átmeneti intézkedésekre van szükség és hogy ehhez idő is kell. A mi az időt illeti, azon pártról, a melyhez tartozom, többen megmondották, hogy ha a kormány őszintén, a törvényből kifolyólag ezeket az intézkedéseket foganatosítani szándékozik, akkor a szükséges időt e párt neki készséggel megszavazza. így tehát semmi zűrzavar, semmi baj nem keletkezhetik. De átmeneti nehézségekkel sem kell majd a kormánynak megküzdenie, mert ilyenek nem is merülhetnek fel; hisz szívesen adjuk mi meg a szükséges provizóriumot arra az esetre, ha a kormány a törvényes téren áll és nyíltan, utógondolat nélkül kijelenti, hogy az önálló bankot és vámterületet foganatosítja. (Helyeslés a szélső báloldalon.) Már most láasuk azon ellenvetéseket, melyeket felhoznak az önálló bank- és vámterület ellen. Mindezekre ki kell terjeszkednem, mert itt e tekintetben nagyon téves nézetek vannak elterjedve. Vannak sokan az országban — különösen a gazdák között — olyanok, a kik a dolgot alaposabban soha nem tanulmányozták, hanem csak egyes frázisok után indulnak, a kik azt mondják, hogy az önálló vámterület tönkreteszi a magyar gazdát, hogy akkor megszűnik az export, gabonánkat, marhánkat nem vihetjük ki Ausztriába, s így mindnyájan tönkre megyünk. Ez egészen téves nézet; ilyent csakis azok vallhatnak, a kik a dologgal komolyan, behatóan soha sem foglalkoztak. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Azt hozzák fel sokan a t. túloldalról is, hogy mit nyer Magyarország azáltal, hogy visszanyeri önrendelkezési jogát a bankés vámügyekre nézve? Én megvallom, nagyon csodálkozom azon, hogy ilyen kérdést egyáltalában fel lehet vetni. Nem haszon, nem nyereség-e az, ha mi végre valahára ennek a káros gyámságnak nyűge alól felszabadulunk? Hiszen mi harmincz év óta káros gyámság alatt vagyunk, legvitálisabb érdekeinkben világosan meg vagyunk károsítva! Nem akarok mindezekre a dolgokra hosszasabban kiterjeszkedni, nem akarom számokkal kimutatni, hogy a harmincz év alatt mily óriási összeggel lett megkárosítva Magyarország, hanem csak röviden jelzem azt, hogy a haszon abban áll, hogy végre a káros gyámság alól felszabadulunk; be fog következni az az idő, hogy legfontosabb és legéletbevágóbb ügyeinket idegen befolyástól menten úgy fogjuk intézni, a hogy azt saját érdekünk megkívánja. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Már most őszintén kérdem a t. háztól: nem világos, nagy haszon-é az, hogy idegen befolyástól menten fogjuk intézhetni legéletbevágóbb ügyeinket? (Úgy van! Úgy van! a szélsőbalon.) Azt hiszem, t. ház, hogy ezek után azt a kérdést felhozni többé nem is lehet, hogy nekünk ebből semmi hasznunk nem volna! De áttérek egy másik ellenvetés megczáfolására, a melyet már előbb is röviden jeleztem, arra tudniillik, hogy a gazdák közül sokan, a kik tudniillik e kérdéssel komolyan nem foglalkoztak, azon téves nézetben vannak, hogy az önálló vámterület a magyar mezőgazdaságot tönkre teszi. (Halljuk! Halljuk!) Ezek azonban összetévesztik a fogalmakat, nem különböztetnek, s azt gondolják, hogy az önálló vámterület egyenlő a vámháborúval. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ebben van a legnagyobb tévedés, t. ház! (Ügy van! a szélső baloldalon.)