Képviselőházi napló, 1896. XI. kötet • 1897. deczember 16–1898. január 17.

Ülésnapok - 1896-203

203. országos ülés 1897. deoMmfeer 22-én, sierdán. 121 Hiszen nézzenek csak szét egy kissé Európában, mit látnak? Csak nem fogják állíthatni, hogy Ausztria a többi európai állammal vámközösségben él. Hiszen tudvalevő, hogy külön vámterülete van Ausztria-Magyarországnak, Franczia-, Orosz-, Olaszországnak, és vájjon vámbáb orúban állunk-e mi ezen államokkal? (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ha saját önálló vámterületünket felállítjuk, túlzás nélkül állíthatom, hogy ezzel Magyarország és Ausztria között i vámháhorúnak még csak a lehetősége is ki van zárva. (Úgy van! a szélső halóidalon.) A vámháború lehetősége, csak akkor állna be, ha valamelyik állam érdeke kívánná ezt. (Úgy van! a szélső baloldalon.) De ki akar ily botorságot felidézni? Kinek áll a vámháború felidézése érdekében? A mi érdekünkben nem áll, mert ha vámháborút kezdenénk, akkor az osztrákok agyonvámolnák nyersterményeinket, s ennek a gazdaközönség csakugyan óriási kárát vallaná. Tehát részünkről ennek lehetősége is ki van zárva. De tekintsünk szét egy kissé Ausztriában! Az osztrákoknak érdekében áll-e, hogy velünk vámháborút kezdjenek? Az ő érdekükben ez még sokkal kevésbbé áll, t. ház. (Úgy van! Úgy van! a sséls'ó baloldalon.) Mert míg nálunk ez esetben csak a mezőgazda károsodnék, Ausztriában ezen kivfíl az ipar is teljesen tönkre menne. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Mert ha ők azt a képtelenséget követnék el, hogy bele mennének velünk a vámháborúba, s ők a mi nyersterményeifiket agyonvámolnák, mi következnék ebből ? Nem más, mint az, hogy minekünk retorziókkal kellene élnünk és mi akkor szintén agyonvámolnók az ő iparczikkeiket, Ha pedig mi egyszer az ő iparczikkeiket agyonvámolnók, természetesen ők meg elzárnák előttünk a piaczaikat és már akkor az osztrák iparezikkek a külállamok iparezikkeivel a versenyt természetesen nem is állhatnák ki. Sőt maguk az osztrák gyárosok átjönnének Magyarországba és itt állítanák fel gyáraikat, tehát az osztrák gyáripar s egyáltalában minden ipar, mely exportra szorul, tönkre tétetnék, a gyári munkások koldusbotra jutnának. Mert ne felejtsük el, hogy ha Ausztria bele menne a vámháborúba, nemcsak az következnék be, hogy iparuk tétetnék tönkre, hanem az ottani munkások élete is borzasztóan megdrágíttatnék, és ezáltal a legnagyobb nyomorúságba és Ínségbe jutnának az osztrák munkások. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Azon talán sokak előtt nevetségesnek tartott állításom tehát bizonyos, hogy a vámfaáborúnak még csak a lehetősége is teljesen és tökéletesen ki van zárva Magyarország és Ausztria között, mivel a vámháborút előidézni sem az egyik, sem a másik országnak érdekében nem áll. KÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. XI. KÖTET. Azonban nézzük meg, hogy egén szerződések létre nem jővén, Magyarországnak az önálló vámterületet a törvényből kifolyólag természetesen létre kell hozni, ,mi fog akkor Ausztriában történni? A vámháború ki van zárva, az fog történni, a mi történik a többi államokkal^ hogy egy méltányos és mind a két fél által elfogadható vámsxerződés fog létrejönni. Más egyébnek a lehetősége ki van zárva. Hogy ha pedig mi vám szerződésre lépünk egymással, akkor mi egymásnak a legmesszebb menő engedményeket tehetjük: olyan engedményeket, hogy azoknak a mi mezőgazdaságunk nem fogja kárát vallani egyrészről, és másrészről az osztrák ipar sem fog kárt szenvedni, és így akkor mi mint szabad nemzet szabad nemzettel vámszerződésre fogunk lépni Ausztriával a legmesszebb menő engedmények alapján. Akkor azután az a rossz viszony, mely Magyarország és Ausztria között fennáll, jóvá fog változni; az nem fogja az ágynevezett birodalom mindkét fele közti jó viszonyt megszavarni, sőt ellenkezőleg a jelenleg fennálló rossz viszony jóvá fog változni. Hiszen nézzünk egy kissé szét Európában. Látjuk, hogy mi eddig Ausztriával vámközösségben vagyunk január l-ig, és jó-e a viszony köztünk és Ausztria közt? Azt hiszem, hogy valamennyien, a kik itt vagyunk, ennek épen az ellenkezőjéről vagyunk meggyőződve. Azt is tudjuk és tapasztaljuk, hogy a viszony köztünk és Ausztria közt bizony nem jó, hanem a lehető legrosszabb. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Nézzük csak Oroszországot. Hiszen az oroszok nekünk nem barátaink, mi Oroszországgal nem vagyunk közös vám alapján, nekünk velük szerződésünk van, és mégis azt mondhatjuk, hogy bizony sajnos, hogy a köztünk és Oroszország közti viszony is jobb, mint köztünk és Ausztria között. Ennek megvan a maga természetes oka és magyarázata. Mi Ausztriával 30 év óta közös gazdálkodást folytatunk. A közös gazdálkodásnak soha sínes jó vége, annak mindig az a befejezése, hogy a közösen gazdálkodók mindig összevesznek. Így mi is 30 esztendőn át voltunk Ausztriával közös gazdálkodásban s annyira összevesztünk, hogy nem mi szakítottuk meg a tárgyalást Ausztriával, hanem az osztrákok szakították meg velünk, mert maguknak az osztrákoknak sem kell ez a közösügyes állapot. Már most elmondok még valamit; (Halljuk! Halljuk!) tudniillik azt, hogy ha más volna a viszony, ha Magyarország érdekei Ausztia érdekeivel azonosak volnának, de azt a t. ház nagyon jól tudja, hogy a mi érdekeink nem azonosak az osztrák érdekekkel, hanem homlokegyenest ellentétesek és vice versa, mert Magyarország első sorban mezőgazdasági ország 16