Képviselőházi napló, 1896. XI. kötet • 1897. deczember 16–1898. január 17.

Ülésnapok - 1896-198

6 198. országos ülés 1897. deczember 16-áu, csütörtökön. által a törvényjavaslat csak nyerhetett volna. Az én határozati javaslatom minden politikai él nélküli volt. És én már ezen egy indoknál fogva azt hittem, hogy a t. miniszter úr csatlakozik hozzám és örömmel fogadja annál is inkább, mivel ezen határozati javaalat nagy latitude-ot enged a kormánynak, nem szab meghatározott időt, mely alatt a kormánynak a munkások betegsegélyezéséről és balesetek elleni biztosi* tásáról szóló törvén)javaslatot be kell terjesztenie, hanem csak arra hivja fel a kormányt, hogy azt sürgősen nyújtsa be. Ha a kormány igazán akarná ezí a törvényjavaslatot benyújtani — a mint azt a t. miniszter úr is mondotta, hogy már tanulmányozás tárgyát képezi — akkor csak örömmel fogadhatta volna határozati javaslatomat, mivel ezáltal nagy megnyugvást segített volna létrejönni az országban a munkások között, kik izgatók által felizgatva valóban azt hiszik, hogy ezen törvény csak a munkaadók érdekeit védi. Elismerem, hogy a törvényjavaslat nagyon kemény határozatokat tartalmaz a munkások ellen, de itt oly nagy érdekek forognak fenn, hogy a munkaadót épűgy meg kell védelmezni mint a munkást. Ha a t. ház elfogadná határozati javaslatomat, ez a legszélesebb köröket megnyugtatná, s hatalmas fegyvert ütne ki a szoczialisták kezéből, mert megmutatná, hogy ime, egyidejűleg az úgynevezett rabszolgatörvénynyel oly intézkedéseket fogad el a ház, melyek csak a munkás érdekeit védik. Ezzel végezhetnék is, de még a miniszter úr egy atyai intésére kell reflektálnom. Én e házban nem szoktam atyai intéseket elfogadni, de a miniszter úr ezt annyi bonomiával és oly jóízűen tette, hogy nemcsak szívesen hallgattam, hanem el is fogadom. Azt mondta ugyanis, igaz, hogy mosolyogva, térjek magamba, s mikor, evangéliumi igazságokra hivatkozom, ne izgassak más felekezetek ellen. Tudom, ha itt bizonyos felekezetet megnevezcek, az egész túloldal ideges. De hisz én csak általánosságban beszéltem a vándor hazafiakról, az új földesurakról, kik azzal a felfogásukkal, hogy a munkát ki lehet aknázni, nagy részben fölidézték a szocziális kérdést. (Igaz! a haloldal hátsó padjain.) A miniszter úr is beismerte, hogy vannak rossz földesurak, kik a munkásokat zsarolják. A különbség köztünk csak az, hogy ő általánosságban jelölte meg őket, én pedig közelebbről és személyesen. Nos én Ígérem, hogy magamba térek, de csak egy föltétellel: ha a miniszter úr keresztül viszi azoknál a rossz földesuraknál, hogy magukba térjenek és ne zsarolják a népet, én is, ki nem zsarolom a népet, magamba térek és vezeklek. Ezek után újból is ajánlom határozati javaslatomat elfogadásra. (Élénk helyeslés balfelöl.) 6r. Esterházy Kálmán jegyző: Blaskovics Ferencz! Blaskovics Ferencz: T. képviselőház! Midőn a t. ház, figyelmét néhány perezre igénybe veszem, mindenekelőtt kijelentem, hogy teljesen magamévá teszem a t. miniszter úrnak azt a véleményét, hogy »egy gazdasági egyesületnek semmilyen politikát sem szabad űznie, sem kormánypártit, sem ellenzékit«. Alkotmányos országban mindenkinek joga van politikai egyesületet is csinálni; ha tehát valaki egyesület útján akar politizálni csináljon ilyet. A miniszter úr, azt is mondta, »hogy hivatalos jelentések szerint a délvidéki gazdasági egyesület a politizálás hibájától nem egészen ment«. Minthogy a miniszter úr nem olvasta fel a jelentéseket: kérem tehát, hogy azokat az adatokat legalább privátim közölje velem. Biztosíth tom, hogy be fogom bizonyítani azok téves voltát. (Helyeslés a balfelöl.) Nekem egyáltalán az az álláspontom, hogy bármely egyesület, mely közhasznú hazafias czélokat tűzött zászlajára, közönettel veheti, ha az ellene emelt kifogások vele közöltetnek, hogy a mennyiben azok tévesek, magát igazolhassa, ha pedig részben alaposak, az esetleges visszaéléseket saját érdekében szanálja. Miután e vád általánosságban itt mégis felhangzott, legyen szabad szintén általánosságban következőket megjegyeznem. A mi egyesületünk egy belépőtől sem kérdezi annak politikai hitvallását és mert a tagok többnyire a vidéki fiókeg} esületekben vétetnek fel és a tagok száma körülbelül 8000. lehetetlen ezt ellenőrizni. Nemcsak hogy üléseink nyilvánosak és jegyzőkönyveinket hirlapilag publikáljuk, de készek vagyunk a miniszter úr bármely kiküldöttének összes levelezéseinket rendelkezésére bocsátani, nem fog abban semmit találni, a mi az alapszabályokkal ég a törvényekkel ellentétben állana. Sőt saját választói listámból kimutathatom, hogy az én kerületemben is voltak egyesületi tagok, kik nem én rám, hanem kormánypárti ellenfelemre szavaztak és pedig nem személyein iránti ellenszenvből, mert azóta is a legjobb viszonyban vagyunk, hozzá teszem, hogy adósai is annak KL intézetnek, a melynek élén állok. Viszont vaktában merem előre mondani, — daczára annak, hogy sohase kutattam, — hogy odaát a kormánypárton legalább tiTenöt képviselő ül, kiknek választási listájából ki tudnám mutatni, hogy rájuk mint kormánypártiakra egy egész sereg egyesületi tag adta szavazatát. Hogy a vádnak még látszata se lehessen, annyira mentünk, hogy saját választókerületemben legjobb barátaim, a kik pedig nagyon kezemre járhattak volna, teljesen magamra Nagytak, tisztán csak azért, nehogy úgy tűnjék fel,