Képviselőházi napló, 1896. XI. kötet • 1897. deczember 16–1898. január 17.

Ülésnapok - 1896-202

104 202. országos ülés 189?. deezemner 21-én, kedden. den többi ausztriai gyárakkal; a mellett az idegen gyárosok és tőkések készebbek leendenek hozzánk bejönni, mert szabad vásárra számíthatnak az egész birodalomban stb. Hazánknak mfíipara nincsen még 8 még soká nem leend, tehát a vámegyesülés nem lészen kárunkra.« Látni való ebből, hogy Lónyay nem maga mellett, hanem maga ellen érvel, mikor azt mondja, hogy gyárunk, műiparunk nincs, — hát tulaj donkép nincs mit védelmeznünk. De nem jutott eszébe, hogy ha nem ültetjük el a magot, ha nem védjük a plántát, soha nem nő meg a fa. (Tetszés a szélsőbalon.) E mozgalom idejéből még csak egjre kívánok rámutatni. Az ország vezérlő első vármegyéje, Pest vármegye az 1847/8-iki országgyűlésre követi utasítást dolgozván ki, ebben a következőket mondta. (Olvassa): »Áttérve a tulajdonképem anyagi érdekek terére, e tekintetben a nemzeti jólétünk gyarapodását akadályozó vámviszonyok szabályozása veendő mindenek felett eszközlőbe. És itt mindenek előtt kijelentetik, hogy a Magyarország és Ausztria között létező határszéli vámoknak eltörlése (mely stb. stb.) egészben azért tekintendő károsnak, mert általa nyersterményeinknek tágasb piacz s nagyobb kelendőség nem biztosíttatik stb., ellenben a világ mtíipara piaczamkról leszoríttatván, és Ausztria mtíiparáaak hazánkba özönlése még azon csekély ellensúlytól is fölmentetvén, mit a közbenső vámok nyújtanak, a versenyzést még ki nem állható magyar műipar megsemmisíttetik, a nélkül, hogy az ipari czikkeket külföldről olcsóbb áron beszerezni lehetne.« Íme, mindenütt avval az irányzattal találkozunk vámrendszerünk egész történetében, a mely a védvánaok felállítását sürgeti a hazai iparnak, kereskedelemnek, és ezzel kapcsolatosan a földmívelésnek fellendítése érdekében. Ugyanezt ezélozta azon időknek egyik igen figyelemreméltó mozgalma, nevezetesen a védegyleti mozgalom is, (Zaj. Elnök csenget.) a mely az 1842-iki iparműkiáilításban kezdődik, de a mely az 1844 iki országgyűlésen lett országosan megindítva, midőn Pestmegye követe Szentkirályi Mór és Bezerédy kimondották, hogy ^érdekeinket megvédő vámrendszer hiányában házunk küszöbe előtt kell a sorompókat felállítani*. A védegylet felállítása ugyanazt ezélozta, a mit egy helyesen alkalmazott védvám lett volna megvalósítandó. Hogy ezzel az egyesülettel helyes úton mozogtak e az akkori emberek, hogy czélszertíen volt-e ez eszköz megválasztva, az nem kérdés; nem kérdés az sem, hogy azon idők viszonyaihoz képest a mi iparunk fejlesztését ezzel elő lehessen-e mozdítani ? A kérdés az, hogy ebben is, valamint a múlt századon keresztül folyt küzdelmekben és azt a szükségességet érezte meg és ismerte fel, hogy nemzetünk köztünk és Ausztria között egy helyesen kezelt vámrendszer életbeléptetésére vagyunk utalva. Hogy a mi iparunk, gazdaságunk, kereskedelmünk kellőleg nem fejlődhetett, annak tehát nem az az oka, hogy Ausztriától elkülönítve voltunk väinsorompó által, hanem ellenkezőleg az, hogy ezen vámsorompókat épen ellenünk használta ki az abszolút osztrák hatalom. (Igaz! Úgy van! a szélső haloldalon.) És ez arra tanít bennünket, hogy mi az osztrákkal mint abszolút hatalommal semmiféle vámszerződési szövetségre előnyösen semmi körülmények között nem léphetünk. 1850-ben a vámsoroiapó Ausztria és Magyarország között megszűnt. Igaz, hogy ez idő óta sokkal többet haladtunk az ipar és kereskedelem terén, mint az egész múlt századon keresztül, csak hogy e haladásnak természetes fejlődési okai vannak, és nem a vámsorompók megsemmisítése. Igaz, hogy haladásunk lényeges, de nem annyi, mint a mennyit a haladás e nagy félszázadában méltán el lehetett volna várni. Haladtunk annyit, a mennyire a haladó idő bennünket Összekötözött lábakkal is előre dobott. Ugyanazok az okok, t. ház, a melyek a máit évszázadokban szükségessé, kívánatossá tették, hogy Magyarország a maga érdekeit vámsorompókkal védelmezze meg, fennállanak ma is, (Úgy van ! a szélső baloldalon.) sőt talán nagyobb mértékben állanak fenn, mert köztérheink is sokkal nagyobbak lévén, sokkal inkább kell azon igyekezni, hogy a nemzet minden egyes tagja (Halljuk.f Sálijuk!) a magas közterhek elviselésére képesebbé, vagyonosabbá tétessék. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Nagyobbak az ország financziális terhei, nagyobbak és parancsolóbbak tehát azon igények is, hogy minden lehető utat és módot felhasználjunk nemcsak a közvagyonosodás előmozdítására, de az ország financziális bevételének gyarapítására is. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Már pedig kétséget nem szenved, hogy az önálló vámterület felállításával, a gazdasági elkülönzéssel nemcsak egyesek gazdasági érdekeit mozdítanák elő, hanem egyszersmind az ország számára egy jelentékeny, évenként sok milliót képviselő jövedelmi forrást nyitunk meg. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) T. ház! A mikor mi a vámterület létesítését óhajtjuk, hiszen nem akarunk mi ezzel vámháborút Ausztriával; (Ügy van.' a szélső baloldalon.) szerződést akarunk, tisztességes, becsületes szerződést. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Azt mondja Hegedüs Sándor t. képviselőtársam, hogy hát hiszen ha Ausztria most is haragszik, a midőn szabadon hozhatja be ipar czikkeit, hát mennyire fog majd akkor haragudni, ha a legkisebb vámtételt is állítjuk fel ellene. Hát ebben nem látom,