Képviselőházi napló, 1896. XI. kötet • 1897. deczember 16–1898. január 17.

Ülésnapok - 1896-202

202. országos ülés 1897. deciember 21-én, kedden. 105 hogy hol van az argumentum, mert mi közöm van nekem ahhoz, hogy haragszik-e, vagy nem Ausztria? (Úgy van! a szélső baloldalon.) Azt bizonyosan tudom, hogy a ki haragszik, annak nincs igazsága, sőt azt is tudom, hogy a ki haragszik, az békül meg és nagyon jó békítő eszköz lenne Ausztriával szemben az a vámsorompó a mi kezünkben; mert ha haragszik s haragjában a mi nyers terményeinket nem bocsátja be, hát mi meg nem bocsátjuk majd be az ő iparezikkeit. (Úgy van ! Úgy van! a szélső báloldalon.) És ez, jót állok érte, ki fogná engesztelni haragját. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Minket nem indíthat semmi arra, hogy attól a követelésünktől, melyet annyi időkön keresztül hangoztattunk, jónak tartottunk, tudniillik az Ausztriától való gazdasági elkül önzéstől akármi is eltérítsen. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Ezt a pillanatot pedig felhasználandónak és alkalmasnak találjuk arra, hogy követelésünket érvényesítsük. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Mit a kedvező pillanatban elszalasztottunk, azt — tudjuk — egy örökkévalóság se hozhatja vissza. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) És, hogy megint Tisza Kálmán t, képviselő úrra hivatkozzam, az ő révén lett szálló igévé az a német példaszó, hogy »ritkán következik valami jobb«. Hát kérdem, hogy a.mostani jó alkalomnál, vájjon fog-e jobb alkalom bármikor bekövetkezni arra, hogy ezt a követelést érvényesítsük ? (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Hegedüs Sándor t. képviselőtársam, hogy még egyszer foglalkozzam az ő beszédjével, azt mondja (olvassa): »Kivánom, hogy a közelebbi krónika azt jegyezze fel, hogy akármilyen rohanással és szenvedélylyel törnek is előre czéljaik felé«, — tudniillik a magyarok — »de a mikor a haza érdeke kivánja, megállnak és megtalálják egymást.« Én tudom, hogy a mikor így szól hozzánk Hegedüs Sándor t. képviselő úr, és a mikor jóakaratunkra akar ezzel appeiiáloi, sérteni nem akar, pedig akarata ellenére is sért; sért azzal a feltevéssel, mely ezen szavakat szájába adja. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Mert azt teszi fel, valamint azt tette fel rólunk Gyurkovics t. képviselőtársunk is, a ki azt mondotta, hogy politikai programmunk megvalósítását látjuk csak abban az önálló vámterületi követelésben, mondóin, ebben a feltevésben sértés van, mert azt teszi fel rólunk, hogy a harezot, a melyet most folytatunk, csak taktikázásból folytatjuk. Pedig nincs joga a t. túloldalnak mirólunk feltenni, hogy mikor elvekért szállunk sikra, akkor minket taktikai szempontok vezetnek. Hiszen épen a legközelebbi múltban bizonyítottuk be, tudniillik az egyházpolitikai KÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. XI. KÖTET. | alkotásoknál, a mikor taktikailag erősen kihasználhattuk volna a helyzetet, hogy azt nem használtuk ki. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Engedjék meg hát. hogy mi most is, mikor az önálló vámterület elvét akarjak diadalra juttatni, nem taktikázunk, hanem lelkünk legjobb meggyőződése szerinti elveinket kívánjuk érvényre juttatni. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) A jelenkor modern Hegedűse az ezeréves »Hegedőst« idézte fel, hogy beszédét idézettel fejezze be. Én a magam részéről beszédemet szintén idézettel akarom befejezni. (Halljuk!) Nem megyek messze, de klasszikust idézek. Idézem az 1861-iki felirat záró sorait azokkal szemben, a kik félnek az átmeneti megrázkódtatástól, félnek attól a veszedelemtől, attól az időleges bajtól, a mely ebből az »átmenetből« következik: »Lehet, hogy nehéz idők következnek ismét hazánkra, de a megszegett polgári kötelesség árán azokat megváltani nem szabad. Ha tűrni kell, tűrni fog a nemzet, tűrni csüggedés nélkül, mint őseink tűrtek és szenvedtek, hogy megvédhessék az ország jogait; tűrni fog, reményeivé a szebb jövőt, bízva ügyének igazságában. < Nem fogadom el a törvényjavaslatot. (Élénk éljenzés a szélső' baloldalon.) Rakovszky István jegyző: KolozsváryKiss István! Kolozsvár y-KIss István: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Mielőtt a törvényjavaslat tárgyalásába belekezdenék, kénytelen vagyok Gyurkovics György képviselőtársain tegnapi beszédének egy-két tételére reflektálni. Tudniillik ő kijelentette beszédében, hogy a vámszövetség létrejöttét a király akarja. A mi alkotmányunk szerint ő Felségének alkotmányos jogai teljesen körűi vannak irva. Én azt hiszem,- hogy nagyon helytelen, ha a király személyét bele akarja valaki vonni a vitába. (Felkiáltások jobbfelöl: Nem is történt!) Én ebben a tekintetben csak azt akarom kijelenteni, hogy meggyőződésem szerint ő Felsége az ország jogos óhajtását, törvényben kifejezett akaratát fogja akarni. (Ügy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) De volt ő neki egy megjegyzése is, a melyben arra hivatkozott, hogy ő még a múlt országgyűlés alatt kijelentette volna, hogy neki az volt előre is a nézete, hogy Ausztriával a vámszövetség nem fog létrejönni egyhamar, hanem egy-két évig provizórium fog létrejönni. Én csak azért hoztam ezt elő, mert meggyőződésem az, hogy vámszövetség Magyarország és Ausztria között, úgy a mint Deák Ferencz akarta és a hogy az 1867: XII. törvény czikkben le van téve, létre egyáltalában nem jöhet. Nem jöhet pedig azért, inert ott ki van kötve a teljes alkotmányosság és 30 év óta a I dolgok oda fejlődtek, hogy ha a teljes alkotmá14