Képviselőházi napló, 1896. X. kötet • 1897. szeptember 27–deczember 15.
Ülésnapok - 1896-168
168. országos ülés 1897. október 6-án, szerdán. 35 kötelessége azt mondani, hogy az fölterjesztendő. Ez vita tárgyát nem is képezheti. Itt taláu egy elnézés, egy mulasztás lett rosszakarat nélkül elkövetve, melyben benne vannak a főispán, az alispán és a bizottsági tagok. De ha hiba, ha mulasztás, ha törvénysértés valakit terhel, az első sorban az elnök, kinek kötelessége a törvények felett őrködni, hogy a közgyűlés ne hozzon oly határozatot, mely a törvénynyel ellenkezik. Mit mond a törvény a főispánról ? Az 57. §. h) pontja azt mondja: »A főispán, ha valamely közgyűlési határozatot a törvény- vagy miniszteri rendeletbe ütközőnek, vagy az állam érdekére sérelmesnek vél, annak felülvizsgálat végett leendő felterjesztését; elrendelheti s erről az illető miniszternek indokolt jelentést tesz.« Ha tehát a főispán kötelessége őrködni a fölött, hogy ily dolgok elő ne forduljanak: az alispán a hibás? nem a főispán, a kinek kötelessége erre felügyelni? S ebből rosszakaratot, illetéktelen befolyást, a közgyűlés kijátszását s Isten tudja, mi mindent akarnak kimagyarázni! Valóban bámulatos az emberi elrae rugékonysága, melylyel ha valamit minden áron el akar érni, másnak bűnét, ha bűn, másnak a mulasztásit, ha mulasztás, olyanra hárítja át, a ki abban csakugyan nem vétett. S most csakugyan nagy dolgok következnek. Az alispán szabályellenesen 600 forint előleget vett fel, holott az udvarhelymegyei szabályrendelet szerint csak kétszáz forintot, illetőleg fizetése 10°/o-át, 185-190 forintot vehetett volna fel. ízléstelen dolog, semmi kétség benne. De egyet ne feledjen el a belügyminiszter úr: a mikor mint bíró fungál, vegye figyelembe a motívumokat is. Miért lett fölvéve az az előleg: Privát pasz szióból? A minister úr jól tudja, hogy ez előleg akkor lett felvéve, a mikor az Erdélyi Magyar Köz művelődési Egylet ünnepélyét rendezte Székelyudvarhelyen. Az alispán átháríthatta volna az ő reprezentacziónális költségei egy részét arra a "hazafias megyére is, a mely e költségeket szívesen viselte volna. De ő ezt nem tette, hanem mert magának nem volt pénze, előleget vett fel, hogy Budapestre jöhessen és itt kiváló férfiakkal érintkezhessek. Talán ép akkor érintkezett Berzeviczy t. képviselő úrral is, a ki amaz ülésnek egyik kiváló díszszónoka volt. Arra költötte tehát e pénzt az alispán, hogy az a hazafias ünnep fiaskóval ne végződjék. S különben elveszett-e az a pénz? Hisz meg lett fizetve kamatostól. Kinek volt a kára, az államnak, a községeknek vagy a belügyminiszter úrnak? Igaz, szabálytalan volt a dolog, de nem hiszem, hogy a belügyminiszteren kivtíl volna valaki, a ki Ugron Jánost azért, mert igyekezett a saját költségén is, hogy az a pénzben szűkölködő rendező bizottság meg ne akadjon, mert nem volt akkor közgyűlés, mert csak két közgyűlés van, rendkívüli közgyűlés összehívását pedig nem tartott helyénvalónak. Ezért kellett hivatalvesztéssel büntettetnie. (Olvassa): »A kórház alaptőkéjéből Kenessi Béla részére 200 forintot engedélyezett.« Ez az alap 40—45.000 forint, melyet mindig az alispán kezelt, ez esetben is teljes fedezet mellett nagyobb kamatra helyezett el, mint a mennyit a takarékpénztár adott volna. Csomor József írnoknak négy forinttal több előleget adott. Miért? Mert az ezredéves kiállításra fel akart jönni, az alispán pedig ezt, a ki túlságosan jószívű ember, odaadta a négy forinttal több előleget. De ez sem veszett el, hanem a többivel együtt vissza lett fizetve. Ez is nagy eset, a melyért hivatalvesztésre kell ítélni egy alispánt. Koncz Ármin gyógyszerész részére 157 forint útadó lefizetésére három havi halasztást adott. Az egész dolog abban áll, hogy ezen egyén fizetési halasztásért folyamodott. Forma szerint folyamodott az alispánhoz, kapott halasztást és három hónapra ennek elteltével a hátralék vissza lett fizetve, kár nincs, de azért Ugron Jánost hivatalvesztésre ítélték. Végre van itt egy nagyon kihegyezett dolog, t. ház. (Olvassa): »Kőrispatak község zárszámadására tett számvevői észrevétel figyelmen kivtíl Nagyása által elkövetett az 1886 : XXIII. t.-cz. 1. §. a) pontjába ütköző s a 9, §. b) pontja szerint minősülő súlyosabb fgyelmi vétségben vétkesnek mondatott ki.« Midőn Kőrispatakon a számvevő a községi számadásokat megvizsgálta, konstatálta, hogy a főszolgabíró 3—4 forinttal többet vett fel, mint a mennyi mértföldpénz napidíj stb, czímén járt volna. Odaírja tehát a számadásra oldalt, hogy a főszolgabíró vette fel. Ez a szerencsétlen főszolgabíró már előfutárja volt Ugron János alispánnak, a kit szintén mindenféle kerülő utakon, mindenféle fegyelmiekkel zaklattak és üldöztek. De nera egyszerre készültek el az egészszel, hanem apránként. Ilyen ügyekkel mentek az alispánhoz. A mint bejönnek, azt mondják, kérem, itt van a főszolgabíró ellen ismét egy fegyelmi eset. Mi az? Ide van irva czeruzával, hogy a főszolgabíró vette fel. »Ugyan minek is látnak meg ilyeneket*, volt a válasz. Ez a fegyelmi eset, a mely az 1886 : IX. törvényczikk 6) pontja szerint minősülő súlyosabb fegyelmi vétség. Elismerem, hogyha ilyesmi hivatalosan és komolyan mondatik, az nagy hiba. De menjünk csak tovább. Ennél a kérdésnél az alispán nem adott utasítást arra, hogy tegyék félre, simítsák el, sőt nem is ő volt, a ki elintézte, hanem helyettese, a főjegyző. Ezért 5 ä
