Képviselőházi napló, 1896. X. kötet • 1897. szeptember 27–deczember 15.
Ülésnapok - 1896-197
372 197 « orsaágos ttléa 1897. deczember 15-én, síerdán. azon elmondottak létesülésében, mert nem láttam bennök a legfontosabbat, a hitelviszonyok rendezését. Pedig tudom, és meg vagyok győződve, hogy azon ékesszólással, a melylyel >iz igen tisztelt miniszter úr rendelkezik, a hitelviszonyokat vette bonezkés alá, úgy nem egy órát, de egy egész ülést képes lett volna kitölteni és elmondani azokat a vészthozó következményeket, melyek épen a hitelviszonyok elhanyagolásából származtak. (Igás! Úgy van! a baloldalon.) Mélyen tisztelt ház! Ez a gazdasági kérdésnek vitáíiB pontja; ezen fordul meg minden, mert bármikép igyekszünk is egyes gazdasági ágaknak fellendülésével a gazdasági viszonyokat emelni, hogy ha a hitelviszonyokat nem rendezzük, akkor ez nem a gazdakösönségnek válik tulajdonképen közvetlen hasznára, hanem igenis közvetve a tőkének kedvez és hoz nagyobb gyümölcsöket. (Igás! Ügy van! a baloldalon.) Az én meggyőződésem szerint ez a legfőbb követelménye úgy a gazda-, iparos- és munkásosztálynak, s bár hallottunk erre biztatást az igen tisztelt pénzügyminiszter úrtól, de félek attól, minthogy oly kevés fontosságot tulajdonít az igen tisztelt miniszter úr ennek, hogy ezen Ígérete is csak arra való lesz, hogy az is meg legyen téve, azonban eredményt nem várnak, nem is akarnak várni tőle, mert hiszen ennek a törekvésnek ellenáll a liberális tábornak eddig összes működése. Nem is várok tőle eredményt, mert addig, inig a liberális párt áll és mig ezen irányzat dominál, addig a tőke fog a maga uralmával keresztül gázolni mindenen ; (Igás! Ügy van ! a baloldalon) dtj boldogságot, megnyugvást és a gazdasági élet fellendülését nem fogja eredményezni és azon osztály, melyre a hiiza védelme, jövője és boldogsága bízva van, nem fog feléledni és nem lesz képes elfoglalni azt a helyet, melyet neki a történelmi tradiczió és a hazának igazán felfogott érdeke biztosít. (Helyeslés a baloldalon.) Azt a megjegyzést tehetnék az én beszédemre, hogy én talán osztály ellen szólok, talán ellensége vagyok a tőkének. Korántsem! Én mindig az igazság mérlegével szoktam mérni, és tudom, hogy a tőkének megvan a maga jogosultsága, hogy ép úgy ki kell vennie a polgári hasznot a nagy tőkének, mint a munkának; de azt akarom, hogy e kettő egymás mellett működjék, nem pedig egymás megrontására. (Helyeslés a haloldalon.) Ezért azon kérelemmel fordulok az igen tisztelt földmívelésügyi miniszter úrhoz, hogy mindez az ígéret távolról sem ér fel azzal, hogy ha a t. miniszter úr a pénzügyminiszter úrral egyetértve — ha kell, követelőleg is fellépve — megoldja a hitelviszonyokat úgy, a hogy az ügy sürgőssége megköveteli. Akkor ki fog magaslani a t. miniszter úr, s az egész ország köszönettel és hálával fog adózni. Ezek után csak röviden szólok magáról a javaslatról, mert hisz az oly sok oldalról lett itt megbeszélve, hogy részletekbe bocsátkozni már most fölösleges. Kijelentem az igazság érdekében, hogy a javaslat alapiránya helyes, csak hányjuk el belőle mindazt, a mit a megtorlás szuggesztiója vitt be, azon sallangokat, melyek a büntető határokat olyan solgokra is kiterjesztik, melyeknél azoknak helyök nincs, s a melyek csak a minden szívbe belecsepegtetett egyenlőségi elvet ingatják meg. A javaslat e hiányaira már egy kiváló szakember: gróf Bethlen András is rámutatott, s én csak akkor nézhetek e javaslat részletes tárgyalása elé, ha kivenni szándékozunk e javaslat méregfogait. Lits Gyula képviselőtársam az ő beszédében azt mondta, hogy ez csak kivételes törvény, mely csak a gonosz munkás ellen irányúi. Mi nem alkothatunk törvényt egyesek számára, vagy ha igen, ki kell ezt mondani. Ez a törvény az egész munkásosztályra vonatkozik, és ha az ő nézete szerint csak a rossz munkásokra vonatkozik, arra is el kell készülve lennünk, hogy a rossz munkaadó is fog találni e törvényben is kibúvó ajtókat arra, hogy a jó munkást kizsarolja és rossz munkást csináljon belőle. E törvényjavaslat hiányai tagadhatatlanok. Csak egyet említek: a törvényjavaslatban a segédmunkásokkal szemben nincs semmiféle intézkedés. Pedig a törvényjavaslat egyik szakasza kimondja, hogy az a munkás, a ki segédmunkása nélkül jelenik meg, hatvan napi elzárással büntethető. Kérdem, ki biztosítja a munkást a segédmunkással szemben ? Hol van a törvénynek azon intézkedése, hogy a munkás a segédmunkással szemben érvényesítheti azokat a károkat, a melyeket az meg nem jelenésével okozott ? Azt is mondja a törvényjavaslat, hogy ha a munkás eltávozik vagy nem jelenik meg abban a 24 órában, akkor ő már hatvan napra elzárassék. Hisz családi szerencsétlenség és fontos anyagi kérdések otthonlétét szükségessé tehetik, és nem intjzkedik a törvény arról, hogy ő magát esetleg helyettesíthesse. Ezek és az előttem elmondottak igazolják azt, hogy ez a törvényjavaslat a legnagyobb poogyolassággal terjeszett a ház elé, holott ily fontos és következményeiben messze kiható javaslat rég nem feküdt a ház előtt. Ily körülmények közt a munkáskérdés a karitás teljes érvényesülésére elodázhatatlan, mely üdvösen csak úgy oldható meg, ha a szabadelvű kormányzat felNagy vallásellenes irányzatával és a revízió által a valláspolitikái törvényekben rejlő veszélyeket elhárítja és megállítja az érdekszövetségeken alapuló uzsorapolitikát azon
