Képviselőházi napló, 1896. X. kötet • 1897. szeptember 27–deczember 15.

Ülésnapok - 1896-196

360 196 ' <ws*%«B Més 1897. deczember 14-én, kedden. aztán az izgatás ne ebben a törvényjavaslatban és ennek rendelkezéseiben, hanem önmagukban keressék. (Élénk helyeslés jóbbfelől.) Megengedem, hogy igen nagy az izgatott­ság Budapesten azoknál a szocziáldemokrata iz­gatóknál, a kik izgatásból élnek (Úgy van! Ügy van! jobbfelöl.), a kik jó módban vannak, — hiszen ismerjük viszonyaikat, — a kik pezs­gőzni is szoktak, a kik czilinderben és szalon kabátban járnak. (Hosszantartó, zajos helyeslés jobbfelöl.) Azok aztán lemennek a magyar Alföldre, keresnek egy korcsmát, a mely közel van a vasúti állomáshoz, ott átöltözködnek, pörge kala­pot, inget és gatyát vesznek fel és így akarják a maszlagot beadni a magyar népnek. (Igaz ! Úgy van! jobbfelöl. Nyugtalanság a szélső bal­oldalon. Egy hang: Szelestey Géza! Ezekkel szem­ben nincs intézkedés! Ezeket kell büntetni!) Darányi Ignácz földmívelésögyi mi niszter: A törvénynek ez is a czélja! Onnan van a nagy elégületlenség. Méltóztassanak meg­engedni, hogy a kinek a tyúkszemére hágnak, az sohasem lesz megelégedve. (Derültség és helyeslés a jobboldalon.) T. ház, befejezem hetedemet. (Halljuk! Halljuk! jobbfelöl) Én megjelöltem, t. ház, mi­csoda teendője van a kormánynak, micsoda hi­vatása és feladata van a törvényhozásnak. De ez nem elég. A társadalomra is nagy feladat vár. (Halljuk/ Halljuk!) A magyar nemzet ebben a században oly nagy gazdasági és szocziális átalakuláson ment keresztül, a milyenhez hasonló aligha lesz több. Az osztályok ezen nagy át­alakulás alatt alig tudták fentartani magukat, alig tudtak elhelyezkedni, alig tudtak az új vi­szonyokba beilleszkedni, el lévén foglalva saját bajaikkal, saját dolgaikkal, kevesebb figyelmet fordíthattak más osztályokra, azon osztályokra, melyekkel egységesen működni hivatvák. (He­lyeslés a jobboldalon.) Én ugyanis soha el nem ismerem, hogy a munkaadó és munkás közt oly éles ellentét, oly merev ellentét legyen, a mi­lyenre Visontai Soma képviselő úr itt rámut i­tott. (Helyeslés a jobb- és baloldalon.) Hiszen mindkettő egy földből keresi kenyerét, mind­kettőnek egy földön kell élnie és kölcsönösen együtt működni, hogy jövőjüket biztosítsák. (Élénk helyeslés a jobb- és baloldalon.) Ha a munká­soktól megvárjak, -— és én megvallom, meg­várom, ismerve a becsületes magyar munkás­népet, — hogy azokat az izgatókat, a kikről szólok, megtagadják, akkor megvárhatjuk a bir­tokos-osztálytól is azt, hogy azon munkaadókat, a kik mint ilyenek valóságos uzsorát folytatnak (Zajos helyeslés. Fölkiáltások a baloldalon: Ezeket kell büntetni!) küszöböljék ki saját kebelükből; (Zajos helyeslés a jobb- és baloldalon.) mert azon nemes, azon humánus munkaadónak, a ki bajában segíti a szegény embert, a kinek van szive és lelke a munkásnéphez, annak a hirét csak szá­zak ismerik. Sima Ferencz : Ennek az érdekében nem is intézkedik e törvényjavaslat! (Halljuk! Halljuk!) Darányi Ignácz földmívelésügyi mi­niszter: De haván egy lelketlen ember, a ki meg­nyúzza a munkást, annak a hirét nem százak tudják meg, arról ezrek és százezrek beszélnek. Én azt hiszem, hogy a törvényjavaslat hí­vatva van a földet szolgálni, hivatva van védeni és oltalmazni ennek a földnek érdekét, a melyen Magyarország jövője nyugszik. De nem kisebb hivatása és nem kisebb feladata szolgálni azon nép érdekét, a mely ezt a földet míveli. Ennek az intelligenczi ija, munkabírása képezi Magyar­ország jövőjének másik osz'opát. Miután a törvényjavaslat mindkettőt egyenlően szolgálja, én azt hiszem, az országnak teszünk szolgálatot, ha ezt a törvényjavaslatot elfogadjuk. Magamat illetőleg pedig kijelentem, hogy engem semmiféle tüntetések, vagy fenyegetések az általam helyesnek tartott űtban terrorizálni nem fognak. (Éljenzés és taps jobbfelöl.) De ki­jelentek egyebet is és pedig azt, hogy bármit csináljon is Sima Ferencz képviselő úr és mel­lette az ő kebelbarátja, Visontai Soma képviselő úr, (Derültség jóbbfelől.) én magamat abban a rokonszenvben, a melylyel a becsületes magyar munkásosztály iránt viseltetem, megingattatni nem Nagyom, és ha intencziómat, a melyek ki­zárólag nemesek voltak, még helyesebben lehet kifejezni a törvényjavaslatban, a nélkül, hogy annak iránya, czélja és szerkezete érintetnék, én ez elől ridegen a részletes tárgyalásnál elzár­kózni nem fogok. (Hosszantartó', élénk helyeslés, éljenzés és taps jobbfelöl.) Visontai Soma: T. ház ! (Zajos felkiáltások jóbbfelől: Eláll!) Elnök (csenget): Kérem, a képviselő úr személyes kérdésben é« szavai értelmének helyre­igazítására kért szót. Visontai Soma: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Bármilyen nagyok is voltak azok a szónoki sikerek, a melyeket a t. miniszter úr itt a házban aratott, ezek a sikerek arra a hangra, a melyet velem szemben használt, nem jogosítják fel. (Zaj a jobboldalon.) Egyáltalában szemben azon kötelességekkel, a melyeket a képviselő a parlamentben teljesít, ha nem is nyer elismerést, mert hiszen erre a miniszter kötelezve nincs, de hogy ily személyes irányban aposztrofálják a képviselőt, a mint azt a t. miniszter úr tette, erre neki az a vörös bársonyszék semminemű jogot nem ad. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Kénytelen vagyok személyes kérdésben fel­szólalni azért is, mert a t. miniszter úr egy

Next

/
Oldalképek
Tartalom