Képviselőházi napló, 1896. X. kötet • 1897. szeptember 27–deczember 15.

Ülésnapok - 1896-196

196. országos ülés 1897. deczember 14-én, kedden. 361 tényeniet, a mely a házon kivűl esett meg, itt a házban szóvá tette. Nem azért szólalok fel ezen dologban, mintha én itt exkuzálni akarnám magamat, vagy mintha rászorulnék a védekezésre, mert lelkiismeretem teljesen nyugodt, hogy a mit tettem, azzal emberbaráti kötelességet teljesítettem és hogy azon feladatnak feleltem meg, a melyet választóim bizalma reám rótt. De minthogy egy utczai tüntetést, a mely — úgy látszik — az ő hiáságát kissé sértette, (Ellenmondás jobbfelől.) mert hiszen az egész csak abban összpontosult, hogy abczúgolták a t. földmívelési miniszter urat. (Zaj a jobboldalon) Hát bocsánatot kérek, minthogy azonban ezzel a tüntetéssel és nem tudom én annak netaláni következményeivel kapcsolatba hozta az én eljárásomat, mégis kénytelen vagyok erre reflektálni. Igenis kijelentem, hogy a legutóbb megtartott nagy munkásgyÜlésen... (Felkiáltásoka baloldalon: Szociáldemokrata gyűlésen!) igenis megmondom, szocziál demokrata gyűlésen, a melyre engem egy küldöttség meghívott azzal, hogy ott az országnak számos részéről jelen lesznek a földmívelő munkások küldöttei is, résztvettem. Mert úgy fogom fel képviselői hivatásomat, mióta ezen háznak tagja vagyok, hogy nekem nemcsak azon rétegek érdekei iránt kell részvéttel viseltetnem, nemcsak azon érdeket kell istápolnom, a melynek képviselői itt ülnek e házban, hanem, a mint tegnap kijelentettem, a mire nézve a ház elnökének nemes lelkülettől áthatott újévi beszédére is hivatkoztam, úgy fogom fel, hogy nekem azon osztálynak érdekeit is kell istápolnom, a melynek képviselői nincsenek Itt és ha az ő életviszonyaik nem hoznák őket közelebb hozzánk, nekem kell őket, mint népképviselőnek felkeresnem, hogy panaszaikat, vágyaikat, kívánságaikat közelebbről ismerjem meg, ne pedig az ide beterjesztett rendőri jelentésekből. Ez vezetett engem oda. És ha a t. miniszter úr talán elolvasta volna azt a jelentést, a melyet az ott jelenvolt rendőrkapitány bizonyára átnyújtott a belügyminiszternek, vagy a főkapitánynak, láthatta volna, hogy az én beszédemben, a melyet ott a gyűlésen tartottam, a munkásokat megnyugtattam azt iránt, hogy igenis vannak ezen házban kivíílem mások is, a kik az ő érdekeiket képviselik és megmondtam azt is, hogy a törvényhozás tagjai csak úgy kereshetik fel őket gyűléseiken, ha higgadt tárgyilagosságot és nyugalmat tanúsítanak s akkor a t. miniszter úr az inszinuácziónak azon terére, a melyre velem szemben ragadtatta magát, nem lépett volna. Különben volt a t. miniszter úrnak egy elődje, kiről mindnyájan hallottuk és tudjuk, hogy az a miniszter úr, bár miniszter volt, — igen nagy rang ez és bizonyára még álláKÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. X. KÖTET. sában is távol esik a munkástól és elszegényedett osztálytól, mert hogy gondolkozzék egy miniszter olyképen, hogy munkásokkal érintkezzék — de az ő elődje mégis felkereste őket és ha valaha Szelestey Andor inkognitójának históriáját a többi képviselő uraktól vagy a volt miniszterektől megtudja, akkor azt fogja látni, hogy ez nem képviselő volt, hanem annak a nagyon sok ambicziót kielégítő bársonyszéknek volt birlalója 8: mégis nem az alispán, a főszolgabíró útján akarta a munkásokat megismerni, hanem közvetlenül felkereste őket. a szocziális irányú mezőgazdasági munkásokat, hogy közelebbről szerezzen tájékozást azok bajai iránt. Legyen meggyőződve a miniszter úr, hogy az én itteni szoeziális'

s természetű felolvasásaimért, melyekkel sokszor a hatalom helytelen intézdéseivel szembeszállók, ha nem is fogok tapsokat aratni, hanem néma nyugalommal fogják hallgatni, a mint azt megszoktam már, de az én lelkiismeretem nyugodt lesz, mert elvtársaimon akarok segíteni és mint népképviselő ezen a téren is eleget akarok tenni kötelességemnek. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Sima Ferencz: Személyes kérdésben kívánok felszólalni. T. ház! Ln nagyon röviden kívánok számolni a t. miniszter úrral. Á t. miniszter úr jónak és szükségesnek látta beszédében, a mely ezen törvényjavaslat érdemére vonatkozott, hivatkozni arra, hogy én miféle gyűlésen jelentem meg Először is kijelentem, hogy a t. miniszter úrnak ahhoz abszolúte semmi köze. (Zaj a szélső baloldalon.) Elnök (csenget) : Ne tessék itt beszélgetni; én nem hallom a szónokot! Sima Ferencz: Mert én. azért a t. miniszter úrnak nem tartozom számolni, hogy miféle gyűléseken jelenek meg. Én tőlem a t. miniszter úr mászkálhat tetszése szerint gyülésrőlgyülésre, mutathatja magát úgy, a mint akarja, tapsoltathatja magát, a mint ez idő szerint bőséges módja van hozzá! Hanem egyet azért a t. miniszter úrnak mondhatok, ez pedig az, hogy igenis én munkásgytílésen voltam, de ott sokkal több ildomot tapasztaltam, mint a milyeat a t. miniszter úr a bársonyszék megszégyenítésével a jelen alkalommal tanúsított. S azért ajánlom a miniszter urnak, hogy ő is nézzen el ezekre a gyűlésekre; mert ha odajár, bizonyára a műveltség sokkal magasabb fokával fog a parlamentben szerepelni, mint a milyent jelen felszólalása tanúsított! (Zaj.) Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést megnyitom. Gr. Esterházy Kálmán jegyző: Gróf Bethlen András! •46