Képviselőházi napló, 1896. X. kötet • 1897. szeptember 27–deczember 15.

Ülésnapok - 1896-196

356 196. országos ülés 1897. deczember 14-én, kedden. ennyit mondani, akkor azt hiszem, szabad azt mondani a munkaadók és a mezőgazdasági munkások közötti jogviszonyok szabályozásáról szóló törvényjavaslatban is. (Helyeslés a jobboldalon.) Itt csak arról van szó, hogy a szeiződött munkásokat lázítják, hogyha szerződött munkások akármik összebeszélni: ezt tűrni nem leltet. Mert kérem, szerződésre senkit nem lehet kötelezni; de hogy a szerződést úgy a munkaadó, mint a munkás megtartsa, azt szigorúan követelni lehet és kell is. (Helyeslés.) A munkásnak védelme van a szerződés alakszerűségében, mert azt a szerződést, melyet az elöljáróság előtt kötött, neki anyanyelvén meg kell magyarázni; védelme van a szerződés intézkedéseiben is, védelme van a büntető határozatokban is. Mert Visontai Soma t. képviselőtársam, a ki jeles kriminalista — ezt nem kisebbítésére mondom — (Derültség a jobboldalon.) mindig csak azon munkásokra gondol, a kik be vannak és be lesznek zárva, de nem gondol azon százezrekre és milliókra, a kiket vedel • mezni kell, hogy békésen dolgozhassanak, védelmezni kell azok ellenébeD, a kik őket fenyegetik ér a munkában akadályoznák. Bár &gy kissé hosszúra nyúlt beszédem, mégis kénytelen vagyok a törvényjavaslat némely szakaszával foglalkozni. (Halljuk! Halljuk!) Ha ezen törvényjavaslatban nem volna egyéb, mint a 10. és 35. §., a mely azt mondja, hogy a munkaadó viseli a rizikót s a munkás, bármily kevés termett is, az ő minimumát készpénzben, — vagy a mit jobb szeretnék, terményben — megkapja: már ez oly intézkedés, a melyet az eddigi szerződésekben csak a legnemesebb és leghumánusabb munkaadók vettek fel. (Igaz! Úgy van! a jobboldalon.) Ezt most a törvény általánosítja és kötelezőleg mondja ki. A 22. §-ra vonatkozólag, a mely a szerződés felbontásáról szól, azt mondják, hogy mégis furcsa, hogy ha valaki bűntett miatt, vagy nyereségvágyból eredő vétség miatt elítéltetett, vagy ellene az eljárás folyamatba tétetett, ezzel szemben a szerződést fel lehet bontani. Mégis furcsa, — mondják, — hogy azzal a munkással szemben, a ki sztrájkban vett részt, a szerződés szintén felbontható. Csakhogy ennél a szakasznál is az történt, ami rendesen & többinél, hogy nem méltóztattak elolvasni a szakaszt egészen, mert itt van a paragrafus első bekezdése, a mely azt mondja (olvassa): »A munkaadó, kártérítés iránti jogának feutartásával, jogosult a munkaszerződést azon munkással szemben felbontani, a ki a szerződés megkötése utáni időbeu« követte el ezt meg ezt. Visontai Soma: Helyes! Darányi Ignácz földmívelésügyi miniszter: 1 ehát még Visontai Soma képviselő úr is elismeri, hogy helyes. De menjünk tovább. így vagyunk a többi szakaszszal is. Vegyük a 34. §-t, itt is egy hallatlan merénylet történt; az alföldi munkást arra kényszeríttetik, hogy munkaeszközeivel jelenjék meg a munka színhelyén. Visontai Soma t. képviselő úr volt szíves nekem egy röpiratot átadni, — köszönettel tartozom érte, — a mely azt mondja, hogy ázsiai állapot az alföldi munkást arra kényszeríteni, hogy munkaeszközeivel jelenjen meg. Hát az az úr, a ki ezt irta, ásót, kapát, kaszát csak az Auslagban láthatott, (Derültség.) mert a ki a viszonyokat csak némileg is ismeri, tudja, hogy minden magyar munkásnak megvan a maga megszokott kaszája, azt el nem Nagyja, mert azzal akar aratni. Ilyenek azok a jogi sérelmek, a melyekről a szocziáldemokraták tárgyalnak. Ugyanebben a röpiratban az is olvasható, hogy ezentúl a 75. §. alapján az ispán lesz a bíró és a munkások ki ksznek szolgáltatva a földesúr önkényének, Sima Ferencz: Hogyne! Darányi Ignácz földmívelésügyi miniszter : Vgy látszik, Sima Ferencz képviselő úr is azt tartja. Legyen szives felütni a 75. §t... Sima Ferencz: Nem ütöm én! (Derültség.) Darányi Ignácz földmívelésügyi miniszter: . . . Különben azzal tisztában vagyok; de mások is ülnek a házban. (Derültség.) A 75. §. értelmében bizonyos hatósági teendőkkel a miniszter a községi elöljáróságokat is felruházhatja. Vannak az Alföldön 30—40.000 lakossal bíró nagyközségek igen intelligens elöljárósággal. Midőn tehát kevés a főszolgabíró és sokfelé kell hirtelen intézkedni, szeretném tudni, miért ne lehetne azokat az elöljáróságokat, e hivatalos közegeket ilyen hatalommal felruházni. (Helyeslés a jobboldalon.) Ezek azok a hallatlan sérelmek, a melye ken a czipész- és szabósegédek megbotránkoznak. (Derültség jobbfelöl.) Sokan nagyon sérelmesnek tartják az elővezetést. Hisz ez is megvolt már. Az 1876: XIII. tör vény czikk 88. §-a azt mondja, hogy (olvassa) : »Ha ezen távozás meg nem akadályoztathatott volna, az esetben az a jelen törvény alapján illetékes hatóság a munkaadó kívánatára a munkásoknak visszavezettetését kényszerrendszabályok alkalmazásával is eszközlendi.« Ez tehát nem új. Es nem az illető maga, hanem a hatóság eszközli, a hatóságnak e részben határozatot kell hoznia. Ha gróf Károlyi Sándor képviselő úr ezt még határozattabban kívánja a törvényjavaslatba felvétetni, az allén semmi észrevételem. De most jön a leghallatlanabb sérelem, és ez az, hogy a ki csak magánjogi hátrányt csinál, a ki nem tesz egyebet, mint az utolsó perezbeu leteszi a kaszát, azt még be is lehessen zárni. Ez, úgymond, ázsiai állapot, czivilizált