Képviselőházi napló, 1896. X. kötet • 1897. szeptember 27–deczember 15.
Ülésnapok - 1896-196
348 l 96, országos ülés 1897. deczember 14-éit, kedden. van! balfelöl.) Örömmel vettem ugyan tudomásul a földmívelésügyi bizottság jelentésében foglalt ama miniszteri Ígéretet, a mely a muiikáskérdésnek a maga egészében való megoldására vonatkozólag számos törvényhozási, sőt kormányzati intézkedést helyez kilátásba. De megvallom, t. ház, hogy ha ezen intézkedéseket is azon szellem fogja áthatni, mely a jelen javaslatban mutatkozik, és hiányozni fog azokból az a szellem, mely nézetem szerint hiányzik ezen javaslatból, s ha azon intézkedések is, úgy mint a jelen javaslat, csupán a jog és kötelem viszonylagosságára és tisztán a büntető klauzulák erejére lesz utalva, ezektől sem remélem a munkáskérdésnek a maga egészében való és mindnyájunk által kívánatos megoldását. (Helyeslés a baloldalon.) Voltam bátor említeni, t. ház, az előbbiekben, hogy népünk veleszületett józansága és kötelességtudása volt, a mint a múltban a szoeziális bajokkal szemben az oltalomnak, épúgy a legutóbbi időben keletkező bajokkal szemben a jóhiszeműségnek is az alapja. De egyúttal ez volt alapja annak a miniszteri indokolás szavai szerint is, helyes és kívánatos patriarchális viszonynak a munkaadó és munkás között, mely — fájdalom ! — ma egyre pusztul, egyre vesz. (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) És miért pusztul, és miéri vesz? Talán azért, mert erre a nyomor viszi a mi népünket? Nyomor volt azelőtt is, van ma is; de az a nyomor azelőtt tudott még bízni, 8 ép ezért ezen nyomornak könnyeit az irgalmasság mindig fel tudta szárítani. (Igás! Ügy van! a baloldalon.) Vagy talán a szegénység? Tudjuk, t. ház, hogy paupertas summa meretrix. Volt azelőtt is szegénység, van ma is; de az a szegénység még azelőtt tudott hinni és hitében imádkozott és dolgozott, és hozzátehetem: boldogult. (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) Vagy talán a sértett jogérzet? Az azelőtt is ismerte a jogot, de a jogot jogtalan eszközökkel védeni nem vállalkozott és nem tudott. Végül talán a gazdagság, a hatalom, a fény, a mely benne az irigység érzetét kelti fel? Volt azelőtt is gazdagság, volt vagyon, volt hatalom, de az tudott szeretői és irgalmasságával hódítani. (Igás: Úgy van! a baloldalon.) Megvallom, t. ház, hogy ez is, amaz is, sőt talán valamennyi közreműködött ezen patriarchális viszony lazításán, de lazítja azt mindenek felett azon körülmény, hogy a lelkekben egyre pusztul, egyre vész a legfelsőbb tekintély tudata és érzete. (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) Ezen tudatnak erkölcsi hatását nem képes a lelkekben eszközölni sem a törvény, sem a szurony, sem a börtön, sem a bírság, s annál kevésbbé, midőn még a mindennapi megélhetés égető feltételét, a munkát sem eszközölheti, a mint azt a törvényjavaslat 37., 38. §-aira vonatkozólag a miniszteri indokolás bevallani kénytelen, midőn mondja (olvassa): »a munka tényleges teljesítésére a munkást lehetetlen fizikailag kényszeríteni, nincsen mód, nincs erő, nincs hatalom, melylyel az kivihető volna«. Érre, t. ház! és pedig a gazdagra és szegényre, a munkásra és munkaadóra egyaránt egyes-egyedül, és ezt bátran és határozottan kimondhatom, csak a vallás képes. (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) Azt hiszem, hogy ezt a történelem határozott tanúsága szerint a kereszténység leghatározottabban, legvilágosabban beigazolta. Ha ennek szelleme hatja, át mélyen tisztelt ház, a törvényeket, ha ennek szelleme hatja át az összes állami és társadalmi intézkedéseket, a sziveket, a lelkeket és ha e szellemnek tevékenységét nem koczkáztatja, nem veszélyezteti semmiféle törvény, semmiféle rendelet, semmiféle intézkedés: akkor, mélyen tisztelt ház, nem kell félteni sem az állami, sem a társadalmi rendet. (Úgy van! Úgy van! a bololdal hátsó padjain.) De mikor a javaslatot elfogadom, határozottan be kell vallanom, t. ház! hogy épen ezt a szellemet a jelen törvényjavaslatban hiában keresem. A jog és kötelesség a munkaadó és munkás között szabatosan van benne körvonalozva, de a jogra és kötelességre hivatott embernek legfelsőbb joga, legfelsőbb kötelessége benne meghatározva és megvédve nincs. Pedig mindaddig, t. ház, míg úgy a törvényhozásnak egész tevékenységét, valamint állami és társadalmi intézményeinket nem ez a szellem hatja át, egyoldalú és hiányos lesz minden, habár magában véve a legnemesebb, legüdvösebb és legjobb akaratból induló intézkedés és ez a legaggasztóbb bizonytalan lesz mindaddig a jövő. (Helyeslés a baloldal hátsó padjain.) Azon reményben tehát, hogy a javaslat záró határozataiban foglalt rendeleti intézkedés a javaslatban feltüntetett hiányok pótlására: különösen a szocziáls izgatók megrendszabályozására a szocziális gyülekezések szigorú ellenőrzésére; a vasárnapi munkaszünetről szóló 1891 : XII. törvényczikknek legalább a mezőgazdasági munkásokra vonatkozó szigorú végrehajtására, s a falusi és pusztai iskolák növendékei vallásos s erkölcsös nevelés-oktatásának szigorú ellenőrzésére figyelemmel lesz: a javaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Helyeslés balfelöl.) Gr. Esterházy Kálmán jegyző: Ágoston József! Lakatos Miklós jegyző: Mócsy Antal! (Mozgás és zaj.) Elnök: Most mellette szóltak; az következik tehát, a ki ellene van felírva. (Zaj.) Tessék sorban felszólítani azokat, a kik ellene vannak felírva.