Képviselőházi napló, 1896. X. kötet • 1897. szeptember 27–deczember 15.

Ülésnapok - 1896-196

196. országos ülés 1997. s nemcsak elégtelenek, hanem egyoldalúak. Egyoldalúak pedig azért, mert azok jobbadán már az elszerződött munkások izgatóira, vagy pedig a törvényjavaslat által előirt alakszerűségek mellőzésére csábító izgatásokra vonatkoznak. Hogy tartalmazza a javaslat ezen intézkedéseket, azt helyesnek és üdvösnek tartom, de ez magában véve egyoldalú. Általában véve az egész agrárszocziális mozgalomnak, de különösen ez az idei aratási sztrájknak, a mint íizt az ez idei fehéimegyei aratási sztrájk alkalmával helyszíni személyes tapasztalataim és észleleteim, de bátran mondhatom, a mint azt az egész országos köztudat igazolja, az egész szocziális mozgalomnak a mezőgazdasági munkások körében főforrásai: a titkos szocziális gyűlések. Tudvalevő dolog ugyanis, hogy lelketlen izgatók egyes czégek ügynökeinek adva ki magukat a nyilvánosság előtt, faluról-falura, pusztáról-pusztára, házról-házra járnak-kelnek, pusztákon, tanyákon, szőlőhegyeken titkos gyűléseket hívnak össze és ott a szó szoros értelmében kioktatják, kitanítják népünket s így veszélyes tanokkal megmételyezik annak józanságát, lelkiismeretében mintegy veleszületett jogérzetét, kötelességtudását és engedelmességi érzetét. Ezeknek izgatásaira nem foglal intézkedéseket magában a jelzett törvényjavaslat. Ezért voltam bátor mondani, t. ház, hogy nézetem szerint a javaslatnak intézkedéseit e részben egyoldalúiknak vagyok kénytelen kijelenteni. Habár egyoldalúak is, nem habozom kimondani azon reményemet, hogy meg fogják talán majd ez intézkedések szüntetni a mezőgazdasági munkások körében a jövőben támadható mozgalmakat, de korántsem fogják megszüntetni magának a szoezializmusnak indító okát, az izgatásokat, s így nem fogják megszüntetni magát a szocziális bajt, mert annak titkos apostolai ezentúl is és ezentúl annál intenzivebben, mert annál ravaszabban és óvatosabban fogják majd végezni igazán nemcsak káros, veszedelmes, de az állami rendre nézve végzetes aknamunkájukat. Hitem szerin bűnhődjék a bűnös, ez helyes, mert igazságos, de még inkább bűnhődjék az, a ki a bűnre kitanít és oktat. A törvényjavaslatban foglalt büntető határozatoknak értelme szerint bűnhődni fog az a munkás, a ki lelketlen izgatóktól kitanítva és némely körülmények következtében szenvedélyétől elragadtatva munkástársai körében izgat, de nem fog bűnhődni ezen intézkedések szerint aZj a ki a bűnre tanított, arra vezetett, s a ki a bűnre az eltévedett munkást felbátorította; ez szabadon fog járni, szabadon fogja ádáz művét folytatni. Nem lesznek talán ezentúl aratási sztrájkok, a magasabb bér kizsákmányolására irányuló szerződésbontások, de nagyon félek, t. ház, hogy deczember 14-én, kedden. 347 lesz és pedig az eddiginél sokkal veszedelmesebb, mert sokkal ravaszabb, sokkal óvatosabb szoczializmus. Mi természetesebb tehát, mint, hogy a mondottak után a tárgyalás alatt levő törvényjavaslatot az általa kontemplált ezél tekintetéből is hiányosnak tartom. A javaslatnak czélja, mint ezt a földmívelésügyi bizottság jelentése kifejti, az (olvassa): »hogy a munkaadó és munkás érdekeit egyaránt figyelembe véve, a ma fennálló jogviszonyok és helyzetnek megfelelő intézkedésekkel állapíttassanak meg mindkét félnek úgy jogai, mint kötelességei, s ez által a gazdasági munkák zavartalan teljesítése biztosíttassék«. De kérdem, t. ház, biztosíttatik-e ott a rend, a zavartalan nyugalom, a hol a nyugtalanságnak csirái, mint a parázs a hamu alatt, lappangva, rejtőzve élnek ? Nem is kell hozzá vihar, elég sokszor a gyenge fuvalat is s a tűz egész elementáris erővel kitör, dúl és pusztít. Épen azért egész határozottsággal vagyok bátor kijelenteni, hogy nézetem szerint a jelen törvényjavaslat a szocziális bajoknak tüzét nem oltja el, hanem csak elfojtja, s hozzá tehetem, még talán nem is lokalizálja. A bajoknak okai, csirái fenmaradnak, s fenmaradfáu azok, okvetlen fenn fognak maradni és mutatkozni az oknak okozatai, következményei. Ekként tehát a kontemplált üdvös, s azt hiszem, mindnyájunkra nézve egyaránt óhajtott szent czél csak részben éretik el, nem pedig általánosan, nem teljesen. Most pedig legyen szabad még néhány szóval a javaslat egész komplexumának szellemére felhívnom a t. ház becses figyelmét, Teljesen meg vagyok győződve arról, hogy csupán e javaslattól magától nem várható az összes szocziális bajok orvoslása. Oly tág keretben mozog, t. ház, a kérdés, és annyi viszonylatnak bölcs és helyes megoldásától függ, hogy e javaslat annak csak egy, és tekintettel az egész keretben foglaltak komplexumára, habár jelentős, de nagyon csekély részét képezi. A jelen javaslat tehát parcziális, de azt hiszem, czéljáuak mégis kolludálni kell a szocziális kérdés megoldására vonatkozó összes kérdések czéljával. Mi tehát e javaslatnakjczélja ? Vagyok bátor ismételni, czélja, megszüntetni az agrár-szocziaíizmust, vagy a mint az igen tisztelt miniszter úr volt szives a múlt szombati ülésben magát kifejezni, ezélja a mezőgazdasági szoczializmus alól a talajt kivonni. Nos hát, t. ház! a törvényjavaslat e czélt szerény nézetem szerint nem éri el, mert erre elégtelen. Elégtelen pedig azért, mert hiányzik e javaslatból azon pszichológiai és ethikai momentum, a mely egyes-egyedül képes a szocziális izgatók lelketlen tízeiméinek ezentúl is védtelenül kitett munkásnak lelkében a kötelességtudásnak s a (jog iránti tiszteletnek érzetét fentartani, (Úgy 44*