Képviselőházi napló, 1896. X. kötet • 1897. szeptember 27–deczember 15.

Ülésnapok - 1896-195

n% 195. országos ölés 1897. deczeniber 18-án, hétfőn. rúbb jog például a váltójog, a mely nemcsak az anyagi, hanem a formális intézkedések tekintetében is szigorú, mert korlátozza a bizonyítást és kifogások tételét, és mégis a mióta az adósok börtönét megszüntették Magyarországon, azóta a váltóját be nem váltó ember, vagy a kötelezettségének ezen a téren eleget nem tévő ember rabsággal, fogsággal Magyarországon nem büntettetett. Világos tehát, hogy a t. kormányra az a feladat hárult, mikor a büntetési tételeket ebben a törvényben megállapította, hogy úgy a kifejezések, valamint az ismérvek, valamint a minősítés megállapításánál nagyon szigorúan kellett volna eljárnia, hogy azon a határon túl ne menjen, a melyen büntetni lehet; például ha a kötelesség nem teljesítése erőszakkal párosul, vagy zsarolást involvál, vagy olyan tényt involvál, a mely a büntető jogban egyéb téren, mint büntetendő cselekmény fordul elő és büntettetik. Ha azon túlmegy és büntet embereket ezen a kategórián túl is, akkor ez már nem felel meg a büntető igazság helyes eszméjének, nem felel meg az állam azon feladatának, a melynek egyformán kell megvédenie minden társadalmi osztályt, hanem akkor igazán nem egyéb, mint egyik társadalmi osztály rovására a másik társadalmi osztálynak a büntetőjogi igazságok mellőzésével kedvezése és istápolása. Már pedig, a mint Rátkay László t. barátom is igen helyesen felemlítette, ezen törvényben mindazon igazságok és elvek, a melyeket eddig a mi számunkra a büntetőjog egyik-másik terén például a kihágási jog hirdetett; ez ebben a törvényben teljesen mellőzve van. Mindjárt az az intézkedés, amely a szolidaritást egy esetlegesen összeverődő, semmiféle egyéb konnexus által Össze nem tartó, csak a munka kényszerűsége által és esetleg sokszor a munkára való szorultság által összesített tömeggel szemben kimondatik ,ez az egyetemlegesség, a mely arra kényszeríti a munkásoknak egy részét, hogy magánjogi kötelességgel tartozzanuk a munkaadóval szemben, ha egyikmásik, vagy nem tudom hány munkás a munkát nem teljesíti, ez magában véve nem egyéb, mint kedvezés a munkaadónak. Vagy hogy ha azon aránytalanságot tekintjük, a mely a törvényben foglaltatik, hogy mikor bocsáthatja el a munkaadó a munkást, és mikor mondhatja fel a munkás a munkáját, azt tapasztaljuk hogy mig egyfelől csak az élet, életbiztonság és a testi épség ellen való merénylet képez okot a felmondásra, addig itt megengedi a t. miniszter úr, hogy az ő helyesebben fogalmazott paragrafusa a földmívelésügyi bizottságban módosíttassák olyanképen, hogy ha a munkás csak sértést követett is el, már az is elegendő ok a munkaadó részéről, hogy a munkás szerződését felbonthassa. Az eredeti törvényjavaslatban tehát inkább volt megközelítve a cselédtörvény és az idevonatkozó ipartörvény. Ez ismét oly aránytalanság, a mely a jogegyenlőség elveinek nem felel meg. Azok az intézkedések, a melyeket egy sztráj k kai szemben ez a törvény kontemplál, mert olyan állapotok foglaltatnak benn, a melyeket büntetni még nem lehet, mivel még nem érte el azt a határt, a hol a büntető jognak határai kezdődnek: a büntetőjogi igazságszolgáltatás elvének nem felelnek meg. Igen jól tudja a földmívelésügyi miniszter úr, hogy nekünk van egy szakaszunk, a büntető-törvénykönyv 177. §-a, a mely igenis bünteti a sztrájkkal szemben elkövetett erőszakot, s a mely azt mondja, hogy »a magánosok elleni erőszak vétségét követi el és hat hónapig terjedhető fogházzal büntetendő: a ki a munkabér felemelése vagy leszállítása végett valamely munkás, vagy munkaadó ellen erőszakot követ el, azt szóval, vagy tettel bántalmazza, vagy erőszakkal fenyegeti.« Ugyanezen büntetés alá esnek azok is, a kik gyárak, műhelyek, vagy azon helyiségek előtt, a hol munkások dolgoznak, vagy a munkaadó, munkavezető lakása, illetőleg tartózkodási helye előtt összecsoportosiílnak a végett, hogy a munka megkezdését, vagy folytatását megakadályozzák, vagy pedig a munkásokat a munka elNagyására bírják*. Ha a t. miniszter úr a,n ő javaslatát a mi büntetőtörvényünkhöz átformálta volna, helyesen cselekedett volna, mert az a büntetőtörvénykönyv is büntet más téren, de nem gátolja magát azon törekvést, hogy egy osztály saját helyzetén javítson, hogy saját helyzetét megbeszélés által előbbre vigye. Ezt ez a törvény nem tiltja. Méltóztassanak csak ezen javaslatnak indokolását elolvasni, a mely egyik igen nagy hiríí büntető jogászunk tollából ered, a melyhez a magyar parlament is hozzájárult. Ott méltóztatnak majd látni, hogy azon a határon túlmenni nem tanácsos; nem tanácsos pedig azért, mert a magyar állam nem állhat jól azért, hogy majd mikor az aratógépeket behozzák, a mi reservatio mentalisként meg van minden földesúr elméjében, akkor az állam fogja kártalanítani azt a fél, ^agy egy millió munkást, a mely esetleg munkát nem talál. (Nagy zaj jobbfelől.) Az az állam, a mely a munkára való jogot nem ismeri el, és a hol a munkanélküliek sok százezre fordul meg minden esztendőben, a munkára való kötelezést sem állíthatja fel ilyen drákói Szigorral párosult törvénynyel, mint a hogy azt ma a t. földmívelésügyi kormány megkísérli. Én általánosságban kísértettem meg ezen törvényjavaslatnak a bírálatát és azért, mert az előttem szólók sokkal részletesebben tették azt