Képviselőházi napló, 1896. X. kötet • 1897. szeptember 27–deczember 15.

Ülésnapok - 1896-167

5<9 167. országos ülés 1897. október 5-én, kedden. ezitálja, hogy hiszen ebből nagy kár most számunkra nem háramlik, mert úgy sem sokat kaptunk könyvtáraink számára. Hát lehet az abuzusból ilyen jogczímet formálni, t. ház? Abból a tényből, hogy a főügyészség a hatóságokat illető példányokat konfiskälta és csak azt adta oda, a mi neki tetszett, lehet ilyen argumentumot kovácsolni ? De a mi a nagyobb baj, t képviselőház, — nagyon kérem t. képviselőtársaimat, nézzenek be ebbe a dologba, hogy mi készül itt — most a miniszter úr — megjegyzem, tán akarata ellenére csinálja — (Élénk ellenmondás a szélső baloldalon.) egy rendőri diszpozicziót vesz föl, egy közvádlói köleles példányt statuál és pedig gondolom, azt mondja a miniszter úr beszédében, liogy nekem tudnom kellene, hogy a közvádlónak nincs példánya, ő csak a hatósági példányt kapja meg. Igen, tudom, de ha a miniszter úr is tudja ezt, akkor micsoda lélekkel szövegezheti ezt a törvényjavaslatot úgy, a hogy szövegezve • van? Azt mondja a 15. §. (olvassa): »A nyomdatermékek ama köteles példányai, melyek a fennálló törvények és szabályok szerint a sajtóügyi közvádlónak adatnak be.« Hát mondja meg nekem a t. kultuszminiszter úr és a t. igazságügyi bizottság, melyik hát az a törvény, vagy szabály, a melynek értelmében a közvádlónak köteles példány jár? (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) És ha ilyen törvény nincsen, a mint a t. miniszter úr maga mondja, hogy eshetik meg egy szakbizottsággal az, hogy a törvényhozás elé ilyen javaslat kerül? T. ház! Én kérdem, akarja-e a többség azt a policziális diszpozicziót itt felvenni, hogy a közhatóságokat, a helyi hatóságokat illetett példányok egyike most közvádlói köteles példány legyen, akarja-e ezt vagy sem? Én sem az egyiket, sem a másikat nem akarom. De akár az egyiket, akár a másikat akarja, világosan kell azt mondania. Ha a t. miniszter úr akarja ezt a diszpozicziót, a melyet én feltétlenül helytelenítek, nem szövegezheti í<ry a törvényjavaslatot, mert a törvény és szabályok szerint a köz vádlót nem illeti köteles példány, hanem csak a hatóságot. Tessék akkor azt mondani a javaslatban: A hatóságokat az 1848: XVIII. törvónyczikk 40. §-a szerint illető köteles példányoknak ez lesz a rendeltetésük. Mert a közvádlónak szóló példányról diszponálni, aztán pedig azt mondani, hogy az a törvény által a közvádlónak biztosított köteles példány, holott, ilyen törvény nincsen, s azután még hozzátenni, hogy egyebekben a jelen törvény nem érinti azokat a törvényeket, a melyek más példányok iránt intézkednek, ezt az eljárását a t. miniszter úrnak és a t. bizottságnak, mint jogász megérteni nem tudom. Nagyon ajánlom a t. képviselőháznak, ilyen kodifikácziót ne méltóztassék elfogadni. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) És ha a t. miniszter úr esetleg nem tud teljesen megnyugtató felvilágosítást adni, a legrosszabb esetben méltóztassék a javaslatot az igazságügyi bizottsághoz szövegezés végett visszautasítani.^ Ennem teszek indítványt, t. ház, még pedig politikai okoknál fogva, mert én elvtársaim csekély számánál fogva nem számíthatok arra, hogy álláspontom elfogadtassák; ezért tartózkodom attól, hogy a t. képviselőháznak módosításokkal terhére legyek. De a t. miniszter úrnak talán egyénileg is érdeke az, hogy nevéhez ne fűződjék oly törvényhozási alkotás, a melyet senki megérteni nem fog, a melyet megérteni nem i*s lehet. Különben akár megértik, akár nem, én a magyar törvényhozás liberális pártjától mint jogász azt kérdem, akarnak-e közvádlói köteles példányt kreálni a hatóságoknak eddig biztosított jog ellenére, igen, vagy nem? Ha akarják, ám tegyék; én a magam részéről ezt a szakaszt nem fogadom el. (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon.) Elnök: Kiván-e még valaki szólani? Wlassics Gyula vallás- ós közoktatásügyi miniszter: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Már előbb, az általános tárgyalás alkalmával, volt szerencsém jelezni azt a álláspontot, a melyet ebben a kérdésben elfoglalok. Azt hiszem, liogy ha valaki tárgyilagosan nézi azokat az érveket, a melyek alapján álláspontomat elfoglaltam, helyeselni is fogja ezen álláspontot. A t. képviselő úr, már akárhogyan is méltóztatik most beszédében a dolgot esíírni és csavarni, . . . (Zaj a szélső baloldalon.) Polónyi Géza: Bocsánatot kérek, tessék elolvasni! Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter: . . . határozottan tévedésben volt, a mennyiben azt hitte, hogy a helyi hatóság példányain kivül van még egy külön közvádlói példány is . . . Polónyi Géza: Ezt ön mondta ! Wlassics Gyula yallás és közoktatásügyi miniszter: ... és ebből vezette le egész argumentáczióját. Most pedig azt akarja bebizonyítani, hogy mi valami szörnyű policziális intézkedéseket akarunk tenni, a 48-iki törvényeken. Isten tudja miféle nagy változtatásokat akarunk eszközölni. Nohát, t. képviselő úr, a sajtótermékek kötelező beszolgáltatására két jogczím van : egyik a sajtórendészet jogczíme, a másik pedig a tudományos czél. Ez a törvényjavaslat nem foglalkozik mással, mint a tudományos czélra beszolgáltatandó sajtó-példányokkal; és ha a t. kép viselő úr egy kissé figyelemmel kisérte volna ennek a törvényjavaslatnak a történetét, akkkor tudná, hogy én először egy előadói tervezetet