Képviselőházi napló, 1896. X. kötet • 1897. szeptember 27–deczember 15.

Ülésnapok - 1896-167

167. országos ülés 1897. október 5-én, keddeu. Í5 tétettem közzé, mert azt akartam, hogy méltóztassanak hozzászólani, kritizálni. És akkor, általában az a vélemény volt, hogy ez a törvényjavaslat megfelelne a ezélnak, ha túlsók köteles példányt nem kivárnia. Mert az első tervezetben négy köteles példányt kívántam, tisztán tudományos czélból. Akkor én tárgyalásokat folytattam az igazságügyminiszter úrral az iránt, hogy a sajtórendészeti példányokat felhasználhassuk tudoraányos ezélra. Különben is tudtam, hogy a helyi hatóságok nem valami nagyon pontosan gyűjtötték a rendelkezésükre bocsátott példányokat. Sok helyi hatóság semmi könyvtárt sem létesítettt. Igaz ugyan, hogy az 1848-ikí törvény nem mondja ki, hogy a helyi hatóság tartozik könyvtárt alkotni. Rendeltetését e példánynak a sajtórendészet követelményei szabták meg. A tudományos ezélra a múzeumi példány szolgált. Odatörekedtem tehát, hogy tudományos czélokra kihasználhassam a sajtórendészeti példányokat is, mert így megfelelhetek azon másik kívánatnak is, a melyet a nyomdászok vetettek fel, hogy ok nélkííi több köteles példányt ne kívánjunk tőlük, mint a mennyit eddig követeltek. (Helyeslés jobbfelöl.) Ismétlem tehát, hogy az 1848-iki törvény az egyik példányt tudományos alapon kérte, tudniillik a múzeum számára, a másikat sajtórendészeti czímen. Ezt nem tagadhatja el a t. képviselő úr. A törvényt nemcsak nyersen grammatikailag kell értelmezni, de logikailag is. Egész szellemét, a törvényhozás jogfolytonosságát kell tekintetbe venni, (Mozgás a szélsőbalon.) s akkor tudhatja a képviselő úr, hogy ebben a törvény. javaslatban semmiféle becsempészésről szó sincs. Az 1848-dik törvény szerint a helyi hatóságok, mint épen előbb figyelmeztettem, s a sajtórendészeti szempontból szolgáltatták be az egyik példánt. Azóta felállíttatott a kir. ügyészség, a közvádlói intézmény. Tessék alkalmazni az argumentatio historieát és láthatja az eredményt, ha kapcsolatba hozza a közvádlóról szóló későbbi törvényekkel. Igen természetes, hogy ez a sajtórendészeti szempontból előbb illetékes hatóság helyébe lépett. (Zaj balfelől.) És egy harmincz éves alkotmányos gyakorlat után csak nem fogja állítani a t. képviselő úr, hogy Magyarországon sajtórendészeti szempontból nem kell bemtitatui a példányokat, hanem ezt most csempészi be a törvényjavaslat ? Ez a magyar közjognak egy tétele, s ezt a tételt nem forgathatja ki a képviselő úr semmi okoskodással. (Mozgás a széteőbaloldalon. Helyeslés jóbbfelöl.) Elnök (csenget) : Csendet kérek! Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter: Ezekben kimutattam, hogy az 1848-iki törvény az egyik példányt sajtórendészeti szempontból rendelte beadatni, tehát e KÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. X. KÖTET. tekintetben semmi újítás nines e törvényjavaslatban. Előttem azonban az lebegett, hogy a sajtórendészeti sajtótermékeket, a melyeknek legnagyobb része a fővárosban jelenik meg, a fővárosi könyvtár méltányos érdekeinek kiderítése mellett vidéki könyvtárak felelevenítésére és gyarapítására is felhasználtathassanak. E tekintetben megváltoztatja a törvényjavaslat az 1848-iki törvénynek a sajtótermékek tulajdonjogára vonatkozó diszpoziczióját. De azt hiszem, igen helyesen, mert igenis nagy szüksége van ennek az országnak arra, hogy vidéki kulturális központok teremtessenek az országban, és csak a magyar kultúrpolitikában teljesítsék azt a feladatot, a mely ez országban reájuk vár. Ebben kiváló szerepük vau a vidéki könyvtáraknak és muzeumoknak. Eo azt hiszem, hogy sokkal helyesebb az általam ajánlott módszer, mint ha az összes köteles példányok kivétel nélkül a főváros falai között leimének. Az általam ajánlott változtatás nélkül pedig az összes köteles példányok tulajdonképen csakugyan a főváros falai között maradnának, tudniillik az akadémiában, a múzeumban, a központi statisztikai hivatalnál és a fővárosi könyvtárban. Engem a kiemelt kulturális egyetemes érdek vezeteti. Ebből a szempontból kívántam az ägynek szolgálni. Lehet, hogy a képviselő úr más szempontból nézi a dolgot. Nem annyira az egyetemes érdeket nézi, mint azt nézni az én kötelességem. Én feltártam álláspontomat, méltóztassanak határozni. (Helyeslés jóbbfelöl.) Lázár Árpád jegyző : Szalay Károly ! Szalay Károly: T. képviselőház! A t. miniszter úr úgy járt, mint egykoriban Bodóné: mást beszélt mikor a bor árát kérték. Arról, mit a miniszter úr mondott, úgy hallottam, Polónyi barátom egy árva szót sem szólt.. Mert nem arról van szó, és Polónyi képviselőtársam sem arról szólt, hogyan jön bele ide a törvénybe egy intézkedés, nevezetesen az, hogy azok a köteles példányok, a melyeket a fennálló törvények a sajtóügyi közvádlónak rendelnek el beadni, (Közbekiáltásod a bal- és szélső baloldalon.) ekként rendeltessenek ide, vagy oda, A t. miniszter úrnak nagyon egyszerű lett volna felelni, egyszerűen rámutatott volna a törvényre, de a t. miniszter úr nem tudott rámutatni azon egyszerű okból, mert ilyen törvény nem létezik. Már most hogyan hivatkozhatik egy törvényben, a mely ma alkottátik, olyanra, a mely sohasem létezett? Hát ez — méltóztassék megbocsátani — legalább is abszurdum, ha ugyan olyan czélzat nincsen benne, a milyent mi gyanítunk. Mert kétségtelen dolog, hogy kettő történhetik ezen paragrafus alapján, az egyik az, hogy egyetlenegy köteles példány sem lesz beadva, mert ezen szakasz azt mondja, hogy azon példányokat kell beadni a sajtóügyi köz4