Képviselőházi napló, 1896. X. kötet • 1897. szeptember 27–deczember 15.

Ülésnapok - 1896-194

19á. orsjs&g-os tlléas 1897. űeczember 11-én, Síombftton. 317 nék megijedve, ha ő meg volna elégedve tör­vényjavaslatommal. (Élénk tetszés.) Meg vagyok győződve, hogy ezzel a törvényjavaslattal meg lesznek elégedve a jólelkű munkaadók, meg lesznek elégedve azok a becsületes munkások, a kik dolgozni akarnak; de nem lesznek meg­elégedve az internaczionális szoczialista izgatók; (Élénk helyeslés és tetszés.) mert azok az inter­naczionális szoczialista izgatók, a kik nem a munkások érdekében, hanem Önző czéljaikra (Igaz! Úgy van l) a magyar ember természetét és eszét meghamisítani, józan gondolkozását ki­forgatni igyekeznek, (Igás! Úgy van!) azok ér­zik, hogy ezen törvény intézkedései következ­tében lábuk alól elvesztik a talajt. (Igás! Úgy van!) Ezek azok, a kik nincsenek megelégedve a javaslattal, s én azt hiszem, hogy a törvény­hozás csak örvendhet, hogyha ezek nem lesznek megelégedve. (Élénk helyeslés és tetszés.) Csak ennyit akartam ezúttal megjegyezni s ajánlom a törvényjavaslatot elfogadásra, (Zajos tetszés, éljenzés és taps.) Elnök: Az idő előrehaladván és még két interpelláció előterjesztése lévén hátra, a vitát mára befejezzük. Mielőtt az interpellácziókra áttérnénk, a ház engedelmével a véderőbizottság jelentései ter­jesztetnének elő, úgy szintén javaslatot tennék a ház legközelebbi ülésének napirendje iránt. (Halljuk!) A véderőbizottság előadóját illeti a szó. Münnich Aurél előadó: T. ház! Van szerencsém a véderőbizottság következő jelenté­seit tisztelettel beterjeszteni: Az 1898. évben kiállítandó újonczok megajánlásáról szóló tör­vényjavaslat tárgyában (írom. 284.); továbbá az 1896/98. évben tényleges szolgálatban állott közös hadseregbeli és honvéd egyévi önkéntesek tiszti vizsgájának eredményéről szóló 273. számú jelentés tárgyában (írom. 285.); végűi az 1896/97. szolgálati év folyamán a közös hadsereg magyar­országi ezredeiben és a magyar királyi honvéd­ségnél előfordult öngyilkossági esetekről szóló 274. számú jelentés tárgyában (írom. 286.). Kéren ezen jelentéseket kinyomatni, kiosz­tatni és annak idejében az osztályok mellőzésé­vel ezeknek napirendre tűzése iránt határozni. Elnök: A véderőbizottság jelentései az 1896/97. szolgálati év folyamán a közös hadsereg magyarországi ezredeiben és a honvéd­ségnél előfordult öngyilkossági esetekről, továbbá az 1896/97. évben tényleges szolgálatban állott közös hadseregbeli és honvéd egyévi önkéntesek tiszti vizsgáinak eredményeiről, és végre az 1898. évben kiállítandó újonczok megajánlásáról szóló törvényjavaslat tárgyában ki fognak nyo­matni, a ház tagjai között szét fognak osztatni, a napirendre tűzés iránt a ház annak idejében fog határozni. A mi a jövő ülést illeti, bátor vagyok java­solni, hogy az hétfőn délelőtt ÍO órakor tartás­sék és az ülés napirendjét a munkaadók és me­zei munkások közötti jogviszony szabályozásáról szóló törvényjavaslat tárgyalásának folytatása képezze. Egyetért ezzel a ház? (Igen!) Ezt tehát határozatképen kimondom. Most következnek az interpellácziók. Először Fáy István képviselő úr interpellácziója. Fáy István: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Mielőtt interpellácziómat az igen tisztelt belügy­miniszter úrhoz beterjeszteném, az ügy meg­világítása ezéljából, pár szóval kívánom azt megindokolni, (Halijuk! Halljuk!) s ezért kérem a !. házat, hogy pár [pillanatra engemet szíves türelmével megajándékozni szíveskedjék. Az eset sajnos nem ritka, nem is egyedül­álló a maga nemében, de mégis olyan, a mely a kellő világításba helyezve hü képét nyújtja a hivatalos hatalommal jjvaló visszaélés egyik nemének, a mikor a közigazgatási főszolgabíró, a hivatalos hatalmat, mely reá ruháztatott, egyéni bosszúvágyának kielégítésére, megtorló, bosszuló eszköz gyanánt használja fel, — világos kárával az egyeseknek, a községnek — lábbal tiporva a törvényt, a mely őtet épen úgy mint mást, kötelez, s a melyet ő épen állásánál fogva talán jobban, mint más, is tiszteletben tartani köteles. Az eset rövid szavakba foglalva a követ­kezőkben áll. Stolcz Sándor Serke községi lakos — mely község Gömör vármegye rimaszécsi járásához tartozik — november hó folyamán egy kérvényt nyújtott be a rimaszombati pénzügyigazgatóság­hoz, a melyben ő saját részére egy italmérési jog engedélyezését kérelmezi. Természetes intencziója az volt, hogy az italmérési jog megnyerésével számos tagból álló családja megélhetésén némileg könnyítsen, mert csekély keresményéből családját ez idő szerint eltartani nem képes. Még mielőtt kérvényét a pénzügyigazgató­sághoz felterjesztette volna, felkérte a községi elöljáróságot, hogy kérvényét — a mennyiben az hatáskörében lenne — támogassa. A községi elöljáróság, az egybehívott köz­ségi képviselőtestülettel egyetértőleg és egy­hangúlag nem csak támogatni ajánlkozott az illetőnek kérvényét, de egy másik kérvényt is szerkesztettek, melyben kifejtik az indokokat, melyek szerint az itaímérési jog megadása nem csak Stolcz Sándor családjára, de a község lako­saira is tényleg üdvös volna, s a kérvényt a községi elöljáróság, a községi képviselőtestület és az ottan lakó földbirtokosok által, közülük

Next

/
Oldalképek
Tartalom