Képviselőházi napló, 1896. X. kötet • 1897. szeptember 27–deczember 15.
Ülésnapok - 1896-194
194. országos ülés 1897. deczember 11-én, szombaton. 307 tétlenül nem nézheti és ilyen esetekben, midőn szerződés-szegesről, erőszakosságról van szó, súlyosan kell éreztetnie a hatalmát. (Helyeslés a jobb- és baloldalon.) Nagyon sok hang merült fel a javaslat ellen, hogy rabszolgajavaslat, hogy a munkások érdekeit nem respektálja. Éű ezt a javaslatban nem látom. A ki elfogulatlan és igazságos, a ki nem akar hangzatos jelszavak után indulni, (Élénk helyeslés jóbbfélol.) olvassa el azt a javaslatot: micsoda súlyos terhek vannak abban a gazdára róva és akkor ítéljen rólam És miután ezeknek a követelményeknek nézetem szerint a javaslat megfelel, — vannak ugyan hibái is, hiszen tökéletes munka nem exisztál s ezek a hibák a részletes tárgyalásnál orvosolhatók, — épen azért azt a magam és elvtársaim, a nemzeti párt nevében a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Élénk helyeslés a jobb' és baloldalon.) De ne ringassuk magunkat abban az illúzióban, hogy ha ez a javaslat törvénynyé válik, a munkásmozgalmak meg fognak szűnni. Az én nézetem szerint a munkásmozgalmak tovább is fognak tartani. Megtörténhetik, hogy nem lesz elég a fegyveres erő a munkába be nem álló, vagy a munkát elNagyó munkásoknak a munkába való vezénylésére; megtörténhetik az is, hogy nem lesz elég a fegyház az elítélt munkások elzárására. Nagyon sok idő kell ahhoz, míg ennek a törvénynek üdvös volta a munkások öntudatában gyökeret fog verni. Sok idő kell ahhoz, míg a munkások be fogják látni, hogy melyik az a határ, a meddig követeléseikkel elmehetnek, mert ezen határon túl a munkaadóra nézve a lehetetlenség kezdődik. Sok idő kell ahhoz, míg a munkásokat a saját vonakodásuk által elért nyomor saját jól felfogott érdekükben jobb meggyőződésre fogja késztetni. De, t. ház, a kormány ezt az időt tétlenül nem várhatja, mert addig sok termés és sok száz exisztenczia mehet tönkre. A kormánynak meg kell tennie mindent, hogy az aratás, cséplés és ezzel[kapcsolatos munkák zavartalan lefolyása biztosíttassák. Midőn a múlt nyáron a belügyminiszter úrhoz interpellácziót intéztem az alföldi munkászavargások tárgyában, ezen interpellácziómra adott válaszában elősorolta azon intézkedéseket, melyekkel a kormány a munkák zavartalan lefolyását biztosítani akarja. Ezek közé tartozik az is, hogy a munkásokat más vidékről összegyűjtötte, készenlétben tartotta és a munkáshiányt ezekkel pótolta. Én akkor ez intézkedést helyeslőleg vettem tudomásul, mert a sürgős szükségben mást tenni alig lehetett. Azonban ezt rendszeresíteni nem volna helyes; először mert az államnak sok pénzébe kerül, másodszor azért, mert ezek a vidéki munkások, a kiknek még klimatikus viszonyokkal is kellett küzdeniök, az én tudomásom szerint nem jó munkát teljesítettek, drágák is voltak. De leginkább azért, mert ezáltal a Felvidéken a kormány megdrágította a munkabéreket, s a mennyit az egyik gazdán segített, annyi kárt tett a másiknak. Tehát esak nagyon csínján lehet bánni a munkások mozgósításával. Minthogy azonban az aratás zavartalan lefolyását mégis biztosítani kell és arra idő elég van, az én nézetem szerint mást nem tehet a kormány, mint hogy intézkedjék, hogy szükség esetére a munkát a katonaság teljesítse. Én belátom, hogy ez a katonaság részéről nagy, különösen alaki nehézségekbe ütközik, hanem mikor ilyen fontos társadalmi és nemzetgazdasági érdekek forognak koczkán, akkor az alaki kifogásoknak el kell homályosulniok. Ezeket voltam bátor a t. kormány figyelmébe ajánlani. A javaslatot, mint kijelentettem, elfogadom. (Helyeslés a baloldalon és jobboldalon.) Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet utáa.) Elnök: Az illést újból megnyitom.! Lázár Árpád jegyző: Sima Ferencz! Sima Ferencz: T. ház! Az előttünk fekvő törvényjavaslatot még a részletes tárgyalás alapjául sem fogadhatom el. Ezt a törvényjavaslatot oly szellem lengi által, a minőben a XV. században a póiiázadás után volt szabad gondolkozni, sőt még a jobbágy-korszakban is unikumot, minden liberális és demokratikus felfogással szemben megszégyenítő alkotást képezne. E törvényjavaslat rendelkezéseit csak egy kizárólag osztály-parlament fogadhatja azzal a hangulattal, a melylyel ez előadó úr és az utána szólók fogadták. Az a beszéd, a melyet az imént Makfalvay G-éza t. képviselőtársunktól hallottunk, nyilt megszégyenítése, megalázása és meggyalázása az egész 1848-iki eseményeknek és ezen korszak szellemének. (Mozgás a baloldalon.) Ivánka Oszkár: Ez igazán vad állítás! Sima Ferencz: Azt mondja a képviselő úr, hogy ez vad állítás ? Ezt a megjegyzését a képviselő úrnak én a leghatározottabban visszautasítom. Tessék a képviselő úrnak azt a felfogást, a mely Makfalvay Géza beszédének, lelkének egész vonalán végig vonul, (Egy hang balfelöl: Az igazság!) itt érvekkel és nem a gazdák érdekére való hivatkozással, hanem a szó legszorosabb értelmében a kérdést úgy tárgyalni és vetni fel a parlamentben, mint egy nagy társadalmi problémát, melyet így ad hoc, csupán egy esztendő tapasztalata alapján, de az általános gazdasági hátrányok kulminácziójaképen tár ide a földmívelésügyi miniszter úr, 39*
