Képviselőházi napló, 1896. X. kötet • 1897. szeptember 27–deczember 15.

Ülésnapok - 1896-194

308 194. országos ülés 1897. deezember 11-én, szombaton. Ezt tessék úgy tárgyalni és úgy tekinteni, mint a 67-iki alkotmányos életnek kezdete óta beállott hanyatlás eredményét. Ne azt mondja nekem Makfalvay Géza t. képviselőtársam, hogy mert a terhek immár a közterhek fokozatos szaporodása következtében oly mérvben nehezednek a birtokos-oíztály vállára, hogy azokat csak úgy képes elviselni, ha a munkással szemben az őt jogosan megillető munkabért lejebb szállítja. Makfalvay Géza: Nem mondtam! Ivánka Oszkár: Ne tessék elcsavarni a dolgot! Sima Ferencz: Nem csavarok én el semmit ; lesz alkalmam a törvényjavaslat tárgyalása során annak minden pontjánál felszólalni, mert ha senkisem akadna is, egyedül egymagam igyekezni fogok útját állani annak, hogy e törvényjavaslat ebben az évben törvénynyé ne váljék. (Derültség.) Lesz idő még, t. ház, nem kell ahhoz semmiféle jóstehetség, mikor talán a gazda és munkás közti viszonyban keresett nagy társadalmi kérdésnek minden lényege egész tartalmával, követelésével és várakozásával az államhatalommal szemben fel fog lépni, a mint fel fogja kelteni ez a törvényjavaslat, ha törvénybe iktattatik, s akkor majd a képviselő urak nem fognak mosolyogni, mikor a szocziális kérdések e törvényhozási teremben a esendőrszuronyok fokán fakadt vérrel lesznek ide a parlament elé bevezetve és provokálva, (Felkiáltások balfelől: Ez izgatás!) hogy a törvényhozás ezzel a nagy társadalmi problémával, melyet a törvényjavaslat orvosolni akar, állandóan és szakadatlanul foglalkozzék. (Félkiáltások balfelől: Ez izgatás!) Izgatás? Úgy? Ha az urak izgatásnak tartják azt, hogy ón egy a liberális felfogással, a demokratikus szellemmel össze nem egyeztethető törvény ellen tiltakozom, (Helyeslés a szélsőbálon.) hogyha ezt izgatásnak tartják, úgy én izgatok és én mindig felemelem szavamat egy olyan törvényalkotás ellen, melyben nem a bajok orvoslását látom és sejtem, hanem előre látom és megjósolom azon szomorú és gyászos következményeket, melyek elkerölhetlentíl támadnak és támadni fognak ezen törvény megalkotása következtében. Ha csak abból állna az én törvényhozói hivatásom, hogy mert a parlament óriási többsége a gazda-osztálynak érdekei képviseletében a törvényjavaslatot helyesnek, jónak és üdvösnek tartja, én is e felfogáshoz csatlakozzam, akkor nagyon meg lenne könnyítve az én feladatom. Nekem, a kinek a magam szerén}- körében szintén van munkásnépem, a melylyel foglalkozom, és kiket fizetek, ezek sorsa érdekében egészen más a felfogásom és azokkal szemben egészen más a gondolkozásmódom, különösen akkor, ha nem az én egyéni érdekem s az ő érdekük közötti konfliktus kiegyenlítéséről van szó, hanem a kettőnk közt lévő különbségben az állam érdekeinek megóvását keresem. De, t. ház, ezen törvényjavaslat szelleme azt akarja itt hirdetni, tanná emelni, hogy Magyarországon a gazda az állam. Ez ellen a felfogás ellen én a leghatározottabban tiltakozom, Ha t. képviselőtársaim ezen törvényjavaslatot úgy állítják a nemzet szine elé, mint állami létünk, állami jövőnk biztonságának egyik sarkkövét; Úgy állítják a törvényhozás elé, hogy ezen törvényjavaslat törvénykönyvbe iktatásától függ az, hogy a nemzet államfentartó eleme, a birtokos-osztály a maga terhét elviselni képes legyen; hogy a magyar föld az, a melyen nyugszik a magyar államnak jövő fejlődése, élete és felvirágzása: akkor én e kérdésben szívesen koordinálok, szívesen ismerem el és hajlom meg azon felfogás előtt, hogy igenis mi agrikultur állam vagyunk és a föld és birtokosa képezi itt az elsőrendű államfentartó elemet. De hogyha önök a földet államfentartó bázisnak tekintik Magyarországon,akkor aföldesurakon kivül elsősorban, sőt közvetlenül a munkást kössék ahhoz a földhöz, mert az a föld lehet ám telekkönyvileg egyik vagy másik birtokosnak nevén, de az mint az állam köztulajdona, az állami jólét bázisa, a gyümölcsnek, az életfentartásnak terrénuma, csak akkor produkál és éltet s akkor szolgál az állam felvirágoztató fundamentumául, hogyha a munkás arra ráfekszik, ha a munkás verejtéke áztatja a barázdát s annak nyomán termékenyííí meg a föld. Ha tehát munkás nélkül e földből, a mit Isten hozzá kötött, semmit kivenni nem lehet; akkor, ha törvényt alkotunk, azon törvénynek liberálisnak, demokratikusnak, és emberek nevében humánusnak és az emberszeretet törvényén épülő jog é< igazság nevében kell megalkotva lenni. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ám, t. ház, engem nem lep meg, hogyha akár a kormánypárti oldalon, de akárhol e házban a birtokos ajkán megszólal a megelégedésnek kiáltó szava ezen törvény nevében; de épen ez mutatja és hirdeti, hogy nekem igazam van, a mikor azt mondom, hogy e törvényből az hiányzik legfőképen, a mi azon nagy társadalmi probléma megoldása felé vezet, hogy a munkás és munkaadó közti konfliktus nem törvénynyel, nem szuronynyal, nem paragrafusokkal, hanem az emberiség lelkével nyer utat a kiegyenlítéshez. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ez hiányzik e törvényből, a minthogy majd a tárgyalások folyamán és e mai beszédem során is rá fogok arra mutatni. T. ház. Én azon véleményben vagyok, hogy a magyar nemzet előtt és a magyar törvényhozásra nézve és vele a kormányt illetőleg is nagyobb, ennek az államnak életére messzebb