Képviselőházi napló, 1896. X. kötet • 1897. szeptember 27–deczember 15.
Ülésnapok - 1896-194
306 194. országos illés 1897. deeieirter 11-éu, scomfeaton. A munkabér felemelésére, másrészt a munkabér leszállítására irányzott jogos törekvések fölé kerekedtek azután mindkét oldalon a visszaélések: a munkaadók részéről a terményeknek és élelmi szereknek rossz minőségben, rossz mértékkel való kiszolgáltatása, a forszírozott munka, pontatlan fizetés, a munkásoknak szeszes itallal való megrontása, a munkásoknak a Jancsi-bankókkal és kötelező bevásárlások kikötése által való kifosztása ; a munkások részéről a rossz és hanyag munka, a szerződések teljes negligálása, erőszakoskodás stb., mig végre odajutottunk, hogy ma egy egész vidék termése és exisztencziája forog koczkán. Első és főkövetelmény tehát, hogy a munkásszerződés teljesítése törvény Útján biztosíttassák. E ezélra vezet a javaslat azon intézkedése, a mely a munkás-igazolványokat kötelezővé teszi anélkül, hogy ezáltal a munkásokra terhet hárítana; hogy a szerződések ezekre feljegyeztessenek, a miáltal megakadályoztatik, hogy a munkás kétfelé is elszegődjék, és a munkaadó jóhiszeműleg elszegődtesse magához a már elszegődött munkást. A szerződés biztonságának "előmozdítására szolgál a javaslat azon intézkedése is, a mely kimondja, hogy az az elöljáróság előtt kötendő bizonyos formalitások mellett, de ezek hiánya a szerződést nem fosztja meg érvényétől, de mindenesetre biztonságot ad annak, mert ennek adja meg a legegyszerűbb és leggyorsabb közigazgatási jogsegélyt. A szerződés biztonságát mozdítja elő a javaslat azon rendelkezése is, a melybe felvétettek a felmondás feltételei, a melyek tekintetében eddig a szerződő felek egymás önkényére voltak utalva. A legtöbb ellentét akkor szokott a munkaadó és munkás között felmerülni, ha a szerződés a termés hányadrészére szólt, és a termés megromlott, vagy gyenge lett. Ezen bajon nézetem szerint segít a javaslat azon intézkedése, a mely kimondja, hogy a szerződésbe felveendő a munkabérnek pénzértéke, vagy azon legkisebb termésmennyiség, melyet a munkásnak el kell érnie még akkor is, ha a szerződés szerint annyi a termésből nem is jutna rá. Hiszen a ki részért szerződik, az bizonyos tekintetbea szerencse-szerződést köt, tehát bizonyos fokú koczkázatot is kell viselnie. A milyen igazságtalan lenne, ha a termésnek gyengesége, vagy megromlása egész súlyával a gazdára nehezednék, a munkás koczkázatanák sem szabad odáig mennie, a hol már rá nézve a meg nem élhetós kezdődik, (Élénk helyeslés balfelölj mert a munkaadóra még a termésnek teljes megsemmisülése sem jelenti vagyonának rögtöni elpusztulását, rá nézve az még nem jelenti az éhséget, mert ha máskép nem, sanyarú helyzetén hitelének igénybe vételével segíthet, de annak a munkásnak semmije sincs, mint keresménye, annak hitele sincs, rá nézve tehát, ha nem keres annyit, a mennyire megélhetés végett szüksége van, az éhség veszi kezdetét. Igazságosnak és helyesnek tartom tehát, hogy a javaslat kényszeríti a munkást a szerződés teljesítésére még akkor is, ha ő nem sze rezhet magának annyi munkabért, mint a menynyit remélt és nem engedi meg, hogy a munkaadónak szorult helyzetét kizsákmányolhassa erőszakossága által; de ép olyan igazságos a törvény azon rendelkezése is, a mely biztosítja a munkásnak a megélhetés minimumát, mert ez a munkás jól felfogott érdeke iránti kötelesség, ennél tovább menni már a munkaadó jogos érdekei elleni merénylet lenne. (Úgy vem! balfelől.) Mint mondám, a javaslatnak egyik fő alapelve és helyes intézkedése, hogy a szerződésszegések ellen büntetőjogi következményeket állít fel. Hisz a munkásnép közt bizonyos forrongás észlelhető. Ok folytonos izgatásnak tárgyát képezik. Egy elégedetlen és izgatott tömeg, nagyon érzékeny és könnyen vetemedhetik törvényellenességekre. Ha tehát a munkaadó megszegi a szerződést, akkor fokozza az elégedetlenséget, terjeszti az izgatottságot s ezáltal másoknak is kárt okoz ; helyes tehát, hogy az ő cselekménye ne menjen egyszerűen szerződésszegés számba, a meiynek magánjogi következményeit ő viseli, hanem igenis, hogy az ő cselekményének messze kiható következményénél fogva, büntetőjogi következményei is legyenek. De viszont helyes az is, hogy ha az a munkás szegi meg a szerződést és ezáltal olyan kárt okoz a munkaadónak, a melyet megtéríteni ő sohasem képes, hogy tettének büntetőjogi következményeit ő is viselje és bűnhődjék az a munkás is, a ki a szerződésszegés által másoknak rossz példát ad és az izgatottságot, az elégedetlenséget, a mások károsítására törő irányzatot előmozdítani. (Helyeslés.) A sztrájkkal szemben a közvélemény igen sokszor nyilatkozott ós e részről a leghathatósabb preventív és megtorló intézkedéseket követelte a kormánytól. Mindenkinek joga és kötelessége, hogy a saját maga anyagi érdekeinek eléréséről gondoskodjék. A mily jogosnak tartom egyrészről a munkaadók törekvéseit és egyesüléseit arra, hogy olcsóbb munkabért érjenek el, épen oly jogosak és igazságosak a munkásoknak azon törekvései és szövetkezései, hogy maguknak jobb exisztencziát biztosítsanak. Ez a szabadság kérdése. De ott, a hol megkötött szerződésről van szó, a hol az izgatás arra irányúi, hogy a szerződést meg ne tartsák, a hol a cselekvések arra irányúinak, hogy a szerződés teljesítését megakadályozzák, ott megszűnik a szabadság, ott az erőszak és önkény kezdődik. (Ügy van! balfelöl.) Ezt az állam