Képviselőházi napló, 1896. X. kötet • 1897. szeptember 27–deczember 15.

Ülésnapok - 1896-194

298 •"**• országog fllés 1897. deczemberí 1-én, szombaton. mészetes megnyilatkozása. Hanem áll az is, hogy I ezen említettem erényeknek, ezen a patriarchális viszonyt fentartó és ápoló erényeknek a munkaadók köréből való eltünedezése, másrészről igen szomorú eredményeket szül a munkásokban. Mert ha a munkásember látja, hogy ő már többé nem segítő kéz, hanem kizsákmányolási objektum, ha látja, hogy a munkás többé nem embertárs, hanem igavonó számba megy, mikor azt veszi észre, hogy munkabérét túlságosan leszorítják, ingyenszolgálatokkal, az úgynevezett diszkrécziós munkákkal még inkább lenyomják; mikor észreveszi, hogy becsapja őt a munkaadó éB különféle hiányos szerződéssel, Jancsi-bankóval és hasonló intézkedéssel a munkás oda kényszeríttetik, hogy még az élelmi szereket és egyéb szükségleteit is magánál a munkaadónál, vagy annak egyik sógoránál szerezze be, és ha azután bajában elmegy igazságot keresni és onnan kidobják a szegény rongyos kis embert, akkor ne csodálkozzék senki, hogy ez az ember a kezét ökölre szorítja, fenyegetőzik, a szivébe belopózik a gyanú és gyűlölet és életéből eltávozik a türelem és elégedettség. Hol keressen az ilyen szegény ember oltalmat és vigasztalást? Keres, bár azt mondom, nem talál, keres az izgatóknál, meghallgatja biztató szavaikat és követi ingerlő felhívásukat és a szenvedély által felizgatva, erőszakoskodásra vetemedik. T. ház ! Ez azon borzasztó szocziális kérdés, melyet talán más szavakkal, más szinezéssel, de maga a kormány is, a földmívelésügyi bizottság is és a nap-nap után szállongó hirek lényegileg szintén így ecsetelnek. A ki ez állapotot komolyan vizsgálat tárgyává teszi, az nagyon könynyen megérti azt, hogy ezt a kérdést sok mindenféle érzelem és tényező dominálja; hogy az nem annyira csak jogi kérdés, melyet jogi szabályokkal kell megoldani, jogi formulákkal körülvenni, hanem tulajdonképen életkérdés, a melynél mindaz számba jön, a mi az életet képezi, intézi, befolyásolja. Maga a kormány is érzi erA. Hiszen mondja, hogy ezt a javaslatot nem is tekinti a munkáskérdés teljes megoldásának, hanem az csupán a munkaadó és munkás közötti jogviszonynak külső rendezését s a rendészeti teendők megállapítását czélozza, és hogy ez csak egy lépés azon nagyjelentőségű kérdés megoldása felé, de egymagában nem elégséges. Sejteti a tisztelt kormány, és a földmívelésügyi bizottság is az ő jelentésében, hogy ezen kérdés megoldásához a javaslaton kivííl sok egyéb törvényhozási és kormányzati intézkedések szükségesek, és hogy ennek egy részét a kormány tanulmányozás tárgyává tette. És a tisztelt miniszter úr azt is hozzáteszi, hogy ez a javaslat megjelöli azon irányt, a melyben a társadalomnak és az ebben érdekelt feleknek az erőszakos I rázkódtatások megelőzése végett, egymást megértve, haladniok kell. A tisztelt miniszter úr azt mondja, hogy ez a javaslat megjelöli az irányt; én szerintem ez, t. ház, csak egy szólam, a melyben én az igazat nem tudom megtalálni. Mert egy ilyen nagy, és világot, társadalmat mozgató kérdésnél az ember önként kiváncsi lesz, hogy voltakép mi a kormánynak a diagnózisa, és ezen kérdés teljes megoldására nézve a kormány micsoda intézkedéseket akar tervbe venni és javaslatba hozni? Mert az ki van zárva a mi parlamenti gyakorlatunknál, hogy más valaki is a tisztelt kormányon kivfíl itt inicziaczivával álljon elő, valamit javaslatba hozzon és formulázzon. Pedig a parlamentarizmusnak tulajdonképen ez volna a lényege. (Közbeszólások a jobboldalon: Minden képviselő terjeszthet be javaslatot!) De, kérem, ez körülbelül ki van zárva, mert valahányszor ilyesvalami történik, egyszerűen leszavaznak, habár talán másnap ugyanabban a kérdésben a kormány részéről történik a kezdeményezés. Ebben a lekintetben, azt hiszem, jól felfogtam az itteni helyzetet. (Helyeslés a baloldal hátsó padjain.) És azért már a törvényhozásnak és a nagy közönségnek, sőt tüzetesebben megmondom: az elégületlenek, a nyugtalankodók megnyugtatása végett szükséges volna jelezni a kormánynak az ezen kérdés teljes megoldására vonatkozó tervbe vett intézkedéseket. Példának okáért felhozok egy-két gondolatot, vájjon azok a tervbe vett javaslatok, intézkedések fel fogják-e karolni a munkások összes családi, erkölcsi és egészségügyi érdekeit? Vájjon azok tovább fogják-e fejleszteni a munkásbiztosításuak ügyét és intézményeit? Vájjon fogják-e a munkásokat a tiszta nyereségből, vagyis a mi a jövedelemből a befektetett tőke kamatjainak, azután a munkaadó és a munkás bérének a levonása után megmarad, közvetett, vagy közvetlen módon, vagy valami mértékben részesíteni ? Mert, t. ház, ez az a szocziális olaj, a mely nélkül nem lesz eredmény, vagy ha lesz, csak recsegés és romlás leszen az. Erre vonatkozólag engedtessék meg nekem, hogy még egy pár gondolatot hozzáfüggeszszek talán illusztrálására annak, hogy mit értek én a munkásoknál azok családi, erkölcsi érdekei alatt. Az újabb kornak irányában, törekvéseiben azt veszem észre, hogy az államot, sőt a társadalmat is egészen új alapra akarják fektetni, tudniillik, a mint ezt egy igen előkelő úrnak szájából hallottam, az egyedekre, individuumokra akarják fektetni az egész állami és társadalmi rendet. Én ijedve hallottam ezt annak az irányadó férfinak ajkairól, különben olvastam hasonló irányú emberek műveit is. Ezen törekvésnél, t. ház, háttérbe szorulnak a családi élet tekintetei és a családi élet követelményei, pedig a család a társada-