Képviselőházi napló, 1896. X. kötet • 1897. szeptember 27–deczember 15.

Ülésnapok - 1896-194

194. országos ülés 1897. deczember ll-én, szombaton. 299 lomnak, az államnak alapja, és a családi életnek követelményeit soha, semmiféle állami intézkedésnél nem szabad figyelmen kivííl Nagyni. Ez az egyik. És épen mivel kezdik az állami berendezkedéseket az egyedekre fektetni, és mivel az egész kornak ez az iránya, ez a mai szabadelvű felfogás, azért látjuk azt, hogy az ilyen irányú munkaadók nem akarnak a munkásban mást látni, mint csupán egy individuumot. Az a két individuum egymással szemben találja magát az élet küzdelmeiben. A munkaadó csak munkás egyedeket akar ismerni s ezeknek családjait szereti figyelmen kivííl Nagyni; azért elzüllik a család, megszűnik a gyermekek nevelése, és eltűnik a munkások köréből a családi otthon boldog megelégedése. Azután azok az erkölcsi érdekek: hogy a munkás legyen józan, szorgalmas, takarékos, becsületérző, hogy meglegyen benne az adott szó és a szerződés kötelezésének tudata, hogy legyen benne megbízhatóság és hűség az ő munkájánál; mindez megkívántatik a munkásban. És vájjon mi által lehet ezt elérni? T. képviselő urak, figyeljenek ide, ezt nem lehet máskép elérni, mint a vallásosságnak ápolása által. (Helyeslés a baloldal hátsó padjain.) Madarász József: Az oktatás által. Rakovszky István: Jó! Páder Rezső: Ezen állításomat megokolom. A vallásosság szüli a lelkiismeretességet és azon becsületérzést, a mely szilárd alapon áll, mert a vallásosság oda állítja a munkást épúgy. mint a munkaadót egy felsőbb isteni Ítélőszék elé, mely előtt minden tettéért felelősséggel tartozik. Ha nincs meg ez a vallásosság, akkor a munkást seramisem tartja vissza a munkaadóval és egyáltalán a nem munkással szemben való ellenségeskedéstől, akkor nem a becsületérzés vezérli, hanem a gyűlölet, a gyanú, az irigység és a szenvedély, a mely erőszakosságra viszi. A vallásosságot kell tehát ápolni, a vallási tekintély tiszteletét előmozdítani, a vallásos jelleggel és zamattal biró intézkedéseket kimélni; nem szabad azokat vallásos jellegüktől, nimbuszuktól megfosztani, nem szabad a vallást sérteni, és olyant tenni, a mi a vallásos érzület csökkenését előidézhetné. E tekintetben a mi t. kormányaink és törvényhozásunk btínt-bűnre halmozott. (Igás! Úgy van! a baloldal hátsó padjain.) Már régóta hangzik az a jelszó, és látszik az a törekvés: a vallást kiszorítani az államból és az állami intézményékből, a vallásnak a befolyását a polgárságban csökkenteni; és az államot csupán földi, anyagi, politikai szempontokkal és tekintetekkel kormányozni. (Úgy van! a báloldal szélső padjain) A vallás befolyásának bénítása, a vallás papjainak sárban meghurczolása, a vallási tárgyaknak kigúnyolása és sértegetése napirenden van és megengedtetik. Ez megszülte és meg is szüli az eredményeket, hiszen itt e házban ép a t. liberális urak konstatálták legjobban a múltkori földmívelési vitánál, hogy az alföldön a mezei munkások közt terjed az istentagadás. Miért is ne terjedne? Kik adják erre a példát? Nem innen jön-e a legmagasabb példa? Az állam atheizmusa után következik a polgárság atheizmusa. A legutóbbi egyházpolitikai törvények rendé a vallási sérelmeknek egész lánczolata. Ezt már volt szerencsém egyszer bebizonyítani és pedig úgy, hogy felhoztam mindazokat az illetékes faktorokat, a kik a vallási sérelmeket konstatálták s ezzel szemben én egyszerű tagadást természetesen semmibe sem vehetek; konstatálva lett, hogy azok a törvények a vallás sérelmére, mellőzésére és a vallási érzület csökkentésére szolgálnak. Ma már nem csupán a néppárt és a katholikusok jajdúlnak fel ezen ügyben, hanem, és ezt örömmel konstatálom, már a protestánsok körében is kezdik a veszélyt elismerni, azok is panaszkodnak ezen egyházpolitikai törvények szülte állapotok ellen, nemcsak mivel megrövidítette őket jövedelmükben, hanem mivel ezek a törvények náluk is a vallási érzület csökkentésére vezetnek, pusztul a hitélet, a felekezeti kötelékek feloldódnak és a legnagyobb disszoluczió tapasztalható náluk a vallási téren. De, talán még klasszikusabbat is mondhatok. Maguk a szoczialisták elismerik ezen törvények vallásellenes voltát, mert hiszen ők maguk hivatkoznak a felekezetlenségre és felhívják a szegény munkásokat, hogy vegyék igénybe ezt a jogot, mert tudják, hogy a felekezetlenség nem más, mint vallástalanság. A »Földmtívelés« czímű szoczialísta újságnak november 26-iki száma ilyen felhívást tartalmaz (olvassa):'»Elvtársak és elvtársnők! Legyünk mindnyájan felekezetnéíktiliek és kiáltsuk oda a gaz papoknak, hogy semmi szentséget, vagy túlvilági boldogságot nem óhajtunk,* (Mozgás balfelől.) Buzáth Ferencz: Most nevessenek. (Élénk derültség balfelől.) Páder Rezső: T. ház! Kell-e félni a vallásos munkástól? Nem. Kell-e félni a vallástalan munkástól ? Igen. És ha így vau a dolog, akkor legelső sorban is szakítani kell a vallásellenes iránynyal, (Úgy van! a baloldal hátsó padjain.) azokat az egyházpolitikai törvényeket revízió alá kell venni és abból mindent ki keli küszöbölni, a mi a vallást sérti. Hogyha pedig nem lehet, akkor azokat a törvényeket egyszerűen meg kell szüntetni. (Úgy van! a baloldal hátsó padjain.) A néppárt az egyházpolitikai törvények revízióját nem ok nélkül és szeszélyből vette programmjába, hanem azért, mert a tapasztalat azt mutatja, hogy helyes ezen törekvés, és a napnap után érkező szomorú hírek és jelenségek 38*