Képviselőházi napló, 1896. X. kötet • 1897. szeptember 27–deczember 15.

Ülésnapok - 1896-194

194. országos ülés 1897. deczember 11-én, szombaton. 297 Elnök: Az interpellácziók a szokásos időben, az ülés végén fognak előterjesztetni. Következik a napirend értelmében a községi és egyéb helynevekről szóló törvényjavaslat (Irományok 268, 269) harmadszori olvasása Nyegre László jegyző (olvassa a törvényjavaslat cssímét és egyes szokássait). Elnök: Kérdem a t, házat, élfogadja-e harmadszori olvasásban a községi és egyéb helynevekről szóló törvényjavaslatot, igen vagy nem ? (Igen!) Azt hiszem, kimondhatom, hogy a ház a törvényjavaslatot harmadszori olvasásban elfogadja és ennélfogva ezen határozat alkotmányos tárgyalás és szíves hozzájárulás végett közöltetni fog a főrendiházzal. Következik továbbá a napirend szerint a munkaadók és mezőgazdasági munkások közötti jogviszonyok szabályozásáról a földmívelésügyi miniszter úr által előterjesztett törvényjavaslatra vonatkozólag a földmívelésügyi bizottság jelentése (írom. 271, 272). Ezen javaslatra vonatkozólag jelentem a t. háznak, hogy a földmívelésügyi miniszter úr megkeresése folytán Bartóki József dr. osztálytanácsos urat kell bejelentenem a t. háznak, mint a miniszter úrnak oly közegét, a ki a tárgyalásban részt fog venni és a miniszter úr megbízásából esetleg felvilágosításokat is fog adni. Lázár Árpád jegyző : Páder Rezső! Páder BezsŐ: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Sok nagyúrias kicsinylés és konok tagadás után manapság még azok előtt is, a kik eddig a legkönnyelműbb struczpolitikának voltak szószólói, világossá kezd lenni a helyzet s az, hogy a szoczializmusnak nevezett igen fontos és igen kényes kérdés hazánkban is létezik és megoldásra vár. Mindazok, a kik a törvényhozásnak tevékenységét és bölcseségét nem egyedül a napról-napra való tengődésben és a folyó ügyeknek aktasz erű elintézésében, valamint a pillanatnyi szükség által megkövetelt egyes alkalmi intézkedéseknek a megtételével hiszik kimerítve, hanem a mutatkozó veszélyeknek előrelátó elhárítását is ily kötelességnek ismerik, azok már régtől fogva rámutattak a mi társadalmi bajainkra, azoknak rohamos terjedésére és orvoslásukat sürgették; (Helyeslés a baloldal hátsó padjaiban.) figyelmeztettek a mi törvényeink hiányos voltára, figyelmeztettek a visszaélésekre, a lelki • ismeretlen zsarolásokra, az izgatásokra, a melyek mind alkalmasak a szegény és a gazdag, a munkaadó és a munkás közt való viszonyt elmérgesíteni és a társadalomban forrongást előidézni. A mi törvényhozásunk és a mi t. kormányaink igen nehezen akartak megmozdulni különféle tekintetek miatt és azokat, a kik itt a törvényhozásban is konstatálták a bajokat, KÉPVH. NAPLÓ. 1896 - 1901. X. KÖTET. sokan úgy tüntették fel, mintha titkon ők is izgatók volnának és az izgatóknak a kezére játszanának. Nem rég fültanúi voltunk ennek itt a házban, az aggódókat romiatoknak, az ördögöt a falra festőknek nevezték, és a mikor pár évvel ezelőtt egy magas látkörfí férfiú a társadalmi kérdés fölött elmélkedvén, egy csepp szoczialisztikas olajnak az alkalmazását tartotta szükségesnek, akkor ezért szemrehányásokkal illették őt és azzal gyanúsították, mintha a fennálló rendnek ellenségeit ő maga akarná igazolni és mintegy bátorítani. Pedig, t ház, a bajok azóta fokozódtak, és szaporodtak azon okok és tényezők, a melyek zavart okozni alkalmasak. Szaporodtak egyrészről a munkaadók, főképen a nagy tőkepénzesek tálkapásai. Ne ütközzenek meg ezen állításomon, mert hiszen a t. kormány is azt mondja (olvassa): »A munkaadóknak a munkások helyzetével való visszaélései, a nagy munkakeresletnek itt-ott túlhajtva történt kihasználása, a munkásoknak a hiányos szerződések által való czélzatos megkárosítása; másrészről pedig a munkásoknak a rendetlenségei, szószegései, egybenmásban túlzott követelései, és erőszakoskodása.« Tehát, t. ház, a bajt tulajdonkép mind a két oldalon fellelhetni. A munkaadók letértek a keresztény elveknek alapjairól, vagy a mennyiben nem voltak keresztények, hogy máskép fejezzem ki magamat, letértek az emberiségnek, a humanitásnak, a testvériségnek és a méltányosságnak alapjairól ós követték a mezőgazdasági téren is az internaczionális tőkének példáját, a mely a hirtelen, túlságos és igaztalan meggazdagodásra és az emberiség kizsákmányolására jtörekszik; (Helyeslés a baloldal hátsó padjaiban.) és rideg üzletté változtatták azt a patriarchális viszonyt a munkaadó és munkás közt, azt a, hogy úgy fejezzem ki magamat, családias színezetű állapotot, mely egyedül helyes és kívánatos a munkaadó és munkás közt, mint ezt a szakminiszter úr is mondja, és a mely patriarchális viszony hála Istennek az országban még sok helyen feltalálható. A mai kornak iránya, anyagelvűsége, kapzsisága, a furfang, fényűzés és a nagy lábon való élés rohamosan háttérbe szorította a régi patriczíusi erényeket, a méltányosság érzését, mely egyedül tette lehetővé a munkaadó és a munkás közti viszonyt. Míg ezek az erények uralkodnak a munkaadó és a munkás közt, a gazda és az ő dolgozó embertársa közt, addig nem is kell félni a veszedelmes konfliktusoktól, vagy pedig az ellentéteknek kiegyenlíthetetlen voltától. Mert az emberség emberséget, a szeretet, könyörület és részvét a másik oldalról a munkásokban is szeretetet és odaadást szül. Ez az emberi léleknek, különösen pedig a keresztény léleknek ter38