Képviselőházi napló, 1896. X. kötet • 1897. szeptember 27–deczember 15.
Ülésnapok - 1896-193
294 193 * országos ülés 1897. deezember 10-én, pénteten. tes és szerencsés gyorskeztí intézkedése létesítette azt, hogy ezen aratási sztrájkmozgalmak lokalizáltattak, nem tudtak érvényre jutni, miáltal a mezőgazdaság egy igen nagy kártól óvatott meg. Hogy a jövőben hasonló mozgalmak, a munkásoknak a gazdákkal szemben tanúsított ellenállási lehetősége kikerííltessék épen abban az időben, midőn az egész ország mezőgazdaságiinak egy évi termése van koczkára téve, hogy megakadályoztassék az, hogy a munkások a munkát beszüntetve, a gazdasági termények elpusztulása jöhessen létre és ezáltal a gazdáknak, hogy úgy mondjam, a kést a torkára szegezvén, tőlük maguknak mindig új és új engedményeket csikarhassanak ki, ennek elkerülésére szükséges az, hogy törvényhozásilag szabályoztassék a munkások és a munkaadók közti jogviszony, és pedig úgy, hogy jövőre elkerülhető legyen a mezőgazdasági munkáknak elintézésében fennálló zavar. A jelen törvényjavaslatnak ez a czélja és azt hiszem, hogy intézkedéseivel, a melyek az élet követelményeit figyelembe veszik, sikerülni fog ezt el is érni. Az országban a mezőgazdasági viszonyokra, de különösen az aratási munkálatokra nézve fennálló jogszokások közt igen messzemenő különbségek vannak. A hány vidéke van az országnak, majdnem annyifélék az aratási munkákra nézve megkötött szerződések anyagi és formai kellékei is. Tgen nehéi volt ezen különböző szükségletekre nézve oly törvényt alkotni, a mely ezeket mind kielégítheti, a mely alkalmazható legyen úgy azon vidékekre is, a hol a munkaadóknak és munkásoknak hathatósabb jogvédelmet kell egymással Szemben biztosítani, mint alkalmazható legyen azon vidékekre is, a hol munkás és munkaadó között a jó viszony fennáll és egymással szemben ezen közigazgatási védelemre nem szorulnak. A törvényjavaslat ezt úgy óhajtja elérni, hogy az aratási és a mezőgazdasági munkák végzésére kötendő szerződéseknél a szerződések anyagi részére nézve teljes szabad intézkedési és megalkuvási jogot Nagy a szerződő feleknek. Hogy az alkut miként kötik meg, annak anyagi részére annyira nem akar befolyást gyakorolni, hogy még egyes tényleg fennálló visszaélésekre nézve sem tartalmaz korlátozó intézkedéseket. Rakovszky István: Elég rossz! Szily Pongrácz előadó: Az ország különböző vidékein, de talán az ország minden részében divatoznak az úgynevezett diskreezionális, ingyen- vagy robotmunkák. Ezek a robotmunkák sok helyen a munkaadók részéről a munkásokkal szemben a teljes kihasználásra vezetnek és visszaélésekre adnak alkalmat. A hol a munkakereslet oly nagy, hogy azt az ottani munkaszükséglet nem képes kielégíteni, elő szokott fordulni az, hogy a munkásokkal szemben a gazdák részéről valódi uzsora űzetik ezen robotés ingyenmunkák tekintetében, de viszont az országnak igen sok vidékén ezek a munkák a gazdasági élet keretébe szorosan vannak beállítva és így nem is nélkülözhetők. Bajos megállapítani azt a határvonalat, a hol a jogosultsága ezen munkának megszűnik és az uzsora elkezdődik, és azért helyes a törvénynek azon elfoglalt álláspontja, hogy erre nézve tiltó akadályokat magában egyáltalán nem foglal, hanem a szerződések megkötése a két fél szabad alkujának tárgyául Nagyja; de a mennyiben ezen alkuban a munkások magukra, nézve elfogadnak egyes ingyenmunkák teljesítésére kötelezettséget, ezzel szemben tiltó akadályt és korlátot nem , állít. Épen úgy egyes helyeken hangok hallatszottak, a melyek szükségesnek tartották volna azt, hogy egyes vidékek szerint a gazdasági munkák, különösen az aratási munkák teljesítésénél az a minimális összeg megállapíttassék, a melyért ezt a munkát végezni kell, erre nézve egész helyesen szintén nem foglal a törvényjavaslat magában intézkedést, mert a szabad alkuvásnak ezáltal is csak korlátokat vetne, az anyagi rész a két szerződő félnek szabad alkuvás tárgyát képezheti, a törvényjavaslat maga csakis a szerződés megkötésénél az alakiságok szigorú betartására fektet súlyt és csakis azon szerződéseket akarja hathatósabb jogvédelemben részesíteni, a melyek a törvényben megállapított alakiságok betartásával fognak megköttetni. Ezzel azt akarta elérni, hogy ott, a hol a munkások és munkaadók között előreláthatólag ellentétek merülnének fel a szerződés megkötésénél, az alakiságok betartásával a szerződés joghatályát biztosítsa, azonban az ország minden oly vidékén, hol sem a gazda, sem a munkás nem tart attól, hogy egymással összeütközésbe jön és ezért az ezen törvényben biztosított hathatósabb jogvédelmet igénybe venni nem akarják, ott a szerződés alakiságait sem kötelesek betartaui, de azon szerződéseket, melyek ennek mellőzésével köttetnének, csakis a rendes bírói eljárásra tereli. Az alakiságok között leglényegesebb az Írásbeliség behozatala, s annak kötelező kimondása, hogy a szerződések az elöljáróság előtt kötendők és az az intézkedése, mely kötelezőleg kimondja azt, hogy a szerződések megkötésénél a munkabér vagylagosan állapítandó meg. A vagylagos megállapítás úgy értendő, hogy ott, hol az aratás, a cséplés, a nyomtatás, egyáltalában a gazdasági munkaszerződések nem pénzértékre szólnak kizárólag, hanem a munka terményekért végeztetik és a termény a szokásnak megfelelően a termés egy bizonyos hányadrészében állapíttatik meg, mindig kötelező vagy készpénzben is megállapítani a munkabért, vagy azon legkisebb termény-
