Képviselőházi napló, 1896. X. kötet • 1897. szeptember 27–deczember 15.

Ülésnapok - 1896-193

290 198. országos ülés 1897. deczember 10-én, pénteken. sem, (Helyeslés a szélső baloldalon.) a ki azt mondja, hogy a nyilvánossággal felruházott iskolákban a tankönyvekben ezeket az idegen helyneveket magyarázás és felvilágosítás czéljából szabad legyen használni. Nem fogadom el két okból. Az egyik az, hogy megengedjük, „hogy a nyilvánossággal nem bíró iskolák szabadon garázdálkodjanak ezekkel az idegen nevekkel, én pedig semmiféle iskolában ezt megengedhetőnek nem tartom. Másik kifogásom pedig az, hogy a mit eddig némely iskolák és tanárok csak visszaélésképen gyakoroltak, azt most törvényesen megengedjük. (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ebből a szempontból én Pulszky Ágost képviselőtársam módosítványát sem fogadhatom el. De a mit Schreiber Frigyes t. képviselőtársam módosítványa szándékozik, az nem a nemzetiségi törvénynek a fentartása akar lenni, hanem a nemzetiségi törvénynek egyenes kiforgatása a magyar közigazgatás és kormányzat kárára. Mikor ő azt mondja, hogy a bel igazgatásban — ha jól hallottam — ós a tankönyvekben lehessen használni azokat a neveket, melyeket valamely vidéknek nemzetisége óhajt, mit akar ő ezzel ? Ezzel ő nem szándékozik egyebet, vagy ha nem szándékoznék is ő, de tényleg odavezet, hogy nem történik egyéb, mint az állam kormányzati és közigazgatási egységének hivatalosan megengedett, törvényben biztosított megbontása. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Mert ha ez ország bármely vidéke a maga idegen ajkú honpolgárainak tetszése szerint a közigazgatásban idegen neveket használhat, akkor Magyarország közigazgatása olyan alakot nyer, mint egy sakktábla; nyerhet akkor, ha idegen ajkú polgártársaink között valamikor valamely ellenséges vagy indokolatlan szeszély támadna arra, hogy ezeket az idegen neveket használják a közigazgatásban. Azt mondja, —nem tudom, ő-e, de azt hiszem, Schmidt Károly képviselőtársam, — hogy ott van a helységnévtár, azon el lehet igazodni. Bocsánatot kérek, de az ország közigazgatása csakugyan nem arra való, hogy az a nagy személyzet, mely azzal foglalkozik, a községtől kezdve a központi kormányig egy könyvtárt tartson maga mellett és a magyar közigazgatási tisztviselőnek ne lehessen intézkedni három-négy idegen nyelvű szótár nélkül. Ismernek önök oly államot a világon, mely ezt megtenné; tudnak önök arra példát, hogy Lotharingiában a német kormányzat két dikczionáriummaí ruházná fel a közigazgatási tisztviselővel, némettel és francziával, vagy a franezia nem tudom hánynyal, vagy az orosz hetvenhéttel látná el a maga közigazgatási tisztviselőjét? Ez egy tökéletes kormányzati képtelenség, a hová Schreiber Frigyes képviselő úr módosítványa vezet. Azt mondja Schmidt Károly t. képviselőtársam, hogy valamely törvény, gondolom a nemzetiségi 1868-iki törvény szerint az egyházak és a nemzetiségek jogai is sértetnek az által, mert abban biztosítva van az egyházaknak az a joga, hogy az maga szabja meg az általa fentartott iskola tannyelvét. Az iskola kérdésénél a tannyelv igen fontos' de hogy a nemzet történetének és jelen életének jelzői, maguk a helynevek^ azon tankönyvekben miként vétessenek fel, az sem nem egyház, sem nem nemzetiségi kérdés. Ez az állami közigazgatásnak közvetlen és egyenes kérdése. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Es mindazon egyházak, mindazon tankönyvek kötelesek az állami élet ezen jelzőjéhez híven ragaszkodni, kötelesek akkor, a midőn az állami törvényhozás a kormányzat könnyítése és egysége, a közigazgatás könnyítése és egysége érdekében így látja szükségesnek. Azt mondja Schmidt Károly t. képviselő"társain, hogy 52 Szentgyörgy van Magyarországon. Ezt én nem tudom, az igaz, de azt tudom, hogy az én falum neve Mezőszentgyörgy és ez van Veszprémmegyében. Van azonban egy hasonló postaállomás, nem tudom, Dobokában, Kolozsban, vagy Küküllőmegyében, szóval valamelyik erdélyi vármegyében és tudom azt, hogy néha Mezőszentgyörgyre küldött levél megcsinálja azt ez utat keletre, azt az egész utat, a melyet II. Géza idejében a szászok tettek meg. (Derültség.) Hát ez az állapot meg nem tűrhető, fenn nem tartható. Maga épen ez a példa egyenesen felhív bennünket arra, hogy ezen a veszett állapoton segítsünk. Azt mondja t. képviselőtársam, hogy mi baj van abból, ha Sátoraljaújhelyét veszi. Hát ebben nincsen baj, bár egy kicsit hosszú. De ha e mellé még odatennők e nevet tótul, rusznyákul, oláhúl és szászul, az már igazán baj volna, mert ez már nagyon is hosszú lenne. (Derültség a szélső baloldalon.) Azt mondja t. képviselőtársam, hogy a nyelv joga megvan a nemzetiségeknek, [es alkotmányilag biztosítva van, pedig a helynevek is a nyelv fogalmához tartoznak. Hát hiszen okoskodásnak elég éidekes dolog ez. Megjegyzem, hogy a mi nem magyar ajkú honfitársaink nyelvéhez való jogát nemcsak az alkotmány biztosítja Magyarországon, hanem biztosítja a magyar nemzetnek lojalitása is, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) és egy évezredes nagylelkűsége. Biztosítom a t. képviselőtársamat, hogy azt mi is elismerjük, hogy a szászok ott Keleten végőrei a kultúrának, végőrei voltak az elmúlt viharos századokban nem egyszer. Hanem nézzen