Képviselőházi napló, 1896. X. kötet • 1897. szeptember 27–deczember 15.
Ülésnapok - 1896-191
248 191. országos ülés 1897. deczember 7-én, kedden. események folytán szétpukkadván ez a szappanbuborék, a közösügyes alkotás óriási hazugságnak bizonyult, és a mit önök örök időkre akartak megteremteni, a mit olyan örök alaptörvénynek tekintettek, a melyhez hozzányíílni sem szabad, az egészen szétmállotí. Mondhatom: ezen óriás nagy közösügyes alkotásukat fájhatják most az urak. Ilyen körülmények között, t. ház, ennek •A pártnak szent kötelessége leend a beadott törvényjavaslat tárgyalása alkalmából minden erejét fel használ id arra, hogy politikai programmjának ezen sarkalatos pontját, úgy a mint lehet, érvényre emelje. (Elénk helyeslés a szélső balaloldahn.) És a mikor erről, ennek tárgyalásáról lesz szó, akkor, habár t. ház, nem taitozom azok közé, a kik a parlamenti tanácskozásoknál a kormány 8 a kormánypárt iránt valami nagy kíméletet kivan gyakorolni, és habár nem esküszöm arra, a mire önök, hogy itt a tanácskozások méltósága mindig fentartaesék, mégis be kell vallanom azt, hogy az adott viszonyok között, épen a bécsi és prágai eseményeknek nyomása alatt, magam is kívánom, hogy ebben a házban, különösen ezen törvényjavaslat tárgyalása alkalmával a szenvedély ne szóljon bele, hanem a tárgyalások higgadtak, méltóságteljesek legyenek. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Erre azonban elsősorban megkívántatik az, hogy a túloldalról az ellenkezőre ne provokáltassunk. Én pedig épen ilyen provokácziónak tekintem azt, hogy pártunkuak azon méltányos kérése és óhajtása, hogy ezen törvényjavaslat tárgyalás végett az osztályokhoz utasíttassék, megtagadtatik, elutasíttatik. (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon.) Azután nézzük, t. ház, a tárgyalás praktikumát. Mennyivel nyugodtabbak szoktak azok lenni, ha már előzőleg .a fölösleges érveket lefegyverezzük, vagy — fejezzük ki úgy — ha már egyesek mondókáikat előbb más helyen előadhatták. Nem sokkal higgadtabb lehet-e a tárgyalás, ha már édes mindnyájunknak alkalom nyújtatott arra, hogy a törvényjavaslatot a ház tanácskozásain kivíil előzőleg megkritizálhassa? (Helyeslés a szélsőhalon.) Higyjék el a t. képviselő urak, nagy szolgálatot tesznek a magyar parlamentarizmus érdekeinek akkor, ha épen oly melegséggel, miként én elfogadom, elfogadják azt az indítványt, hogy a benyújtott törvényjavaslat az osztályokhoz utasíttassék. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Lakatos Miklós jegyző: Holló Lajos! Holló Lajos: T. ház! Ebben a parlamentben épen én voltam oly szerencsés, hogy több alkalommal rámutattam tanácskozásaink helytelen voltára, mert pártviszonyaink teljesen kizárják és lehetetlenné teszik azt, hogy a legfontosabb ' javaslatokat a tárgyilagos kritika mértéke szerint a legbehatóbban és objektíve bírálhassák meg a képviselők. Méltóztatnak ismerni, és ez áll intra et extra muros, a pártélet kötelékeit és fegyelmét. Ha, mint e jelen esetben is volt, a t. kormánypárt és a többség abszolúte semmi tudomással sem birt előzetesen a javaslatról, ha sejtelme sincs arról, hogy vájjon ebben az önálló rendelkezés úgy fog-e felvétetni, a mint az 1867-iki törvényczikk alkotói, de ebben az országban mindenki gondolta, hogy tudniillik Magyarországnak gazdasági önállóságát a törvénybe fogja foglalni, midőn e helyett egy szurrogátummal, egy teljes falzifikáczióval ál] elő a t. kormány és az ő többsége. Vájjon, t. ház, a pártfegyelem ad-e utat és módot arra, hogy a t. többség, levetve magáról a pártkötelék és párthoztartozóság fegyelmét és nyűgét, teljesen szabadon, elfogulatlanul nyilvánítsa ezen javaslattal szemben az ő álláspontját és kifejezze a t. többség vezetőjével és pártvezérével szemben, hogy ő nem ilyen alakban, nem ilyen módon képzelte magának a megoldást, hanem egészen máskép, az ország jogaínak megfelelő módon? (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) A pártfegyelemnek, t. ház, kötelességei — ismétlem — áthatnak minden pártot. Ha a szabad kritikának éä szabad mérlegelésnek lehetőségét, a parlamentet és az ország érdekét igazán akarjuk képviselni, ennek lehetőségét csak akként biztosítjuk, hogy ha egy oly tanácskozási módot létesítünk, a mely minden képviselőre nézve lehetővé teszi a legapróbb, legdetailabb részletekig való hozzászólást és a mely nem egy kész, elfogadott dologgal jön ide a plénum elé, a midőn irreparábilis dolgok állanak elő és már többé az egyes hiányokat, egyes bajokat orvosolni és azokat kiigazítani teljes lehetetlenség. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Én voltam az, t. ház, a ki tanácskozási módunk egy másik hiányosságára is ebben a házban már több izben rámutattam. És ez az, hogy ezen az úton tulajdonképen az országnak idejét és a parlamentnek tanácskozásaira rendelkezésre álló idejét rendkívüli mértékben igénybe veszszük, mert, miután az osztályokban a képviselőház nem foglalkozhatok behatóan az egyes benyújtott javaslatokkal, hanem azok csak egy bizottsághoz terjesztetnek, a melyben a képviselőháznak legjobb esetben 20 — 25 tagja vesz részt, ennek következtében a többi képviselőnek egyesegyedííl a ház píénumában áll módjában objektív ós szakszerű észrevételeit minden javaslattal szemben megtenni. Most már méltóztassanak elképzelni, milyen más kothurnusban kell megjelennie itt a plénumban a, képviselőnek, hogy ő az ország szine előtt,