Képviselőházi napló, 1896. X. kötet • 1897. szeptember 27–deczember 15.

Ülésnapok - 1896-191

ÍM. ói-Magon ÜU* 1H97. deczember 7-én, kedden. 249 Dagy nyilvánosság mellett, az egész közönségnek fü'e hallatára észrevételeket tegyen, kritikát gyakoroljon. Ennek következtében mindenki, ha már felszólal, ráveszi legszebb köntösét, a dikcziózásnak s az előadásnak teljes ornátusában jelenik meg, a mi, eltekintve attól, hogy fárasztó és túlságosan időfecsérlő az illető képviselőre nézve, egyúttal a házra is terhes, mert a közvetlen, egyszerű előadások helyett hosszadalmas és szónoki páthoszba öltözött előadásokkal találkozunk, a mi egy javaslatnak objektív és a mai viszonyok szerint beható megvitatását egyszerűen lehetetlenné teszi. (Igaz ! Űgy van! a szélső baloldalon.) Ezért foglaltam én állást már más alkalommal is a mellett, hogy a mi tanácskozási módunkat akként kellene a megfelelő szabályoknak érvényesülésével beosztanunk, hogy minden nagyfontosságú javaslatot részleteiben nem a ház plénuma előtt kellene letárgyalni, hanem a külföldi törvényhozások példájára és módjára egy oly szervezetet kellene létesíteni, a melyben minden képviselő teljes közvetlenséggel az illető javaslatnak részleteihez az ő szakszeri? megjegyzéseit, kritikáját megtehetné, Úgy, hogy tárgyilagossággal megrostálva jönnének ide a javaslatok ég a ház plénumában kizárólag csak a nagy elvi jelentőségű kérdések felett vívnák meg a harczot és nem lennének arra kényszerítve, hogy apró kérdések a ház tanácskozási idejét lefoglalják. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ez volt már eddig is az álláspontom arra nézve, hogy az osztályok mellőzése tulajclonképen a mi parlamentáris eljárásunkban egy nagy abuzus, a mely nemcsak egyenesen a házszabályoknak megsértésével jár, de egyúttal a mi tanácskozásaink értékének és szarvon alának a leszállításával is, úgy, hogy ha ebben az irányban javítani akarunk, okvetlenül a mi elődeinknek bölcs intését kellene meghallgatni és legalább is a nagyfontosságú javaslatoknál az osztálytárgyalásoknak mellőzését el kellene kerülni. (Igás! Űgy van! a szélső baloldalon.) Azt kell tehát a jelen esetben bírálat tárgyává tennünk, vájjon a benyújtott javaslat olyan nagyfontosságű-e az országra nézve, hogy az egy szűkebb körű megvitatást is elégséges nek jelöl meg, vagy pedig épen a javaslatnak rendkívüli jelentősége teszi indokolttá, még más esetektől eltekintve is az eltérést a szokástól és az osztályokban való tárgyalásra nézve a ház elhatározását szükségessé és indokolttá. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) E tekintetben előttem szólott elvtársaim rámutattak ennek a törvényjavaslatnak nagy fontosságára. Én csupán néhány szempontot és ellenvetést veszek bírálat alá, a melyek abban az irányban emeltettek első sorban, hogy hiszen KÉPVH-. NAPLÓ. 1896—190L X. KÖTET. ez a rendelkezés mír a parlament által el leit fogadva akkor, midőn egy évre a provizóriumi törvényjavaslatot a ház elfogadta és habár ezen párt részéről az ahhoz való hozzájárulás mégis lett tagadva, mégis ezen párt semmiféle rendkívüli parlamenti eszközt fel nem használt arra, hogy ezen törvénynek életbeléptetését lehetetlenné tegye. Ez teljesen igaz. A magyar országgyűlés elfoglalta már egyszer azt az álláspontot, hogy egy évre Ausztriával a status quot, vagyis az eddigi szerződést fenn fogja tartani. De nem méltóztatnak felismerni azt a különbséget, a mi azon törvényjavaslatnak és ezen javaslatnak az álláspontja kőzött van? Abban neme az van világosan kimondva és kontemplálva, hogy a két állam közötti szerződés mindkét államnak kölcsönös hozzájárulásával egy évre megho^zszabbíttatik ? ("Ügy van! Űgy van! a szélső baloldalon.) Hiszen ez alapon mondhattuk volna azt is, hogy 10 évre roegkosszabbítfatik: hiszen államjogi szerződések mindkét félnek szövetkezése mellett hosszabb időre is megújíthatók, a nélkül, hogy ez a parlamentarizmus szabályaiba és az alkotmányosságnak elveibe ütköznék. Ez volt az álláspont a provizórium törvényjavaslatánál ; és mi az álláspont ma ? Az, hogy a szövetség tiz év után a törvény erejénél fogva megszűnt a két állam között és most mi minden szerződés nélkül egyoldalúan a másik állam hozzájárulása nélkül akarjuk ezt a szövetséget fentartani. (Úgy van! a szélső laloldalon.) Ez egészen más és ebben az időpont nem döntő. Mert ha önök azt mondják, hogy ezt a szövetséget mi fentartsuk, akár csak egy napra is, ez ellen ép oly nehézségeket és kifogásokat kell tenni alkotmányjogi szempontból,. mintha azt mondjuk, hogy állandóan fenn fogják tartani. Ennek igazolása czéljäból hivatkozom a törvény világos szavaira. Az í867 : XVI. törvényezikkben foglalt vám- és kereskedelmi szerződésnek első czikkelye a következőket mondja: »A két állam között a vám- és kereskedelmi szerződés tiz évre megköttetik s ezen szövetség idejére a két állam területe egy közös vámterületet képez.« Tehát, a mint ezen szövetségideje lejárt és megszűnt, a két állam közös vámhatári jellege eo ipso megszűnt s deczember 31-ikétőI a törvény erejénél fogva ezt többé föntartani nem lehet. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Itt nemcsak arról van szó, hogy nekünk egy másik állam alkotmányos képviseletével kell tanácskoznunk, — erre is leszek bátor majd röviden rámutatni — de a törvénynek azon világos intézkedéséről, a melynél fogva az Ausztria és Magyarország közötti vámszövetség kizárólag ezen szövetség idejére áll fenn és a m