Képviselőházi napló, 1896. X. kötet • 1897. szeptember 27–deczember 15.

Ülésnapok - 1896-191

191. országos illés 1897. deczember í-én, kedden. 241 Lakatos Miklós jegyző: Olay Lajos! Olay Lajos: (Halljuk/ Halljuk!) Csak alig egy pár percze hangzott el Magyarország miniszterelnöke szájából az a határozat, mert sajnos, el kell ismerni, hogy az már határozat, mivel a többség a kormányt vakon követi, hogy ezen nagyfontosságú javaslatot egyedül a pénzügyi bizottsághoz és sem az osztályokhoz, sem más bizottsághoz utasítani nem fogják. Én úgy tudom, t. ház, hogy az osztályok még ma is fennállanak, és hogy azok megalakításával napokig foglalkozik a képviselőház, kérdem tehát a t. kormánytól és a t. túloldaltól, hogy miért állanak fenn ezen osztályok ? Azt értem, ha a többség azt mondja, hogy eltörli az osztályokat, de hogy azokat fentartsa, és működni sohase engedje, az lehetetlen állapot. (Igás! Úgy van! a szélső haloldalon.) Az egész képviselőház tudja, hogy Tisza Kálmán kormányra lépése óta egyetlen egy, még a legfontosabb ügy sem adatott ki az osztályoknak; pedig nagyon jól tudhatja a képviselőház, hogy Deák Ferencz idejében az osztályok működése milyen üdvös és hatályos volt. Nemcsak, hogy minden egyes képviselőnek módjában állt megismerkedni az ügygye!, nemcsak szabadon nyilváníthatá saját véleményét, hanem azután az osztályok előadóiból, mint rendesen azon ügyben szakemberekből alakúit nagybizottságban az ügy rendesen oly alapossággal bíráltatott meg, hogy a törvényjavaslatok nem terjesztettek oly könnyelműséggel a ház elébe, mint jelenleg is történik, hogy másra ne hivatkozzam, csak a talán még ma tárgyalandó munkástörvényjavaslatra. T. képviselőház! Az osztályok fontosságát és azok működésének szükségességét nemcsak Magyarországon ismerték el minden időben, mikor még pártkülönbség nélkül igazi magyar emberek voltak a képviselőházban, nemcsak 1847/48-ban, hanem Francziaországban is igen fontos és^ szükséges intézménynek tartják még ma is. És a miniszterelnök úr mégis halálos ítéletet mond az osztályokra és nem bocsátja oda ez ügyet sem. Barta Ödön t. képviselőtársam egy javaslatot adott be, a mely szerint e javaslat egy ad hoc alakítandó bizottsághoz volna utasítandó. Én félek attól, hogy a ház ezt a javaslatot sem fogadja el, azért azt az indítványt teszem, a mely elől talán nem fog kitérni a t. miniszterelnök úr sem, nem fog akkor kitérni a többség sem, hogy ez a javaslat legalább az igazságügyi bizottságnak adassék ki. Hiszen nagyon jól tudom és tudja az egész nemzet, hisz még rövid ideje múlt csak a véderővita, hogy mily veszélyt rejtettek magukban a véderőtörvény 14. és 25. §§-ai. És ki fedezte fel ezt a közjogi veszélyt? Az igazságKÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. X. KÖTET. ügyi bizottság, mert ott jogászemberek ülnek. De megmutatta az igazságügyi bizottság még jelen összetételeiben is, hogy van benne önállóság és jogérzet is. Megmutatta ezt a sajtótörvény tárgyalásánál, midőn még a kormánypárton is akadtak önálló férfiak, hogy őket megnevezzen, Beksics, Emmer stb., (Felkiáltások a szélső baloldalon: Éljenek!) akik bátran szembeszállottak az igazságügyminiszter úr téves felfogásával és őszintén, bátran kifejezést adtak jogi meggyőződésüknek. Oly nagyfontosságú ez a törvényjavaslat, t. ház, a milyen szerény nézetem szerint talán 1848 óta a ház asztalán nem feküdt. Hisz 350 esztendeje küzdünk az önállóság és függetlenségért és azt hiszem, hogy köztünk magában a czélban nincs is különbség. Én azt hiszem, hogy nincs tisztességes magyar ember, a ki Magyarország önállóságát és függetlenségét nem akarná. Csak egyetlen jelszó választ el bennünket, az, hogy mi azt kivihetőnek tartjuk és érvényesíteni akarjuk, önök pedig még nem találják az időt elérkezettnek és megérettnek. Endrey Gyula: Kishitűek! Gyávák! Olay Lajos: Ha, t. ház, így áll a dolog, a mint csakugyan így kell, hogy álljon, én elvárom és bizom abban, hogy önök lesznek anynyira hazafiak, hogy nem fogják engedni, hogy ez a törvényjavaslat is, mely oly messze kihatással van Magyarország létérdekére, annyira minden alapos megbírálás nélkül és oly könnyedén terjesztessék a ház elé, mint jeleztem számos törvénj javaslatok és jelezhetnék számos másokat is. Elvárom a t. háztól, ha csakugyan nem fogja ezen törvényjavaslatot az osztályokhoz utasítani, azon erős indokokból, a melyeket pártom elnöke előterjesztett, ha nem fogja az úgynevezett ad hoc bizottsághoz utasítani, azon erős indokokból, a melyeket Barta Ödön t. képviselőtársam előterjesztett, hogy akkor legalább az igazságügyi bizottsághoz fogja utasítani ezt a törvényjavaslatot. Én tehát a következő indítványnyal vagyok bátor a t. ház elé járulni (olvassa) : » Tekintettel a törvényjavaslat nagy fontosságára, az osztályoknak és a külön bizottságnak mellőzése esetén az igazságügyi bizottságnak kiadni rendeli.« (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Lázár Árpád jegyző: Pichler Győző! Pichler GyÖZŐ: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) A miniszterelnök úrtól előterjesztett törvényjavaslat oly nagy fontosságú és egész alkotmányunkat érintő törvényjavaslat, melynek tárgyalását megelőzőleg kötelességemnek érzem én is, hogy felszólaljak és kifejtsem azon indokokat, a melyek engem arra indítanak, hogy teljes erőmből támogassam pártom mélyen tisz31