Képviselőházi napló, 1896. X. kötet • 1897. szeptember 27–deczember 15.

Ülésnapok - 1896-191

191. országos illés 1897. deczember í-én, kedden. 241 Lakatos Miklós jegyző: Olay Lajos! Olay Lajos: (Halljuk/ Halljuk!) Csak alig egy pár percze hangzott el Magyarország miniszterelnöke szájából az a határozat, mert sajnos, el kell ismerni, hogy az már határozat, mivel a többség a kormányt vakon követi, hogy ezen nagyfontosságú javaslatot egyedül a pénz­ügyi bizottsághoz és sem az osztályokhoz, sem más bizottsághoz utasítani nem fogják. Én úgy tudom, t. ház, hogy az osztályok még ma is fennállanak, és hogy azok megala­kításával napokig foglalkozik a képviselőház, kérdem tehát a t. kormánytól és a t. túloldal­tól, hogy miért állanak fenn ezen osztályok ? Azt értem, ha a többség azt mondja, hogy el­törli az osztályokat, de hogy azokat fentartsa, és működni sohase engedje, az lehetetlen álla­pot. (Igás! Úgy van! a szélső haloldalon.) Az egész képviselőház tudja, hogy Tisza Kálmán kormányra lépése óta egyetlen egy, még a legfontosabb ügy sem adatott ki az osz­tályoknak; pedig nagyon jól tudhatja a kép­viselőház, hogy Deák Ferencz idejében az osz­tályok működése milyen üdvös és hatályos volt. Nemcsak, hogy minden egyes képviselőnek mód­jában állt megismerkedni az ügygye!, nemcsak szabadon nyilváníthatá saját véleményét, hanem azután az osztályok előadóiból, mint rendesen azon ügyben szakemberekből alakúit nagybizott­ságban az ügy rendesen oly alapossággal bírál­tatott meg, hogy a törvényjavaslatok nem ter­jesztettek oly könnyelműséggel a ház elébe, mint jelenleg is történik, hogy másra ne hivat­kozzam, csak a talán még ma tárgyalandó munkástörvényjavaslatra. T. képviselőház! Az osztályok fontosságát és azok működésének szükségességét nemcsak Magyarországon ismerték el minden időben, mi­kor még pártkülönbség nélkül igazi magyar emberek voltak a képviselőházban, nemcsak 1847/48-ban, hanem Francziaországban is igen fontos és^ szükséges intézménynek tartják még ma is. És a miniszterelnök úr mégis halálos ítéletet mond az osztályokra és nem bocsátja oda ez ügyet sem. Barta Ödön t. képviselő­társam egy javaslatot adott be, a mely sze­rint e javaslat egy ad hoc alakítandó bizott­sághoz volna utasítandó. Én félek attól, hogy a ház ezt a javaslatot sem fogadja el, azért azt az indítványt teszem, a mely elől talán nem fog kitérni a t. miniszterelnök úr sem, nem fog akkor kitérni a többség sem, hogy ez a javaslat legalább az igazságügyi bizottságnak adassék ki. Hiszen nagyon jól tudom és tudja az egész nemzet, hisz még rövid ideje múlt csak a véderővita, hogy mily veszélyt rejtettek ma­gukban a véderőtörvény 14. és 25. §§-ai. És ki fedezte fel ezt a közjogi veszélyt? Az igazság­KÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. X. KÖTET. ügyi bizottság, mert ott jogászemberek ülnek. De megmutatta az igazságügyi bizottság még jelen összetételeiben is, hogy van benne önálló­ság és jogérzet is. Megmutatta ezt a sajtó­törvény tárgyalásánál, midőn még a kormány­párton is akadtak önálló férfiak, hogy őket megnevezzen, Beksics, Emmer stb., (Felkiáltások a szélső baloldalon: Éljenek!) akik bátran szembe­szállottak az igazságügyminiszter úr téves fel­fogásával és őszintén, bátran kifejezést adtak jogi meggyőződésüknek. Oly nagyfontosságú ez a törvényjavaslat, t. ház, a milyen szerény nézetem szerint talán 1848 óta a ház asztalán nem feküdt. Hisz 350 esztendeje küzdünk az önállóság és független­ségért és azt hiszem, hogy köztünk magában a czélban nincs is különbség. Én azt hiszem, hogy nincs tisztességes magyar ember, a ki Magyar­ország önállóságát és függetlenségét nem akarná. Csak egyetlen jelszó választ el bennünket, az, hogy mi azt kivihetőnek tartjuk és érvényesí­teni akarjuk, önök pedig még nem találják az időt elérkezettnek és megérettnek. Endrey Gyula: Kishitűek! Gyávák! Olay Lajos: Ha, t. ház, így áll a dolog, a mint csakugyan így kell, hogy álljon, én el­várom és bizom abban, hogy önök lesznek any­nyira hazafiak, hogy nem fogják engedni, hogy ez a törvényjavaslat is, mely oly messze ki­hatással van Magyarország létérdekére, annyira minden alapos megbírálás nélkül és oly könnye­dén terjesztessék a ház elé, mint jeleztem szá­mos törvénj javaslatok és jelezhetnék számos másokat is. Elvárom a t. háztól, ha csakugyan nem fogja ezen törvényjavaslatot az osztályok­hoz utasítani, azon erős indokokból, a melyeket pártom elnöke előterjesztett, ha nem fogja az úgynevezett ad hoc bizottsághoz utasítani, azon erős indokokból, a melyeket Barta Ödön t. kép­viselőtársam előterjesztett, hogy akkor legalább az igazságügyi bizottsághoz fogja utasítani ezt a törvényjavaslatot. Én tehát a következő indít­ványnyal vagyok bátor a t. ház elé járulni (ol­vassa) : » Tekintettel a törvényjavaslat nagy fontos­ságára, az osztályoknak és a külön bizottságnak mellőzése esetén az igazságügyi bizottságnak kiadni rendeli.« (Élénk helyeslés a szélső bal­oldalon.) Lázár Árpád jegyző: Pichler Győző! Pichler GyÖZŐ: T. ház! (Halljuk! Hall­juk!) A miniszterelnök úrtól előterjesztett tör­vényjavaslat oly nagy fontosságú és egész al­kotmányunkat érintő törvényjavaslat, melynek tárgyalását megelőzőleg kötelességemnek érzem én is, hogy felszólaljak és kifejtsem azon indo­kokat, a melyek engem arra indítanak, hogy teljes erőmből támogassam pártom mélyen tisz­31

Next

/
Oldalképek
Tartalom