Képviselőházi napló, 1896. X. kötet • 1897. szeptember 27–deczember 15.

Ülésnapok - 1896-191

240 191. országos ülés 1897. deczemfoer 7-én, kedden. vényt hozni nem fognak; annak a hatályon kivííl való helyezésére tehát a jogosultságunk beált és én közjogi sérelmet látok abban, hogy ennek a hatályon kivííl való helyezése iránti intézkedések meg nem történtek. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Ellentétes törvények alkotása által, még ha egyenesen utalnak is egymásra, a későbbi törvény csak akkor válik hatálytalanná, ha a későbbi törvényien ki van mondva ez a korábbi törvény hatályon kivííl helyezése. Ezt pedig az a törvényjavaslat nem tartalmazza. (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon.) Én, t. képviselőház, azt hiszem, bármely párthoz tartozzék Magyarországon, a ki törvényhozónak tartja magát, a ki törvényhozó kötelességet teljesíteni jött a házba, nem nézheti el önérzetének megsértése nélkül azt, hogy Magyarországtörvényhozásának alkotásai lépten-nyomon egy egészen idegen ország beavatkozásának tétessenek ki. (Elénk tetszés a szélső baloldalon.) Azt mondja — ismétlem — ez a beterjesztett javaslat, hogy ez önálló rendelkezés. T. ház! Van egy közös érintkezési pont; mi is örömmel látjuk, hogy lelkesülnek a túloldalon az önálló rendelkezésért, csak a forma és a lényeg között nagy a különbség! Nem így képzeljük mi Magyarország önállóságát és függetlenségét, nem így képzeljük azt, hogy azon a szent napon, a melyen proklamáltatik Magyarország önállósága, az első törvény 1. §-a Ausztriától tétessék függővé. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Nem azért küzdöttünk mi, nem azért küzdöttek azok, a kik az 1848-iki törvények megalkotását czélúl tűzték, nem azért küzdött ez a nemzet oly hosszú ideig, hogy Magyarország önállóságának ez a torzképe jöjjön Magyarország törvényhozásába. (Igás! Úgy van/ a szélső baloldalon.) Önálló, független intézkedéseket óhajtunk, és mert önök is elismerik azt, hogy bizonyos kérdésekben Magyarország önálló rendelkezésének időpontja bekövetkezett, méltóztassanak kezüket szivükre tenni, és magyar szivük dobogását hallgatva azt mondani, hogy igenis önálló, független Magyarországot akarunk és ennélfogva önállókig elrendelni, hogy Magyarországon önálló magyar bank és vámhatárok felállíttassanak. (Élénk éljenzés a szélső baloldalon.) Ennek a formulának indokolásaképen jóformán, a melyet ennek a nehéz helyzetnek, a melybe nem mi hoztuk az országot, hanem a t. miniszterelnök úr juttatta, a mentegetésére kitalálták, azt szokták igen sokszor használni, hogy mikor Ausztria bajban van, akkor Magyarországnak lovagiassága nem engedi, hogy többet követeljen, mint a mihez jussa van. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) De én meg azt mondom, t. ház, Magyarország minden törvényhozójának kötelessége azt követelni, a mihez jussa van; (Igaz! Úgy van! a szélső haloldalon.) többet követelni nem illik. Hát én azt kérdezem, t. ház, van-e itt valaki, a ki azt állítja, hogy Magyarországnak önálló vámterülethez és bankhoz nincs jussa, vagy, hogy ennek a követelése több, mint a mennyihez jussa van?! Aláírom a tételt, ne követeljünk megszorult szövetségesünktől többet, mint a mennyit különben követelnénk, de a mihez törvényes jogunk van; akár jólétben, akár bánatban van a mi szövetségesünk, azt megkövetelni nemcsak jussunk, de kötelességünk, (Élénk helyeslés és éljenzés a szélső baloldalon.) T. képviselőház! Van ebben az előterjesztett törvényjavaslatban egy rendkívül érzékeny közjogi sérelem. Első eset talán, hogy Magyarország törvényhozásának asztalára letétetett egy javaslat, a melyben intézmények s közjogi kérdéseknek mikénti rendezésére a kormány rendeleti úton való felhatalmazást kér. Nem bocsátkozom annak vitatásába, mennyiben van joga Magyarország parlamentjének megbírálni azt, hogy Ausztriát lehet a 14. §. alapján kormányozni. Azt rábízom arra a megindulandó vitára, mely a kérdés érdemével fog majd foglalkozni, hanem az ellen már, azt hiszem, minden magyar képviselőnek fel kell emelni tiltakozó szavát, hogy Magyarország is császári rendeletekkel kormányoztassék. Mert én azt a császári rendeletet, mely a 14. §. czímén ismeretes, egészen megtalálom abban, a mit a kormány maga részére megadatni kér. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Azon nagyfontosságú kérdésekben, a melyekben Magyarország törvényhozása 1867-ben is hosszú és beható vita után határozott és a mely kérdéseket rövid idő alatt Magyarország miniszterelnöke másodszor bocsát a törvényhozás elé, még a meghosszabbítás kérdésében is ; még abban az esetben is, ha a kormány az egész nemzet osztatlan és tiszta bizalmát birná is, rendeleti úton intézkedni nem lehet. T. képviselőház! Hogyha ezen javaslatban semmi egyéb sérelem vagy aggályt keltő tünet nem volna, mint az, a mit röviden felemlíteni bátor voltam, akkor is teljesen indokolt, jogos és méltányos azon kívánalom, hogy ezen javaslat a benne rejlő fontos közjogi kérdések miatt egy ad hoc alakítandó bizottsághoz utasíttassék. Én tehát a javaslat és a benne rejlő fontos közjogi és közgazdasági kérdések bővebbi megvitatását a majdan megindulandó vitára tartván fenn magamnak, határozati javaslatomat a következőkben van szerencsém a t. ház elé terjeszteni (olvassa): »Mondja ki a ház, hogy a javaslatot az abban foglalt nagyfontosságú közjogi kérdések előzetes tárgyalása végett egy ad hoc alakítandó 48 tagú küldöttséghez utasítja.* (Élénk helyeslés és éljenzés a szélső baloldalon,)