Képviselőházi napló, 1896. X. kötet • 1897. szeptember 27–deczember 15.

Ülésnapok - 1896-166

166. országos ülés 1897. október 4-én, hétfőn. 13 denütt érvényesülhetett teljes mértékben. Épen ezért vett mindig és így most is elragadtatással és hálával e nemzet a legfelsőbb helyről jött minden oly nyilatkozatot, és minden oly cselekedetet, a mely a nemzeti kegyeletnek ezt a jogosultságát elismeréssel felkarolta, magáévá tette és úgy szólván a dinasztia Nagyományává avatta fel. A korona és nemzet most ugyanazon egy oltárnál áldoznak és az érzelmek e közreműködéséből származik az az odaadó hála és hódolat, az a határtalan lelkesedés, a mely villamos áramával az ország minden részét, minden lakóját áthatja. (Ügy van! a jobboldalon.) Igen, az a kis papir, a mely a legfelsőbb leiratra szóló hálánkat és hódolatunkat van hivatva kifejezni, magában foglalja a magyar nemzet minden tagjának szívét és leteszi a trón zsámolyára. Mert a bölcs és legszerencsésebb tapintat varázsújjakkal a nemzeti kegyeletnek legbensőbb húrjait hozta rezgésbe, nem pillanatnyira, de állandóan, örökre. Az érzelmek e közösségbői származik az, hogy az az őserő, az a megedzett hatalom, a mely egy történelmi fejlődésben lévő nemzet múltjából, dicsőségéből és szenvedéseiből, megpróbáltatásaiból keletkezik, most bénítatlanúl, teljes erejéből áll a nehéz napi feladatoknak rendelkezésére, a trónnak szilárdítására, a nemzet egyöntetű, zavartalan és szabad fejlődésére. (Helyeslés.) Lehetetlen volt, hogy a képviselőház ezt a mozzanatot meg ne ragadja, egyfelől arra, hogy a legmagasabb trón előtt a nemzet hálájának és hódolatának ez alkalommal is tolmácsa legyen, másfelől hogy a nemzet előtt e nagylelkű cselekedet jelentőségét és az ebben rejlő nagy biztosítékot teljes mértékben kiemelje és hangsúlyozza. így a memzet minden tagja s vele a kép viselőház azt az imát, mely ma a templomokból elhangzott, és mely már régen mindennapivá lett minden magyarnál, mely a templomokból kihatott a palotáktól a kunyhóig, az országháztól a gyermekszobáig, egyhangúlag és mindig és örökké ismétli. Áldott legyen a nemzet atyja, a jó király ! (Általános, lelkes éljenzés.) Elfogadom a javaslatot. Lázár Árpád jegyző*. Meszlény Lajos! Meszlény Lajos: T. képviselőház! A függetlenségi és 48-as párt nevében s annak megbízásából van szerencsém kijelenteni, hogy mi is örömmel járulunk a benyújtott indítványhoz. Teljes őszinteséggel teszszük ezt, t. képviselőház, mert tudjuk, hogy ezt az indítványt, ma e házban nem egy kormány, nem egy politikai párt, hanem az egész magyar nép igaz szívből jövő hálája nyújtja fel a trónhoz, köszönetet mondva a koronás királynak, a ki midőn magas és nagylelkű elhatározásával a magyar nép ezredéves történelmének egyes kiváló nagyjait érezbe önteti, ez ereznél és e kőnél erősebben kapcsolja magát azon magyar nemzethez, melynek nemcsak törvényeit, de történelmét, dicsőségét, szenvedéseit és küzdelmeit szentesíti, midőn azokat, a kik a vallás, a jog, a szabadság és a nemzet önállásának és függetlenségének megszerzésében vagy megvédésében lettek halhatatlanokká, mint példát állítja a magyar nemzet elé. (Úgy van! Tetszés a szélső baloldalon.) Minket, t. ház, kik elveink és meggyőződésünk alapján a magyar nép igaz érzelmeit, nem zeti aspiráczióját és jogos politikai ideálját vagyunk hívatva e házban képviselni, (Ügy van! a szélső baloldalon.) minket a királyi magas elhatározás csak igaz örömmel tölthet el, mert látjuk, hogy, hála az égnek, elérkezett az idő, midőn a korona egyesülve népének igaz szeretetével, tisztelve ennek történelmét és e történelemből kifolyó minden jogát és szabadságát, a nemzet a koronával egyesülve s annak szentesítésével éri el azt a napot, midőn egy teljesen önálló ég független magyar nép mond hálát koronás magyar királyának. (Élénk helyeslés és éljenzés a szélső baloldalon.) Mert a legutóbbi napok nagy eseményeiben egy derengő hajnal első sugarait látjuk s azért egész lelkesedéssel és teljes örömmel járulunk a beterjesztett indítványhoz. (Lelkes éljenzés a szélső baloldalon.) Lázár Árpád jegyző: Gróf Apponyi Albert! Gr. Apponyi Albert: T. ház! Elvbarátaim nevében kijelentem, hogy a benyújtott felirati javaslatot a legnagyobb örömmel fogadjuk el. Politikai hitvallásunk egyik sarkalatos tétele a nemzet és az uralkodóház érdekazonosságának és érzelmi közösségének ápolása, évezredes alkotmányunk, állami önállóságunk, nemzeti egységünk és történelmi Nagyományaink alapján. Hogy ez a nemzeti politika egyszersmind az egyedül helyes dinasztikus politika is, ezt az események napról-napra világosabban bizonyítják. (Élénk helyeslés. Úgy van! balfelől.) íme, nehéz viszonyok között a magyar alkotmány, a magyar állami önállóság, a magyar nemzeti egység az a kőszikla, a mely meg nem inog, (Úgy van! Úgy van! balfelől.) a magyar nemzeti Nagyomány az az erkölcsi erő, mely nincs változásnak alávetve; ezen az alapon épül fel egy megdönthetlen trón és egy állandó politikai rendszer; erről a talapzatról, mely egy évezred viharaival daczolt, nyugalommal lehet nézni az időkörfílmények hullámzásait. (Úgy van! Úgy van! balfelől.) Ezek a nagy igazságok hatják át felséges urunk k rályunk uralkodását, ezeknek sugallata szerint öleli magához legutóbbi fejedelmi tényében nemzeti történetünk összes dicsőségeit, azokat is, melyekbe a nemzet