Képviselőházi napló, 1896. X. kötet • 1897. szeptember 27–deczember 15.

Ülésnapok - 1896-166

14 166. országos ülés 1897. október á-én, hétfőn. és az uralkodóház összeütközéseinek emléke vegyül. Hálatelt szívvel és bámulattal tekintünk e valóban királyi elhatározására. A királyi hivatás fenségéhez méltó dolog az eseményeket nem az idők múló jelszavai, hanem a nemzeti fejlődés állandó törvényei szerint mérlegelni és azok szerint intézni. (Élénk helyeslés és tetszés.) Csak ilyen felfogás magaslatán látjuk, mint kényszerítik a törvények ugyanazon egy czél szolgálatába azokat az erőket is, melyeket a pillanat körülményei egymás ellen vittek harczba; látjuk, hogy nemzetünk és dinasztiánk meg nem másítható érdekközössége folytán, a történelemnek lassan és csodálatos munkamegosztással dolgozó műhelyében a dinasztia nagyságának munkása volt mindaz, a ki a nemzet nagyságát szolgálta, bármily táborban állott légyen zavaros idők viszontagságai alatt. (Helyeslés és tet szés balfelöl.) A történet ily nagy és rejtett igazságának a szivekig ható fejedelmi tettekkel való megvilágítása önönmagában is történelmi tény, és azért nem a napi politika krónikájába, de történetünk lapjaira jegyezzük föl királyunk magasztos elhatározását. (Helyeslés és tetszés balfelöl.) E király bölcsesége belátta, hogy állami önállóságunk féltékeny megőrzése összefér az uralkodóház összes országainak elválaszthatlan és együttes birtoklásával, (Úgy van! Úgy van! balfelől.) ső't azt megszilárdítja és biztosítja; szíve pedig átérezte, hogy összes nemzeti Nagyományaink kegyeletes ápolása összeforrhat legbensőbb hűségünkkel a dinasztia iránt, sőt hogy e kettőnek összeforrnia kell, ha e nemzet érzelmi életének harmóniáját megvalósítani akarjuk. És a mily korszakot alkotók azok a fejedelmi tények, melyek a közjogi ellentéteket megszüntették, époly történelmi horderejűek azok a királyi elhatározások, melyek az érzelmi egységet megalkotják; mert bennök és általok a szív erősíti meg azt a frigyet, melyet az ész kötött. Ez I. Ferencz József magyar király uralkodásának megkoronázása! (Élénk tetszés és éljenzés.) Holló Lajos: T. képviselőház! Részemről csupán pár szóval óhajtok hozzászólani azon megnyilatkozó érzelmekhez, melyek a ház minden oldaláról és minden pártjáról a mai napon kifejezést nyertek. Természetesen nem is kell mondanom, hogy a legnagyobb örömmel járulunk részünkről is hozzá ahhoz a hála- és köszönő-felirathoz, a mely a túlsó oldal részéről be lett terjesztve, és igenis óhajtjuk, hogy a képviselőház részéről felséges urunk kegyes tényeért a leghálateljesebb köszönet és elismerés nyilváníttassék. (Élénk helyeslés a szásö baloldalon.) Más nemzeteknél, t. képviselőház, talán nem is állana elő az ország népének az a felbuzdulása egy ily fejedelmi tény látására, mert más nemzetek történelme azon szerencsét mutatja fel, hogy ott századokon keresztül az ő dinasztiája ápolta annak a nemzetnek nemcsak históriai nagy érzelmeit, de ápolta annak a nemzetnek kultúrai, gazdasági jóléte fejlődését; míg a mi százados történelmünk, sajnos, azou szomorú tapasztalatokat mutatta, hogy a nemzet ilyen fejedelmi tényekben mindig ritkán részestílt, és midőn nehéz napok jöttek, akkor jöttek hozzánk igenis, hogy érzelmeinkre, sokszor nemzeti hiúságunkra egy-egy írt csepegtessenek, de még akkor sem azzal, hogy nemzeti érdekeinknek igazán szolgálatába szegődjenek. Most azonban, t, képviselőház, az egész nemzetben mindenütt örömtüzek gyuládnak fel a szívekben, a mely öröm ég a léleknek és a szívnek dobogása nem annyit jelent, hogy ismét csak egy olyan történelmi mozzanat előtt állunk, a midőn a tőlünk érzelemben idegen dinasztia előállt, hogy nehéz napjaiban a nemzetet segítségül hivja, hanem azon Örömtűz azt jelenti, hogy egyúttal nagy változást várunk ebben az irányban, a mely nemcsak érzelmeinkben, de a nemzet érdekeiben is kielégítést keres és kielégítést akar találni a koronának elhatározásában. Igenis, t. képviselőház, hogyha mi csak azt hinnők, hogy egy kegyeletes tényben egyezünk meg a koronával, hogy csak érzelmi közösség van immár a korona és nemzet közt, nem lenne a mi örömünk teljes. De hitünk az és az örömöt az éleszti a mi lelkünkben, hogy az a változás egész életünkre, egész jövőnkre kiható és nemcsak kegyeletünknél fogva, de érdekeink előmozdítására is irányadóul fog szolgálni. Az a százados csapás, a melynek a nemzet anyagi és kulturális érdekeiben a múltban ki volt téve, gondos ápolást, munkálkodást igényel az egész nemzet és a trón részéről. Mi álltunk itt hirdetőjeként annak a gondolatnak, hogy minden téren, anyagi téren és szuverenitásunk minden megnyilvánulásába a nemzeti szellemet bele kell vinni, mert a nemzet erővel és tekintélylyel úgy a saját hazájában lakó különböző nemzetiségek előtt, mint a külföldön csak akkor bírhat, ha saját szuverén jogai minden intézményében kifejezést nyernek és saját szuverenitása az országban és a külföldön tiszteletet és a nemzet iránt elismerést tud kivívni. (Ügy van! a szélső baloldalon.) Hiszszük azt, uraim, hogy ez az elhatározás igazán történelmi jelentőségű fordulópontot képez Magyarország históriájában. Hiszszük azt, hogy nemzeti nagyjaink emlékének megőrzése és megörökítése azt jelenti, hogy a dinasztia