Képviselőházi napló, 1896. X. kötet • 1897. szeptember 27–deczember 15.

Ülésnapok - 1896-166

166. OítSZ-A-GrOS uTihlS 1897. évi hó október 4-én, hétfőn, Szilágyi Dezső elnöklete alatt Tárgyai: J egyzőkönyv

4 [hitelesítése. — Hódoló felirat 6 Felségéhez ; báró Podmaniczky Frigyes indítványa. Felirat hitelesítése. — Napirend. A kormány részéről jelen vannak: B. Bánffy Dezső, Lukács László, Perczel Dezső, Erdély Sándor, b. Dániel Ernő, Wlassics Gyula, Darányi Ignácz, b. Fejérváry Géza, Josipovich Imre. (Az ülés kezdődik d. e. 11 óra 30 perczkor.) Elnök: Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvét vezeti Molnár Antal a javaslatok mellett felszólalókat jegyzi Nyegre László, a javaslatok ellen felszólalókat Lázár Árpád jegyző úr. Következik a múlt ülés jegyzőkönyve. Molnár Antal jegyző (olvassa az 1897. évi október hó 1-én tartott ülés jegyzökönyvét). Elnök: Van észrevétel a jegyzőkönyvre? (Nincs!) A jegyzőkönyv hitelesíttetik. Következik a napirend: az ő Felségéhez intézendő hódoló felirat (írom. 234). Kívánja a ház, hogy felolvastassák? (Nem!) Következik már most az általános tárgyalása a feliratnak. Kivan valaki általánosságban szólani? Nyegre László jegyző: Hegedüs Sándor! Hegedűs Sándor: T. képviselőház! Azt hiszem, hogy a feliratot megokolni, magyarázni nem kell; önmagában foglalja igazolását; ezzel szemben elnémulnak a pártok, nemcsak a házban, de a házon kivtíl is, mert tartalmával, czéljával egyetértünk mindnyájan. De a mint a legmagasabb leiratban foglalt magasztos cselekedet az ország minden zugában a legörvendetesebb visszhangot keltette, úgy hiszem, hogy e ház minden oldaláról is visszhangoznia kell ezért a hódolatnak, a hálának. (Élénk helyeslés jobbfelől.) A pártatlan történelem tmusága szerint a magyar nemzet, mióta megalkotta Európában hazáját, csakis a czivilizácziónak ós a szabadságnak szolgálatában állt. Legfényesebben bizonyítja ezt az a tíz alak, melyet a szerencsés és bölcs tapintat kijelölt, mint a fővárosban megörökítendőket. Ha azok az alakok beszélni tudnának, röviden elmondhatnák Magyarország összes küzdelmeit, (Ügy van! balfelöl.) összes dicsőségét, szenvedését, és tanúbizonyságot tennének a mellett, hogy czélunk, rendeltetésünk, törekvésünk csakis a czivilizácziónak és a szabadságnak szolgál. A kereszténység felvételétől, annak évszázadokon át való védelmétol a lelkiismereti szabadságnak kivívásáig az alkotmányos jogoknak és öuállás védelméig és biztosításáig; a tudomány és költészet, az egyház kultiválása, minden e hazában, e hazáért történt, de ugyanakkor szolgálatában állott a czivilizácziónak és szabadságnak. Azonban a történelem e tanúságát a nemzet mellett, s a nemzetnek erre alapított jogosultságát és kegyeletét nem mindenütt, nem mindig ismerték el, vagy olykor félreértették és így a múlt iránti kegyeletnek jogosultsága nem mindig és nem min-