Képviselőházi napló, 1896. X. kötet • 1897. szeptember 27–deczember 15.

Ülésnapok - 1896-184

J g g 184. országos ttlcs 1897. november 6-án, szombaton. alája rendelt közegei útján gyakorolja. Ez volt eddig az uzus. Hogy vájjon intenzive gyakorolták-e a felügyeletet, vagy nem; az más kérdés. De a kormánynak ezen felügyeleti jogát Fiume városa soha kétségbe nem vonta. Azt hiszem, hogyha ezen a kereten belül gondolja a kormány az áilam felügyéletét intenzivebben gyakorolni, az autonómiai sérelmet nem képez és nem is képezhet. Fiume autonómiájának főmomentumai tekintetében csakis két pont van még hátra, melyet fel kívánok említeni. Az egyik az a kérdés, a melyet már itt is, a sajtóban is igen sokszor felemlítettek, hogy tudniillik Fiume harmadik faktor-e vagy sem. Hát igenis, Fiume harmadik faktor abban az értelemben, a, melyben azt az 1868 : XXX. törvény ezikk 66. §-a előírja, de második faktor egy más kérdésben, a mely a városi statútum 3. §-ában van felemlítve s ekként szól: »Miután Fiume Szt. István koronájához kapcsolt külön testet képez; határai csak törvény által lesznek Fiume képviselőtestületének hozzájárulása mellett módosíthatók.« Ha tehát valaha Fiume város határainak módosításáról lenne szó, ez igenis a törvényhozás útján is, de Fiume hozzájárulásával történhetik meg. Már egyszer kérem szóba is jött ez a kérdés, (Közbeszólás jobbfelöl.) de a kormány akkor — igen bölcsen — agyonütötte, mielőtt nagyra felfúvódhatott. Van azonban Fiume város autonómiájának egy irott, formulázott része és ez a város statútuma, a mely a városi közigazgatást szabályozza. Itt csak még pár perezre kérem a t. ház figyelmét annak kiemelésére, hogy miként született ezen statútum, mi ennek az eredete. Az 1868 : XXX. törvényezikk megalkotása után meghozták Horvátország kormányával egyetértőleg annak idején Fiúméra nézve a provizóriumot. Ezen provizórium direkte rendelkezik minden kérdésben, csakis a statútumra nézve foglalja magában azt az utasítást, hogy a kormány a várossal egyetértőleg szerkeszsze meg a statútumokat. Eziránt a tárgyalások megindultak, csakhogy arra nézve merültek fel aggályok, hogy a statútum miniszteri rendelettel jóváNagyott szabályrendelet, mely ma fönnáll, holnap esetleg módosítható; a statútum pedig, az autonómia ezen quintesszeneziája, a közjogi szervezetet felölelvén, bizonyos gamneziákat tartalmazzon arra nézve, hogy ezen tágabb muniezipális és nem provincziális jellegű autonómiát biztosító statútum a város akarata nélkül módosítható ne legyen. Ekkor talált az akkori magyar kormány Deák Ferencz hozzájárulásával három módot arra, hogy Fiumét megnyugtassa az iránt, hogy a statútum a város akarata nélkül nem módosíttatok. Ez foglaltatik a statútum első bekezdésében, nem olvasom fel az idő rövidsége miatt, csak rámutatok arra, hogy azt mondja, hogy ezen statutom mindaddig marad érvényben, a mig az 1868 : XXX. törvényezikk 66. §-a értelmében Fiume autonómiája végleg rendezve nem lesz. Tehát meg van állapítva azon időpont, a meddig ezen statútum érvényben áll. Ez volt az első garanczia. A második garanczia, a melyet az akkori kormány Fiume városának nyújtott, foglaltatik 1278-ban, melyben ki van mondva, hogy a statútum csakis a városi képviselő testület qualifikált többségének hozzájárulásával módosítható. A harmadik ga ranczia pedig az, hogy a kormány megnyugodott abban, hogy a városi képviselőtestület tagjai fogadalmat tegyenek, melyben a statútum tiszteletben tartását ígérik, a polgármester pedig direkte esküt tesz rá. Ezeket a garaneziákat nyújtotta a kormány akkor Fiúméban, hogy az autonómiának integráns részét, a statútumot egyoldalúiag módosítani nem fogja. Ezzel kapcsolatban most legújabban ismételten hallottam egy elméletet, a mely nézetem szerint ngy elvileg odaállítva feltétlenül áll : hogy tudniillik törvényt nem módosíthat statútum, hanem törvény e végett módosítja a statútumot. A hol törvény és statútum egymással ellentétben áll, ott a törvénynek kell megállani és a statútumnak kell módosulni. Ez így elméletileg és a kérdést általánosítva feltétlenül megáll. Ámde hogyan áll a konkrét kérdésben, a mely a közvéleményt Fiúméban annyira foglalkoztatja? A konkrét kérdés az, hogy a t. kormány igen helyesen követte az 1883-iki regnikoláris deputáczió határozatát, a mely azt mondja, hogy oly régebbi törvényeket, a melyek Magyarországon érvényben állanak, Fiúméra azonban miért, miért nem mindezideig kiterjesztve nem lettek, ezen törvényeket ott Fiúméra nézve iá ki akarja terjeszteni. Ez teljesen helyes. Maga Fiume is kérte ismételten a törvények unifikáczióját. Ez megfelel Fiume érdekének, megfelel az állam érdekének, megfelel az állameszme propagálásának. Ebben semmi nehézség nincsen, mihelyt ezen törvényeket a regnikoláris bizottság utasítása szerint Fiume meghallgatásával és a kellő módosításokkal léptetik életbe. Ez az egyik, a mit a t. kormány akar; a másik, amit a t. kormány akar, pedig egyszerűen a közigazgatási bíróságról szóló törvény hatályának Fiúméra való kiterjesztése. Ebben a törvényben van egy szakasz, nem emlékszem a számára, a mely azt mondja, hogy ezen törvény, épúgy mint minden más törvény Fiúméban az ottani helyi viszonyok által kívánt módosításokkal ren-