Képviselőházi napló, 1896. X. kötet • 1897. szeptember 27–deczember 15.

Ülésnapok - 1896-184

184. országos ülés 1897. november 6-án, szombaton. 193 deleti úton léptetendő életbe. Én a törvénynek ezen diszpozicziójában látom azt a tényt, hogy a törvényhozás bölcsesége igenis gondoskodott arról, a midőn exczepcziót tett Fiúméra nézve, hogy ne legyen kénytelen a kormány a statútumot felforgatni azért, hogy a törvénynek szerezzen érvéuyt, hanem hogy a törvényt kellőleg módosítva összegyeztethesse Fiume statútumával. Ha az a városi statútum oly lényeges provineziális, vagy állami — nem tudom én — függetlenséget biztosítana Fiúménak, hogy ez az államegység eszméjével egyáltalában nem volna Összeegyeztethető, akkor ez egészen más kérdés volna. Fiume autonómiája azonban, a mint volt szerencsém azt rövidesen előadni, semmiféleképen — legalább felfogásom szerint — az egységes állameszmével összeütközésbe nem jön. A konkrét, a kritikus kérdésben, a közigazgatási bíróságról szóló törvény kiterjesztése esetében pedig eo ipso nem lehet végelemzésében összeütközés, mert a törvény megadja a kormánynak a direktívát, hogy mikép hajtsa végre azt a törvényt az autonómia sérelme nélkül. A t. miniszterelnök úr, úgy tudom, magához hívta mára már Fiume város polgármesterét ez ügyben, egy későbbi értekezleten pedig ismét, még pedig több fiumei előkelőségét szándékozik meghallgatni s ezekkel az urakkal megbeszélni a kérdéseket. Abban a meggyőződésben, hogy de part et d'autre meglesz a jóindulat arra, hogy az esetleg felmerülő diflereucziákat kiegyenlítsék, én megvallom, abban a meggyőződésben és reményben vagyok, hogy, habár ma még nagyobb differeneziák látszanak fenforogni, habár ma még igen nagy az izgatottság, igen nagy Fiúméban az aggodalom, hogy az ő ősi öröklött és szerzett jogukat, az ő ősi autonómiájukat egyes pontjaiban a kormány netalán sérteni akarná, hogy kölcsönös jóakarattal ezen kérdés minden oldalra teljesen kielégítő módon, épen azért, mert a törvényhozás bölcsesége a kellő direktívát megadta, megoldható lesz. Ezek után egyszerűen csak ismétlem, a mit beszédem elején volt szerencsém hangsúlyozni, hogy én azt, a mi lényege a peticziónak, hogy tudniillik a törvényeknek Fiúméban, való életbe léptetése előtt a t. kormány — a mint a regnikoláris deputáczió mondja — alkalmas úton kérdezze meg Fiumét az autonómiáját érdeklő kérdésekben szükséges módosítások tekintetében, erre nézve a t. miniszterelnök úr már ismételten engem megnyugtató nyilatkozatokat tett és igy a magam részéről a peticziót lényegében elintézettnek tekintem. A mi pedig a formát illeti, méltóztassék egyszerűen két dolgot kegyesen figyelembe venni. Először ha valaki valami nagyon becses tulajdonát félti és azt hiszi, hogy az nagy veszélyKÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. X. KÖTET. ben van, akkor izgatott; ha pedig izgatottak vagyunk, akkor néha bizony erosebb kifejezéseket használunk, mint a minőket talán egészen nyugodt és csendes időben applikálnánk. Azonban én azt hiszem, hogy a fiumei kérdés tekinteíében a t. kormány és a t. képviselőháznak az a czélja, hogy megnyugvást idézzen elő, nem pedig, hogy fokozza az izgatottságot, miért is arra kérem a t. házat, — nem tudom, van-e elég súlya az én kérelmemnek — hogy talán ezen formakérdés felett ne méltóztassanak a diszkussziót folytatni. (Helyeslés a középen.) Lakatos Miklós jegyző: Lukáts Gyula! Lukáts Gyula ." T. ház! Sohasem hittem • volna, hogy valaha Fiume lakossága, vagy kommunitása részéről egy olyan okmány lásson napvilágot, a melyben Fiúménak hazafisága legalább a jövőre nézve megrendíthetó'nek mondható, vagy pedig egy olyan fenyegetés, hogy Fiume kész a magyar törvények életbeléptetésének ellenállani. Mikor ennek a nagy változásnak okait keresem, és azt hiszem megtalálom, akkor nem érthetek egyet Horánszky Nándor képviselőtársammal, a ki a diszkussziót arra az időre akarja elhalasztani, a mikor az ankét tanácskozásai be lesznek fejezve, mert meg vagyok győződve arról, hogy, a mint a fiumei zavarokat a kormánynak tapintatlanaága és erőszakossága okozta, úgy ;tz az irány fog átvonulni az ankét tárgyalásokon is, a mi már meglátszik magának az ankétnak összeállításán. (Halljuk! Halljuk! Elnök csenget.) T. ház! Hogy ez a fiumei kérdés ilyen irányba tereltetett, ezt, t. túloldal, önök kezdeményezték akkor, a mikor még Deákpárti elnevezés alatt kormányozták a közösügyes Magyarországot, s mikor a törvényhozásnak egyetlen alkotásával kimondhatták volna Fiúménak a hovatartozandóságát, a mely határozatot valóságos enthuziazmussal fogadták volna nemcsak Fiúméban, de magában a horvát partvidéken is, akkor az önök pártja — mert akkor sem az ország érdekét, hanem a párt érdekeit nézte első sorban — a horvát szavazatok kedveért e határozat kimondásától elállt. S önök akkor megalkották a provizóriumot, engedtek egy külön autonómiát Fiúménak és ma ezt az autonómiát respektálni többé nem akarják; pedig, talán kár volna azt fejtegetni is, de fölösleges is, hogy Fiúménak ez az autonómiája tényleg megvan, szankczionálva van a minisztérium által is. Volt ennél több is! Hiszen különálló testületnek tekintetett, és, ha jól tudom, a pragmatica sanctiót Fiume külön irta alá, mert ezen különállása biztosítra volt, és sajnos, hogy ki kell jelentenem, hogy valami kis jussak van is hozzá. Mert hát Magyarországnak nincs egyetlen talpalatnyi földje, a melyet a magyar nem85