Képviselőházi napló, 1896. X. kötet • 1897. szeptember 27–deczember 15.

Ülésnapok - 1896-184

184. országos ölés 1897. november 6-áii, szombaton. 191 egyáltalán foglalkozni nem akarok. Épígy azon váddal sem, hogy Fiume velünk csak érdek­házasságot tart fenn, hogy Fiume a leganyagia­sabb érdekeket hajhászsza. Hát én úgy tudom, hogy igen kevés ember kivételével mindenki szereti lehetőleg saját érdekeit előmozdítani. Azt is tapasztaljuk, hogy minden kom'mu­nitás, legyen az község, legyen az város, szintén igyekszik a saját anyagi viszonyait előbbre vinni, javítani. Ezt megrovásként felemlíteni, azt hiszem, egy várossal szemben sem lehet, s így nem lehet azt Fiumére nézve sem, annál kevésbbé, mert voltak alkalmak, a midőn Fiume igenis az anyagi érdekeit is alávetette a köz-, a magyar érdeknek, hogy egyre-kettőre legyen szabad utalnom. Ilyenek voltak az abszolút korszak alatti viszonyok, a midőn Fiume magyar érzel­mét a város és annak lakói anyagi téren is ugyancsak drágán megfizették; ilyen volt, hogy még egy példát említsek, a szabad kikötő meg­szüntetése ; ott a leggazdagabblól a legszegé­nyebbig mindnyájan, a város egész lakossága szenvedett a szabad kikötők privilégiumának meg­szüntetése által. Hogy azonban ez a tény Fiume hazafiságán, magyar érzelmén valamit változtatott volna, nem tapasztaltam, pedig elég sokat járok Fiúméba, eléggé ismerem a viszonyokat. De, t. ház, nem folytatom. Egyszerűen csak még egy kér­désre vagyok kénytelen kissé bővebben kiter­jeszkedni, a mely kérdés,— nézetem szerint,— a legfontosabb és quintesszencziája a mai fiumei kérdésnek. A sajtóban mint egy vádat láttam előterjesztve Fiume ellen, nogy Fiume szepara­tisztikus tendencziákat követ. Én azt hiszem, itt igen nagy tévedés forog fenn. Fiume szepara­tisztikus tendencziákat — mert, mit jelent ez egyebet, mint: hogy el akar válni Magyar­országtól — soha nem táplált, nem is táplál, hanem igenis Fiume ragaszkodik ős, évszázados autonómiájához, ragaszkodik évszázados autonóm jogaihoz, de ez és a szeparatisztikus tendeneziák közt, azt hiszem, igen nagy különbség van, mert ha az autonómiához való ragaszkodás szepara­tisztikus tendenczia lenne, akkor első sorban a t. függetlenségi és 48-as pártot kellene szepara­tisztikus tendencziákkal vádolni, mint a mely a municzipális autonómiát egyik sarkalatos pro­grammjáú) állította fel és tartja fenn. De, t. képviselőház, legyen szabad egész röviden még arra a kérdésre felelnem, hogy mi tulajdonképen az annyira féltett és gyakran gáncsolt fiumei autonómia? Miben áll legalább főpontjaiban az az autonómia, mert én hallom, ez autonómia révén a fiumeieket szidni és hal­lok Fiúméra szeparatisztikus és mindenféle vá­dakat ráolvasni, de azt, hogy miben áll az auto­nómia, sehol ki nem fejtették. Sajnos, épen az 1868 : XXX. törvény czikk 66. §-ának végre nem hajtása következtében, Fiume autonómiája törvénybe iktatva, vagy beczikkelyezve mind a mai napig nincs, ne nincs egy szabályzatba, vagy valamikép összefoglalva sem, így tehát, a mint a tradiczióból fenmaradt, a mint egyes törvények, vagy törvényes jellegű, vagy törvényt pótló intézkedésekből kell, hogy azt Összeállít­suk. És ha ezt veszem, akkor igen kevés pont­ban foglalhatom össze Fiume autonómiájának lényegesebb részét. Az egyik pont az, hogy Fiumét ne egy­szerű poiitikai tisztviselő, vagy egy főispán, hanem egy nagyobb dignitással és hatáskörrel felruházott kormányzó vezesse, az álljon annak élén, hogy a kormányzó legyen ne csak a po­litikai, de egyúttal a tengerészeti ügyekben di­rekte és a többi állami hivataloknak quasi köz­vetett főnöke, vagy ellenőre, felügyelője, hogy ez a kormányzó mint ilyen üljön a főrendiház­ban és ott Fiumét hivatalból képviselje és egy­úttal Fiume és a magyar kormány közt köz­vetítő szerepet vigyen. Ez, nézetem szerint, — a mint én ismerem a helyzetet -— a fiumei autonómiának egyik posztulátuma. Egy másik posztulátuma az olasz nyelv használata a köz­igazgatás terén. Az igen tisztelt miniszterelnök úr igen helyesen mondta a múltkor itt a ház­ban, hogy nemcsak, hogy az olasz nyelv ellen nem tör, hanem épen magasabb politikai szempon­tokból is az olasz nyelvnek a támogatását, re­spektálását kivánja és czélozza. Egy harmadik kérdés, mely szintén — és ezt a kérvény is említi — határozottan Fiume autonómiája keretébe tartozónak tekintendő, az igazságszolgáltatás kérdése, A provizórium meg­állapítja, hogy Fiúméban elsőfokú törvényszék álljon fenn, hogy a fiumeiek felett első fokban olasz nyelvű helybeli bíróság ítéljen. Egy további posztulátuma a fiumei autonó­miának azon kérdés, a melyet már volt szeren­csém érinteni, hogy tudniillik mielőtt a törvé­nyek Fiúméban életbe léptetnek, Fiume város képviselőtestülete megkérdeztessék, vagyis vé­leménynyilvánításra szólíttassék fel tisztán azon kérdésekre nézve, a melyek Fiume önkormány­zatát, specziális viszonyait érintik. Egy további kérdés Fiúménak az a joga, hogy olasz nyelvű községi iskolákat tarthat fenn. Ezen iskolák a provizóiúum értelmében a vallás­és közoktatásügyi minisztérium fővezetése alatt állanak. Itt nem tudom, hogyan tervezi a kor­mány ezen kérdésnek megoldását; egyet azon­ban tudok, hogy Fiume soha nem tagadta az állam felügyeleti jogát a városi iskolák felett, de igenis ragaszkodott és ragaszkodik bizonyára azon eljáráshoz, a melyet mindig követtek a t. kormányok, hogy tudniillik a felügyeletet, az iskolák felett a kormányzó vagy maga, vagy

Next

/
Oldalképek
Tartalom