Képviselőházi napló, 1896. X. kötet • 1897. szeptember 27–deczember 15.
Ülésnapok - 1896-165
165. országos illés 1897. október 1-éii, pénteken. u gal a találmányok, védjegyek és mustrák oltalma tárgyában 1897. évi január hó 21-én kötött egyezmény beczikkelyezéséről. Kérem a törvényjavaslatot és a hozzácsatolt indokolást kinyomatni, szétosztatni, és »lőzetes tárgyalás végett a közgazdasági bizottsághoz utasítani. Elnök: A törvényjavaslat kinyomását és szétosztását a ház elrendeli és előzetes tárgyalás végett a közgazdasági bizottsághoz utasítja. Következik már most báró Podmaniczky Frigyes képviselő úr indítványának (írom. 234) indokolása az ő Felségéhez intézendő felirat tárgyában (Halljuk! Halljuk!) B. Podmaniczky Frigyes: T. ház ! Legyen szabad nekem kevés szóval indokolnom azon indítványomat, a melyet tegnapelőtt voltam bátor benyújtani a t. háznak. Azon ihletteljes, fenséges királyi szavak és érzelmek, a melyek a szeptember 25-iki kéziratot átlengik, áthatják az egész nemzet minden egyes polgárának szívét. (Úgy van! Úgy van! a jobboldalon.) Ezen érzelmekben a nemzet és király egy és ugyanaz. (Úgy van! Úgy van! jobbfelől.) A király és a nemzet egyesültek azon gondolatban és érzésben, hogy a múltak dicsősége- és szerencsétlensége-, a múltak örömeés keservéből merített tanulságok megtenné kenyítették azon talajt, a mely talajból a jelen fakadt; a mely talajban jelenünk virágzik és fejlődik, mert csak azon nemzet számíthat a végtelenségig terjedő létre, a mely ősei erényeit megbecsüli, emlékekben megörökíti és a mely ősei erényeiből merítve tud magának a jelenre és a jövőre nézve is eredményt alkotni. (Helyeslés jobbfelöl.) Öröm és hála hatja át keblünket azon pillanatban, midőn Felséges Urunk a nemzettel gondolatban és érzésben egyesül és egyesülve az ősök erényeinek megörökítését oly kegyeletteljesen s a nemzet érzelmeinek megfelelően elrendelte. Ezen kegyeletteljes eljárás, a nemzetnek királyával gondolatban és érzésben való egyesülése képezi egyszersmind zálogát jövő felvirágozásunknak. (Helyeslés.) Ezen örömnek és lelkesedésnek méltó kifejezést adandó, bátor vagyok ez irányban egy felirati javaslatot a t. ház elé terjeszteni. Kérem ezen felirati javaslatnak elfogadását és annak idején ő Felsége elé való terjesztését. (Élénk éljenzés.) Elnök: A felirati javaslat fel fog olvastatni. (Halljuk! Halljuk!) Molnár Antal jegyző (olvassa): »Felséges császár és apostoli Király! Legkegyelmesebb Urunk! A magyar országgyűlés képviselőháza Iával és hódolattal vett tudomást Felségednek folyó évi szeptember hó 25-én kelt azon fenkölt elhatározásáról, melyben nemzeti életünk elmúlt századainak kimagasló alakjait megörökítő szobormű veknek a székes főváros terein felállísását, saját udvartartása költségeinek terhére, méltóztatott legkegyelmesebben elrendelni. A fejedelmi bőkezűség egymagában, a melyet Felségedtől hosszú időn át tapasztaltunk, a hála érzelmeivel tölt el bennünket. De a mi a lelkesedés lángját keltette fel milliók és milliók szívében, abban áll, hogy az a királyi érzés és gondolat, mely a legfelsőbb kéziratot sugalta, egy és ugyanaz azzal az érzéssel és gondolkodással, melylyel a nemzet múltja iránt viseltetik. Király és nemzet összeforrva a múlt iránti érzésben, egyaránt át vannak hatva attól a meggyőződéstől, hogy csak az az ország és nemzet számíthat hosszú fenmaradásra, mely kegyelettel tekint vissza őseire, és a mely megszívleli ama nagy tanúiságokat, melyeket a múlt küzdelmei dicsősége és hanyatlása egyaránt feltárnak előtte és melyeket történetébe Annak keze vitte, ki királyoknak és nemzeteknek törvényt szab. Szívünkben ama — törvényczikkelybe is beiktatott — királyi szóval, melylyel Felséged hü népe iránt törhetetlen bizalmát nyilvánította, s múltunk tanúságaként felmerülő ama meggyőződéssel, hogy erős a király és nemzet, midőn törekvéseiben össze van olvadva Felséged vezérlete alatt bizalommal nézünk a jövő minden küzdelmei és feladatai elé és midőn Felségedet kérjük, hogy hódolatteljes hálánk kifejezését fejedelmi megszokott kegyességével fogadni méltóztassék, kérjük a Mindenhatót, hogy azt királyt, a ki a lelkesedésnek az erők, egyesítésének és nagy czélokra irányzásának hatalmát birja, és a királyi családot, melynek sorsa a nemzetével összeforrt, tartsa meg mindenkor szent oltalmában. Kik legmélyebb alattvalói tisztelettel és hódolattal vagyunk császári és apostoli királyi Felséged legalázatosabb szolgái, Magyar-, Horvátés Szlavonországoknak országgytílésileg egybegyűlt képviselői.* (Hosszantartó, zajos éljenzés) Elnök: A ház a felirati javavaslat kinyomatását elrendeli. A további eljárásra nézve javaslatba hozom, hogy ennek a felirati javaslatnak a tárgyalása végett október hó 4-én, ő Felsége nevenapján délelőtt x /2l2 órakor ülés tartassék. (Álta'ános helyeslés.) Elfogadja a Ház? (Elfogadjuk/) Ezt tehát mint határozatot kimondom. Egyéb tárgya az ülésnek nem lévén, az ülést bezárom. (Zajos felkiáltások : Éljen a király/) ülés végződik d. u. 12 óra 35 pereskor.)
