Képviselőházi napló, 1896. IX. kötet • 1897. julius 26–augusztus 19.

Ülésnapok - 1896-150

88 150, országos ülés 189?. Julius 29-én, csütörtökön. szónok emészsze fel magát, hanem azért, hogy minden szónok annál jobban kihasználhassa az időt és annál alaposabban és terjedelmesebben szólhasson a szőnyegen levő kérdéshez. Ne méltóztassék tehát idegeskedni attól, hogy ha már a ház ülései meg vannak hosszabbítva és én az imént bátor voltam kérni a mélyen tisztelt elnök úrtól, hogy legyen szíves nekem öt percznyi szünetet engedni, mert ezzel nem éltem vissza a ház jogával, csak pusztán kértem azt, a mihez nekem, mint a ház'hármely tagjának, jogom van. Erre azért kívántam egy pillanatra kiterjeszkedni, mert látom, hogy bizonyos idegesség vesz erőt a parlament több tagján a túloldalon, hogy miért akarunk most már hosszasabban szólani a szőnyegen levő kérdéshez. Még, t. ház, a béke-kompromisszum tanácskozásainál nem vagyunk, még egyáltalában nem tért vissza a parlamenti tanácskozás azon mederbe, a mihez visszatér, hogy ha garantirozva lesz az ellenzék a kormánynak a jóakaratáról. Mindaddig, t. ház, mi itten ezen a helyen harczolni és küzdeni fogunk, és akár hat kapaczitálólag Belicska Béni igen tisztelt képviselőtársunkra beszédünk, akár nem, az minket, t. ház, meg nem hat, engedékenységre egyáltalában nem vezet. Az ellenzéknek a parlamentben nem az az eszménye, hogy azt lease, hogy a többségnek mi az óhajtása. Mert mikor a választások voltak, váltig nem leste a t. kormány, hogy mi a mi óhajtásunk, hanem igyekezett kiirtani mindannyiunkat, azokat is, a kik bejöttünk a parlamentbe. Hát ennek méltóztassanak tulajdonítani azt, hogy azolc, a kik ide visszakerültek a parlamentbe, azon a jogos elkeseredésen, a melyet a kormányzat általánosságban rak halomra, gyűjt össze, mint botránykövön járva, egy pillanatra megnyugvást ne találhassanak, hanem ezen nyughatatlanságnak, elégületlenségnek és az ebből származó minden ktitikáuak itt a parlamentben, mint erre egyedül hivatott és JO<ÍOS téren adhassanak alapos és terjedelmes kifejezést. Én különben, t. ház, a jelen pillanatban egyáltalán nem kívánok foglalkozni általános politikai rendszerünkkél. A czukorprémiumról van szó. Ez a kérdés, erről beszélek és ezzel szemben fogom beszédem további folyamán kifejteni az indokokat, melyek úgy engem, mint az ellenzéket ezen kérdésnél arra az álláspontra utalnak, hogy a törvényjavaslatnak törvénybe igtatása ellen minden erőt igénybe vegyünk. Az imént, beszédem elején, rámutattam arra, hogy 25 év lefolyása alatt huszonötszörösen emelkedett az állampolgárok közterhe és adóssága, 176°/o-al emelkedett az állampolgárok adója. Ezen általános helyzet között igyekeztem kimutatni azt, hogy nem jogosult, nem méltányos, hogy kiszakítsuk a társadalom egy parányi rétegét és akármiféle czímen milliókban nyújtsunk előnyöket és támogatást . .. Városy Gyula: Elnök úr, nem vagyunk negyvenen a házban. Kérem megolvastatni a jelenlevőket. Csak huszonnyolczan vagyunk. Nagy az érdeklődés. (Nagy zaj a jobboldalon. Felkiáltások: Hát ott az ellenzéken!) Háromszáz kormánypárti van ! (Moagás a jobboldalon.) ElBÖk: Kérem, képviselő úr, észrevételét meg tetszett tenni, tovább beszélnie felesleges. (Zaj. Mozgás.) Most is kételye van arra nézve, vájjon a tanácskozásra szükséges szám jelen van-e? (Felkiáltások a jobboldalon; Elegen vagyunk!) Azt hiszem, erre nézve a kétely megszűnt; a tanácskozást folytatjuk. Kérem, tessék folytatni beszédjét. Sima Ferencz: T. ház! A pénzügyminiszter úr figyelmét akkor, mikor ő prémiumban akarja részesíteni az osztrák és magyar ezukorgyárosokat, nem lesz helytelen fölhívni arra a körülményre, a mely pénzügyileg fönnáll a hitelt élvező közönségre nézve a pénzintézetekkel szemben. (Zaj a jobboldalon.) Elnök (csenget): Csendet kérek itt az ajtónál! Sima Ferencz: Én magam fogom kérni az igen t. elnök urat, méltóztassék legalább negyven kormánypárti képviselőt berendelni. (Zaj.) Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy ily alakban kifogást tenni nincs jogosítva. A képviselő úr kívánhatja, hogy konstatáltassék a házban a tanácskozásra szükséges számmal való együttlét, többet azonban nem kívánhat. (Helyeslés jobbfelöl.) Sima Ferencz: Kérnem kell a mélyen tisztelt elnök urat a házszabályokra való tekin tétből konstatáltatni, vagyunk-e negyvenen, mert különben nem vagyok hajlandó beszédemet folytatni, (Zaj a jobboldalon.) Elnök: Felkérem a jegyző urakat, számlálják mag szakaszonként a jelenlevő képviselő urakat. (Nagy zaj. A jegyzők megszámlálják a képviselőket. Felkiáltások jobbfélöl: Többen vagyunk negyvennél.) Elnök: A házban tanácskozásra szükséges száma a képviselőknek jelen van. Most tehát már csendet kérek! Tessék beszédét folytatni. Sima Ferencz: Ragaszkodom ahhoz, hogy a ház tanácskozásképes legyen. Nem mi kívántuk a tanácskozási idő meghosszabbítását, hanem a t. kormány és pártja. Tessék tehát e kívánság jogosságát beigazolni azzal, hogy a t. képviselő urak ittbenn legyenek. Most sem vagyunk már negyvenen. Kérem az elnök urat, számoltassa meg a bentlevőket. (Zaj.) Elnök : Nem látom, hogy a képviselő urak ne volnának jelen tanácskozásra képes számban. Egyébiránt figyelmeztetem a képviselő urat, —