Képviselőházi napló, 1896. IX. kötet • 1897. julius 26–augusztus 19.
Ülésnapok - 1896-150
g4 150. országos ülés 1897. július 29-ón, csütörtökön. felfogását, a kik mai parlamenti viszonyokból kifolyólag odakonkludálnak, hogy szívesen beszüntetnek a czukor kérdésében minden vitát ha a kormány a 16. §. kérdésében engedékeny álláspontot foglal el. A mi engem magamat illet, nekem egészen közönyös dolog a tárgyalás mai stádiumában az, hogy a t. kormány milyen ajánlatokat kivan tenni a 16. §. kérdésében, mert azt úgy is kénytelen lesz megtenni a maga idejében, (Igaz! Úgy van! a szélső hálóidalon.) akárhogy erőlködjék és feszítse a mellét, hogy nem enged. Olyan hatalom még nem volt a világon, a mely az ország közhangulatával szemben meg nem görbítette volna a hátát; tehát a 16. § kérdése magában hordja a közvélemény diadalát. Hasztalan minden alkudozás és feltétel arra nézve, bogy csak így, csak amúgy, csak ekkor, csak akkor fogunk a 16. §. kérdésében engedményt tenni, ebben nem a magyar parlament ellenzéke, hanem a magyar nemzetnek igazi közszelleme és közvéleménye fogja a kormányt kapituláczióra kényszeríteni. (Igaz! Úgy van! a szélső haloldalon) És nem is tartanám az ellenzék álláspontját sem a közérdek védelmében tisztának, nemesnek és parlamenti szempontból akczeptábilisnak, hogy ha akkor, mikor mi azt mondjuk, hogy a czukorprémiumra vonatkozó törvényjavaslatnak megalkotásával kárt fogunk tenni Magyarországnak, azt mondanánk, bogy igen, de ezt a kártételt megengedjük, ha nem tesztek kárt amott. Olyan, t. ház, nincs. Az ellenzéknek, mint a kritikát gyakorló parlamenti félnek, vagy az ellenzéknek, mint esetleg a hatalmi túltengés kerékkötőjének, nem pusztán csak a sajtószabadság kérdésében kell elmenni a kormánynyal szemben a küzdelem legvégső határáig, hanem el kell menni a küzdelem legvégső határáig és nem tenni le a fegyvert egy pillanatra sem, minden esetben, a mikor az ország közérdeke és közjava a kormány részéről az ö szándékaival és törvényjavaslati törekvésével koczkáztatásnak van kitéve. (Ügy van! a szélső haloldalon.) Mert nem elég az a magyar gazdának és a magyar adófizető polgárnak, hogy az o számára a sajtószabadság biztosíttassák. Ez kell neki, mert ebben fekszik állami létének és közszabadságának teljes garancziája, kell neki, mert bogy ha a pártfegyelem kiöli a parlamentből azt a nemzeti erőt, a melynek segítségével az országnak az érdekét meg lehet védelmezni és útját lehet állani, hogy a közszabadság koczkázatnak ne legyen kitéve napról-napra, ha a sajtó szabadsága teljes, azt tudjuk, hogy azok, a kik a parlamenti fegyelem körén kivűl állnak és lelkük szabadságának teljes érvényesülést adhatnak szabadon és korlátlanul, a szabadság igaz erejével és lángjával fogják mindannyiszor és minden alkalommal a kezükbe venni a fegyvert, hogy a féltett közszabadságot megvédelmezzék. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Ez éltető eleme az államnak; e nélkül nem lehet nyugodtan lehajtani egy szabadon gondolkozó szabad polgárnak a fejét. És az a nemzet, a melyiknek módja van rá, — mert módja van hozzá minden nemzetnek — hogy e tekintetben a szabadságot megvédelmezze és azt meg nem védelmezi az nem érdemli meg a szabadságot; (Úgy van! a szélső baloldalon.) az a nemzet elvesztetíe jussát az alkotmányra, annak a nemzetnek nincsen joga beszélni parlamentarizmusról, az a nemzet csak a megalkuvás és meghunyászkodás sorsát és békóját viselje, annak a nemzetnek a nevében mi itt nem fogunk beszélni, mert az a nemzet nem érdemli meg, hogy fölemeljük érte szavunkat. De mert Magyarország ma még ott nincsen, a magyar nemzet ma még elég erős, a magyar nemzet szabadságszeretete még sokkal inkább lángol, hogysem e mellett a nemzet mellett és ebben a nemzetben azok, a kiknek joguk van a parlamentben a harcz fegyverét fölvenni és a közszabadságot megvédelmezni, azt föl ne vegyék: én azt a fegyvert, a melyet az ellenzék e tekintetben fölvett és forgat, olyannak tekintem, a mely magában hordja a föltétlen diadalt. (Úgy van! a szélső baloldalon.) És mert ebben a véleményben vagyok, én nem osztozom és egy pillanatra sem osztoztam azoknak a fölfogásában, hogy igazi parlamentarizmus mellett, tiszta elvi álláspont mellett arra a poziczióra lehessen jutni, hogy: a gazdáknak és a polgároknak vagyoni érdekét föláldozom, hogy ha más téren a közszabadságot biztosítják. A magyar állampolgárnak nemcsak közszabadságra, hanem vagyoni biztonságra is szüksége van, mert az az egy bizonyos, hogy csak vagyonilag független polgár és polgárokból álló nemzet az, a mely a maga szabadságára nagy súlyt helyez és a melyik a maga szabadsága mellett megáll szilárdan és rendíthetetlenül. Ép azért én a 16. §-nál a féltett közszabadságnak egyik garancziáját abban látom, hogy ha a parlamenti ellenzék a maga egész erejét oda irányítja és ott fejti ki, hogy vagyonilag ne engedje megkárosítani ezt a nemzetet, hogy megakadályozza minden oly törvényjavaslatnak megalkotását, a melynek a révén a magyar nemzetnek a közérdeke kárt szenved, csak azért, hogy a magyar társadalomnak egy bizonyos rétege előnyben részesüljön. Téves tehát az a felfogás, hogy az a hiedelem is, hogy az ellenzék a ezukorprémium kérdésében ma már csak azért tartja fenn a vitát, azért küzd a parlamenti fegyverek teljességével, mert még nincsenek garancziái arra nézve, hogy a t. kormány